Evangelikus egyházi szemle, 1900 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1900-12-30 / 12. szám

181

tőinkben, esperessógi, kerületi, sőt egyetemes gyűléseinken is és tiltakozzunk ezen az egyetemes gyűlés hatáskörén túleső, egyházunk hitvallásaiba ütköző és egyházunk hű tagjainak lelkiisrneretét és annak szabadságát teljesen leigázó határozat — a nagygeresdi egyezség ellen. Ne nyugodjunk, inig czélt nem érünk, inig ezen egyházunk hitvallásaival ellenkező egyezség ellen hitvallásainkkal egyezőt ki nem vivtunk. De egyúttal erősítsük gyülekezeteink lutheránus felekezeti öntudatát, neveljünk egyházunkhoz s annak tanához hü, öntu latos egyháztagokat, hogy egyszor, ha hivatalos egyházunk ösztönét követve, jogilag is megcsinálja az uniót és ha e tekintetben is áldozatul esünk a poroszkodásnak, legyenek gyülekezeteink, melyekkel az unióból menekülve, megmenthessük a mi hazánkban is a mi drága, annyira megvetett, de annál jobban szeretett lutheránus egyházunkat, «az Urnák ezen alázatos szolgálóját." Es végre mindonokfölütt ne feledkezzünk meg az imádságról, hogy az Ur maya vezesse az ő egyházát, ha mogfugyva is, de le nem győzve, a küzdelemből a diadalra.

Lutheránus.

A protestáns reálencyklopaedia 6. és 7. kötetének uj kiadása.

Ilerzogféle reálencyklopodia uj kiadásának ismertetésében olvasóinkat eddig az ötödik kötetig vezettük. Következik ez alkalommal a 6. és 7. kötet, inelyekot egyszerre ismertetni szándékozunk.'Igazán nehéz dolog ezen két kötetnek gazdag tartalmából egyet-mást kiemelni. Mégis megkíséreljük és azt igyekezünk majd kiemelni belőle, ami nekünk olvasóinkra nézve is érdekesnek látszik vagy a hol az ujábbkori theologia fontosabb vitás kérdéseire rámutathatunk.

Mindenekelőtt érdekelnek bennünket az olyan czikkek, molyekben ha még oly csekély hazai vonatkozások is találhatók. Ilyen az, amely Jirun- denburgi György őrgrófról, Lajos királynak gyámjáról és nevelőjéről szól. Működésének politikai oldala kevésbé jöhet o helyen tekintetbe, mint inkább az ő szerepe a reformáczió utjának egyen - getésében és különösen a reformáczió ellen hozott határozatok végrehajtásának megakadályozásában hazánkban. Ezen törekvéseiben szövetségese volt Lajos király felesége, Mária királyné. Luther fellépése a wormsi birodalmi gyűlésen nagy benyomást gyakorolt reá és az uj szövetség olvasása, meg az

érintkezés Lutherrel mindjobban mognyertók öt az evangeliom számára. Az ágostai birodalmi gyűlésen merészen szembeszállt magával a császárral is és mikor az követelte, hogy a reformáczióhoz ragaszkodó rendek istentiszteleteikkel hagyjanak fel ésazurnapi körmenetben részt vegyenek, ő volt az, aki késznek nyilatkozott, hogy inkább fejét ütteti le, mintsem hogy ilyen módon isten igéjétől elpártolna. Mire a császár meghökkenve, azt mondta spanyolos kiejtésével : Jőver Fórst, nit Kopp ab.u Mily kevés ma az ilyen prot világi nagyok száma, kik inkább leüttetnék fejüket, minthogy róm. kath. istentisz- tiszteleten részt vegyenek. Elmennek a róm kath. Mátyás templomba és más róm. kath. templomokba is kényszerítés nélkül is — oonniventiaból. — Az ágostai hitvallást is mindjárt második helyen a szász választófejedelem után irta alá. Később is Luther tanához híven ragaszkodott és korábban a schwa- baclii és sclunalkaldeni konventeken igazi lutheri módon ellenezte a forradalmi elvet, a császár ellen irányuló fegyveres ellenállás jogát.

II. Ferdinand, osztrák főherczog, majd német császár és magyar király nevéhez fűződik az osztrák örökös tartományok ellenreformácziója. Különösen ily vonatkozásban méltatja uralkodását Goetz Walter, a róla szóló czikk Írója. Magyarországi vonatkozás azért igen kevés van e ezikkben, mert itt nem sikerült neki stz ellonreformáeziót keresztülvinni. Csak Pázmány „békés“ (mint a szerző mondja) akcziójának sikerült a nemesség nagy részét viszahóditani. Végül megemlítjük még a két helvét hitvallásról szóló czikkot Müller orlangeni tanár tollából, aki egy református szellemben irt syinbolikát és a ref. egyház syrabolikus könyveit adta ki (1900 ) Hazai vonatkozása különösen a két helvét hitvallásról szóló czikknek van annyiban, amennyiben megemlíti, hogy a hitvallásnak 1568-iki előszava szerint a magyar reformátusok azt 1507 február 24-én Debreczenbon tartott zsinatukon elfogadták. Ezen hitvallás Müller szerint a zwingii- anismus és kalvinismus egységét képezi, arai természetesen csak úgy lehetséges, hogy Buliinger, a hitvallás szerzője „némely szigorúbb theologiai formulát elejtett*4 (manche schärfcro thoologische Formel unterdrückte). A supralapsaris kérdések fesze- getését kerüli és a reprobatioról teljesen hallgat. Csakhogy a hitvallásnak éppen az a hivatása és abban rejlik feltétlen szükségessége és tekintélye is, hogy — mint az első helvét hitvallásról maga Müller mondja — az igazi egyházi tant az elho- mályositás veszélyétől, mely egyes theologusok előzékenysége miatt fenyegeti, megóvja.

Hogy ami ogyházunk tiszta tana reánk maradt és megmaradt kiméivé különböző téves evan- geliomellenes tanok beesuszásától, azt az istenen kivül egyházunk theologusainak is köszönhetjük.