Evangelikus egyházi szemle, 1900 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1900-02-28 / 2. szám
22 Isten gyermekének van menyei orvosa és épen azért nincs szüksége földi orvosra. Csak az a különös, hogy nagyon ritkán találkozunk olyan emberrel, a ki ezen okoskodást a pénzre alkalmazza. Mind eme észjárás felett áll az Üdvözítő azon szava : „A ki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.“ A földi dolog és igy a nemzeti is, Isten gyermekeire nézve a „kevés“-hez tartozik, mert előtt ük mindég a legfőbb Istenországa és az Isten országában töltött élet. De a keresztyénre vonatkoztatandó mindég az Úr azon szava : „ezeket kell cselekedni, amazokat el nem kell hagyni“, (Mát. 23, 23.) — és ha mi elhanyagoljuk a keveset, elhanyagoljuk a nemzetit, népünk sajátosságát és az abban elhelyezett képességet, mely mint jó adomány onnan felülről jő, a világosság atyjától — úgy az ur ezt „hűtlenségnek“ bélyegezi. Nagyon ellenszenves az, ha hivő embereinktől azt halljuk: az reánk nézve közönyös, hogy váljon dánok vagy pedig németek legyünk-e? Ne legyünk vakok azon különös és csodálatra méltó kegyelem iránt, a mely különösen napjainkban nyilvánul a mi kicsiny dán népünknél, amennyiben Isten igéje, ereje oly hatásosan működik nálunk, mint egy más népnél sem. Legyünk bizonyosak arról, hogy mind ez nem történt volna meg, ha mi is idegen nép és nemzetiség igája alá kerültünk volna, mint testvéreink Dél Jütlandban. A nemzetinek nagy jelentősége a keresztyén- séget illetőleg, figyelmeztet bennünket, hogy óvatosak legyünk a külföldi keresztyénséggel szemben, mely különösen Anglia és Svédhon felől fenyeget bennünket- Jó keresztyénség lehet az Angliában és Svédhonban, mert nemzetiségükhöz illő, de vészt- hozó lehet Dániában, mivel nem illik a dán nemzeti jelleghez. Bizonyára sokat tanulhatunk a keresztyénséget illetőleg is a külföldtől, de nem csak nyelvileg szükséges a fordítás, hanem a munkásság módját is akként kell átidomitani, hogy az a mi dán népünkhöz illő lehessen. Volt idő, midőn minden népnek meg volt a maga népviselete. Milyen nagy kár az, hogy ezen népviseletek meg szűntek s most a nép arra van kárhoztatva, hogy a végtelenségig kövesse az in- ternationális ruházkodás divatját. Mily szánalomra méltók embereink a modern ruhában, mely az egyén individualitását elmossa — igy az ember a modern divat bábja, a helyett, hogy Isten teremtménye ma radna. Jó volt az, a mikor a magasabb állásúak is ragaszkodtak a nemzeti viselethez s az alacsonyabbak őket követték. Azonban ezt már megváltoztatni nem lehet. De mi, Isten gyermekei, értsük meg a nemzetinek nagy jelentőségét Isten országában, értsük meg azt, hogy a keresztyénségnek nemzetinek kell lennie, hogy élete és növése egészséges legyen bármily népnél. Szellemi értelemben Isten népe keresztyénségének mindég nemzeti viseletben- kell járnia. IRODALOM — Frenyo Lajos: A középiskolai ifjúság is- l tentiszteletei és lelkigondozása. Tanulmány. Orosii házán. Nyomatott Veres'Lajos könyvnyomdájában, e 1899.—55. lap. J Az idézett tanulmány felolvastatott 1899. julius 3-án Budapesten az első vallástanári, értekezleten. ' A szerző ezen értekezésben a mellett foglal állást, , hogy a gymnasiumi ifjúság számára külön ifju- : sági istentisztelet tartassák, különösen azon időben, a mikor a rendes vasárnapi istentisztelet látogatása az ifjúságra nem kötelező, t. i. a téli hónapokban. Azon rendelkezés, hogy a téli hónapokban ifjusá- > gunkra nézve nem kötelező a templomba járás, csak újabb keletű és nem helyes rendelkezés. Azelőtt télen nyáron egyformán kötelesek voltunk templomba járni — és bizonyára a hideg templom nem tette beteggé sem az ifjúságot, sem tanárainkat. A szerző barátja a gyermek istentiszteleteknek. Mi azonban nem szeretnénk a gyülekezet is tentiszteletét tagolni kor szerint. Sokan alkalmazni óhajtván a gyermekekhez a vallást — gyermekiessé, sőt sok tekintetben játékká teszik azt. A vallásos nevelésnek még az iskola és templomnál is hathatósabb tényezője a családi életben élesztett és táplált keresztyénség. Ha ez utóbbi nem létezik, az iskola nagyon kevés eredményt mutathat. A mit a szerző az ifjúság lelkigondozására nézve mond, azt nagyrészt helyeseljük. A kisebb gyermekek részére ajánlja a szerző az „Örömhír“ czimü lap terjesztését Mi itt is szeretnénk az „alliance“ irányá , még ily szelíd formában, is távol tartani és teljesen egyházunk álláspontján álló gyermeklapot adni gyermekeink kezébe. A vallástanárok értekezletét mi is örömmel üdvözöltük ; mert ők vannak a jelen nehéz viszonyok között különösen arra hivatva, hogy a kon- fessionális, vallásos szellemet ébren tartsák ugyne- ) vezett felekezeti középiskoláinkon. Hivatásuk felette nehéz. Jól teszik, ha lehetőleg egyöntetűen járnak el és az eljárás főbb elveit kölcsönösen megállapítják. Középiskoláinkban, hol az idegen elem majdnem általánosan túlszárnyalja ev. növendékeink számát, szinte lehetetlen az igazi lutheránus szelíd lemet fenntartani, éleszteni, ápolni. Ha ezen szellemet szigorúan alkalmaznánk, az idegen elem nem tódulna annyira iskoláinkba. Nem csak vallástanárainkra, hanem általában
