Evangelikus egyházi szemle, 1900 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1900-02-28 / 2. szám
18 pökünk, ki a kerületi felügyelő, a kormányelnök, a hadügyminiszter? s még egy csomó ilyen kérdésre, a mely befolyással lehet egyházunk életére, ki felel meg nekem? Bizalmat lehet szavazni Sárkánynak és Zsilinszkynek, de megbízni az elnökségben in infinitum, erre én képtelem vagyok. Az uj szabályrendelet egyik nem szerencsés intézkedése, hogy a püspök és főesperes mellett párhuzamosan szerepelteti a kerületi és az egyházmegyei felügyelőket a választás egész folyamán. Ez oly teher a felügyelőkre, a melyet közülök csak minden századik vállal magára. Nagy teher a választó egyházakra is, különösen kissebb helyeken, a hol az ilyen dolgok ellátása mind a kurátor gondját képezik. De hosszadalmassá teszi a választási eljárást, ha még annyian megegyezésre jutnak a jelöltek személyében, számában stb stb. Felesleges dolog, a mely senkinek előnyére, hanem mindenkinek csak terhére lesz. Azt meg úgyszólván mindenki ellenezte, hogy a meghívás helyére a jelentkezés lépjen. Egyházjogunk szerint ahhoz, hogy valaki ev. lelkész lehessen, kettőre volt szüksége: interna és externa vocatiora. Most ez utóbbi helyére a jelentkezés került s ez által egyházunk egyik sarkalatos tétele lett megváltoztatva Valami csekély módosítás itt el lett fogadva, de annak szövegét még nem ismerem. A hiványcsonkitás tilalma ki van mondva. Ez azonban úgy látszik csak a kissebb fizetésekre vonatkozik, a nagyobb jövedelmet biztositó hiványokat szabad megnyirbálni, sőt megfelezni is. Eddig volt néhány jó jövedelmű parochiánk (no nem voltak akkorák, mint a nagyváradi püspökség jövedelme), de ha ez úgy fog menni mindenütt, mint néhány helyen már megtörtént, akkor . . . akkor is meg fog élhetni a pap rangjához illően, ha — jó megnősül. De hála Istennek, a helyes papválasztás, nem függ egyedül a szabályrendeletektől. Embere válogatja. Az egyház érdekeit mindenek fölé helyező elnökség, a leggyarlóbb szabály- rendelet mellett is, csak tiszta s kifogástalan választásokat fog megtűrni. Ott azonban, a hol az elnökség idegen isteneket imád, idegen célokat hajszol, a legjobb szabályrendelet mellett is — piszkos választások lesznek. Azért én a mostani papválasztási szabályrendeletet, nem tudom meg lesz-e erősitve, nem tudom, mikor lép életbe — ha a tökéletesség mintaképe lenne is, nem tartanám teljes biztosítéknak; s kiemelt hibái mellett sem tartom egyházunkra valami vészthozóknak. Mert a míg egyházunk minden egyes tagja választ, a mig ez az elv épségben marad, addig hazánkban, a mi egyházunk választásai lesznek a választások mintaképei. Adja Isten, hogy mindig azok legyenek. —gyA rajongásnak egyik ismertető jele. Jrta: D. Walther, rostocki tanár. ír. Azt kérdezzük tovább : Mily módon működik \ Istennek lelke rajtunk? A rajongó minden termé- j szetes közvetítést elvet. Nem azon adományok és ; erők, a melyekkel isten teremtette az embert, ho- ; zassanak ebben mozgásba. Nem az a Lélek hatása, ) hogy az ember valamit fölismer és felfog A ki- < ben a Lélek lakik, ne is adhassa semmiféle okát annak, a mit a Lélek által tud. Nem kellett átlát- I nia, nem kellett tisztába jönnie vele. Mindaz va- I lami természetes dolognak be keveredése volna. ; Mert az Isten Lelkének villám módjára kell mü- I ködnie. Közvetités nélkül tanítson bensőleg, úgy í hogy az ember tudja, anélkül, hogy megmondhatná miért van ez igy. Midőn Carlstadt egyik könyvéig ben az úrvacsoráról szóló uj tanát adta elő, azon kérdést veti fel: „Ki tanított téged erre?“ Nem ; azon feleletet adja, hogy : Istennek Lelke világo- j sitott igy meg, hogy mindinkább átláttam, mily í hamis volt az előbbi nézetem és megértette ve- ) lem a szentirást, hogy az igazi értelmét nyertem. I Nem. „A kinek hangját hallottam és mégse láttam ; nem is tudtam, hogyan jött hozzám és mikép ment el tőlem.“ A másik panaszkodik: „Óh, bárcsak én is megtanultam volna tőle!“ Carlstadt azt feleli: „Nem-e te vagy azon szegény ember, ki Isten élő hangjának természetes formát ad ?“ Te azt várod, hogy Isten Lelke természetes utón pl. a szentirás tanulmányozása által világosítson meg úgy, hogy megismerhessed az igazságot, a mint természetes dolgot ismerünk meg. „A magam személyére nézve nincs szükségem a bibliának külső biz onyságára az úrvacsoráról szóló tanom érdekében. Bizonyságomat a bensőmben levő Lélektől akarom nyerni.“ Azt kérdezteti, miért nem hirdette eme uj igazsá- ) got már korábban is és azt feleli: „A Lélek nem I hajtott elég gyorsan. Ha kellően hajtott és kész- í tetett volna, sokkal kevésbé titkoltam volna el, ; mint ha tüzes vas lett volna csontjaimban.“ — A quäkerek leültek az istentisztelethez és várták, nem-e < száll meg közülök valakit a Lélek, hogy beszéljen.
