Evangelikus egyházi szemle, 1900 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1900-02-28 / 2. szám

21 günkben nyertünk, helyezi a fősulyt; inig más­részt a dán nombánomság és könnyelműség sötét árnyékot vet a dán keresztyénsógre s megbénítja az Istenországa érdekében kifejtendő munkássá­got. A svédek az ő nemzeti érzelgősségüknél fogva érzelmi oldalát emelik ki, a mint azt egyházi éne­keikben észro vehetjük. A norvégek az ő komoly pathotitikus nemzeti sajátságuknál fogva, különös súlyt helyeznek a keresztyénség mély komolysá­gára s a czél érdekében kifejtendő harczra és küz­delemre. A németek nemzeti sajátsága a tudomá­nyos alaposság, azért ők arra törekedtek, hogy a keresztyén igazságokat minél mélyobbon és ala­posabban felfoghassák. Az angolok az ő praktikus és tevékeny nemzeti sajátságuknál fogva különö­sen alkalmasak arra, hogy Istenországát a pogá- nyok között és otthon terjesszék s azért ők Isten- országának missionárius népe. Igen ügyelőmre méltó, hogy midőn a keresztyénség a 4-ik század­ban Német- és Francziaország határaihoz közele­dett, az Üdvözítő e két országot átugorva az evan- geliomol előbb Angliába vitte, mivel ösmerto az angol nép uomzeti sajátságát, tudli, h így olt missionárius népre akad. Midőn látjuk azt, hogy a keresztyénség és a nemzeti együvé tartoznak, akkor felette óvakod­nunk kell két tévedéstől, mely különfélo módon Isten népénél érvényesülni szokott. Emlékezzünk csak azon különös, de ez esetben találó dán köz­mondásra : A macska furka szép, de csuk a maga helyén. A macska tarka nem volna szép, ha a fej helyét foglalná el — és a fej a fark helyét. Ezt a nem díszes kísérletet teszik azok, kik a nemzetit a keresztyénség fölé akarják helyezni, vagy a kik­nél az a jelszó: előbb a kuliura s azután a ke­resztyénség. A kultúra a keresztyénség farka s minden oly népnél előmenetelre talál, mely a ke- resztyénséget elfogadta. Így volt ez Európa minden nemzeténél. A keresztyén morál észrevétlenül behatol az ország törvényhozásába és a nép erkölcseibe. Még akkor is, amidőn a keresztyén életet gyengítik és a nép­nél elnyomják, még akkor sem vész el teljesen a keresztyénség altul létrehozott kultúra. Csak ha a keresztyénségtől való elszakadás uj pogánysággá fejlődik, csak akkor pusztul el a keresztyén morál és humanizmus Kultúrával bírtak a pogány népek is jóval a keresztyénség előtt, Görögországban, Egyiptomban, Baby Ionban, Chinában és Indiában, de e kultúrából csak romo \ maradtak ; mert o kul­túra nem volt a keresztyénség gyümölcse. Mert ma is, ha egyesek azt hiszik, hogy a kultúrának kell elől mennie s a keresztyéns jg farkként követ­heti azt, nagy tévedésben vannak. Így nagy baj volta pogány missziónál is például Indiában, hogy a berohanó európai kultúra lomloltságával előle is elrontotta a keresztyénség terjedésének útját. A majomtermészetü japánok nagy lelkesedéssel üdvözlik az európai kultúrát, de a keresztyénség- ről nem akarnak hallani. Ezzel ellentétben a durva és egészen műveletlen afrikai népek elfogadják a keresztyónségot s lesz nekik ekként igazi kultú­rájuk is. Nem lehet tagadni, hogy a grundtvigianusok az ő erős nemzeti érzésükkel ugyanazon hibát kö­vették el, hogy a macska farkát a macska fejének helyére tették. Itt értem a népies és nemzetinek túlságos hangsúlyozását, amidőn azt mondják, hogy az embernek mindenekelőtt az emberit kell sze­retnie és érzőkkel bírnia minden jó és szép iránt az emberi életben, hogy előbb meg kell tanulnunk szeretni népünket és hazánkat s csak úgy lehetünk igazán keresztyénekké. Ez az a régi tévedés, mely­nek elve: előbb kultúra, azután keresztyénség. Azáltal, hogy a grundtvigianusok első helyre tet­ték a nemzetiséget, nemzetiségimádókká lettek s igy az eredondő bűnt, mely szintén nemzeti bűn, megszüntették Amilv arányban gyengítjük a bűn- fogalmat, bűntudatot, ép oly urányban elveszti a keresztyénség is komolyságát, erejét és örömét. Innen ered azután, hogy van sok grundtvigiánu sunk, ukik a grundtvigi kultúrát szeretik, de a ke­resztyénség gyenge lábon áll náluk. Az emberi romlottság, az ördög, a bűn, a Jézus kegyelmének hangoztatását nem szeretik ez emberek, s az élet­ben megszüntették Isten országa és a világ hatá­rait. Pedig Urunk szavai szerint előbb jön Isten országa s csak azután követkozhetik a többi. Ha valamit Isten országa elé akarunk tenni, úgy Isten országa eltűnik ; mert Isten országa nőin akar fark­ként szerepelni. Isten országa csak a fej lehet s azután következik a kultúra, az emberi, a nemzeti. Ha szeretjük népünket, úgy mindenek előtt meg kell mondani népünknek, hogy mi képezi né­pünk nemzeti eredendő bűnét; mert bár népünk sokféle bűnbe sülyedt, a dán nép nemzeti ere­dendő bűnének főágai: lustaság, nembánomság, élvvágy. Egy bűnös sem ösmerheti természetes bű­nét tisztán és teljesen, ha nem (ismeri bűnös szár­mazását, tehát különös családi bűnét s mint nép nemzeti bűnét. Csak igy érezhetjük szükségét egy Üdvözítőnek, ki mind ezt megszünteti. Csak ily értelemben előzheti meg a nemzeti a keresztyén- séget, amennyiben felnyitja szemeinket, hogy nem­zeti bűnösségünket látha-suk. Nem szép a macska farka, ha azt levágjuk. Es ez az a másik nagy hiba, melyet Isten népe más részében elk .vettek, a tulajdonképeni pietis- ták, midőn ezt mondták : Isten népének van meny- nyei hazája s igy a földi haza reá nézve közönyös vagy igen kis jelentőségű. Ez épen oly viszás do log, mint ha azt mondja valaki: isten gyermeké­nek van otthona a menyben s épen azért elha­nyagolja földi otthonát, vagy ha valaki azt mondja:

Next

/
Thumbnails
Contents