Evangelikus egyházi szemle, 1900 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1900-11-30 / 11. szám

szónoktól hallani, hogy a református egyházban is panasz van a Krischonatestvórek ellen. Pedig ezek épen a „belmisszió“ emberei. Csiky debreczeni theol. tanár, a ki a vitát megkezdte, azt javasolta, hogy az általános „Misszióegylet“ helyett válasszák a bel- missziói egylet elnevezését, amit el is fogadtak. Vájjon a bizottság működéséből idővel valahogyan még is megszületik ezen belmissziói egylet, azt nem tudjuk. Mi nem kívánjuk. De ha meg is alakul, alig fogja megteremni azt a gyümölcsöt, a mit tőle sokan várnak. Az Isten országában nem fent, hanem lent kell kezdeni, itt hiábavaló a centralisatio. Németországban például a „Centralausschuss“ — pedig ilyes valami lenne a mi egyletünk is — nem játszott olyan fontos szerepet a belmisszió felvirágoztatásában. Nem egyesületek, hanem egyes hiterös férfiak vetették meg ott minden irányban az alapot. De hát nálunk a bizottságokba vetett hit maholnap articulus stantis et cadentis ecclesiae lesz ! Elfelejtik továbbá gyakran azon fontos külöinbséget a németországi és hazai viszonyaink között, hogy ott államegyház létezik, nálunk pedig még nem. Ezért e téren nincs helye az egyszerű utánzásnak. Az angol és amerikai szektatalaj se lehet mérvadó arra, hogy miképen járjunk el.

Az egylet alapszabálytervezetébon lapok és könyvek terjesztéséről is van szó. Ezt a prot. irodalmi társaság és a Luthertársaság is feladatuknak tekintik. Az egyik előadó meg is emlékezett arról. De minden elismerés daczára bevallotta, hogy munkája nem elégséges : alapítottunk tehát még egy harmadikat, a belmissziói egyletet, a mely szintén ezen ügyet szolgálja. Alig hiszem, hogy ezzel segitve volna a bajon. Sőt meglehet, ha az egylet megalakul, hogy tiz óv múlva más valaki azt találja, hogy ezen egylet sem felelt meg teljesen feladatának — s megszületik a — negyedik egylet.

Elismerjük, hogy uzon munkaágak, a melyeket a belmisszió neve alatt összefoglalnak, részben igen fontosak és szükségesek. Azonban az értekezleten nem is igen foglalkoztak ezen egyes munkaágakkal (eltekintünk az első felolvasásról) hanem beszéltek a bel- misszióról általában, a helyett hogy megmondták volna, hogy mit akarnak felkarolni és mityen irányban, milyen alapelvekkel s milyen segédeszközökkel akarják megkezdeni a munkát. Külömben ezen munkát egylet nélkül is az egyházon belül lehet végezni.

BELFÖLD.

— Az egyetemes közgyűlés e hó 7-én és követ kező két napon át tartatott meg Budapesten báró Prónay Dezső egyetemes felügyelő és Baltik Frigyes dunáninneni püspök iker elnöklete alatt. A gyűlést Prónay Dezső egyetemes felügyelő a következő beszéddel nyitotta meg:

Főtisztelondő Egyetemes Gyűlés !

Egyetomes egyházunknak évenként megtartott közgyűlései mindig egy-egy rövid korszakot jeleznek egyházunk történetében és mintegy nyugvó pontot képeznek.

A véges emberi elmének szüksége van arra hogy az idő végtelen folyamában nyugvó pontokat keressen és találjon. Ilyen nyugvó pont ez az esztendő, keresztyén időszámításunk 19'X) ik éve. A 19 ik század búcsúéve és egyszersmind 9(X) éve annak, hogy a keresztyén vallás M tgyarorszá- gon felvétetett. Elég jelentőségteljes korszakot jelző nyugvó pont ez an a nézve, hogy a Főtisztelendő Egyetemes Közgyűlés megengedje nekem, miszerint nem annyira a lefolyt közigazgitási évre tekintsek vissza, hanem visszapillantást vethessek egy hosszú korszakra, a keresztyén számításnak 19 századára és arra a 9 századra is, a moly lefolyt a keresztyőnsógnek Magyarországon való elterjedése óta.

Észrevétlenül köszöntött be annak idején a keresztyénség. Oly annyira észrevétlenül, hogy azon kor legműveltebb férfiai, a kik megfigyelték annak esoménycit, a keresztyépség keletkezését ugy szólván észre sem vették. Es imo egy ilyen, a maga idejében alig észrevett esemény egy korszak kelet kezését jelenti, alapul szolgál egészen új időszámításra. a világról, a mindonségről, a társadalomról való felfog lsek teljes átalakulására.

Azon rövid idő alatt, a mely rendelkezésemre áll, nem vázolhatom, nem állíthatom elő 19 hosszú századnak történetet. Még egyes nagyobb jelentőségű mozzanatokat som ragadhatok ki, még főbb vonásokban, vázlatosan sem rajzolhatom az emberiség fejlődését a keresztyén időszámításnak 19 századja alatt. Meg kell elégednem annak a feltüntetésével, hogy miként jelentkezik a keresztyénség ma ?

Kétségtelen, hogy a keresztyénség eredeténél fogva mint ogység is jelentkezik. De ezen egység mollott nagy a szakadozottság, a részekre való válás. Ezen egyes részek között nagy a különbség, sőt az egység mellett feltűnőek a részek között az ellentétek is. Ámde midőn visszapillantunk a keresztyénség eredetére és annak mai képét akarjuk előállítani, habár az idő szerint több felé tagozod nak az egyházak és mindenike önállóan jelentkezik, súlyt kell fektetnünk azon meggyőződésre, hogy az Összes keresztyén egyházak mindannyian egy magasabb egységbe foglalhatók össze.

Ennek igazolására legyen szabad ogy hason lattal is élnem. A hasonlatok ugyau mind gyarlók, ámde röviden mégis alig tudnám másként olyan szemlélhotően feltüntetni a helyzetet.

Midőn valamely fának magva a földbe hull, ott kicsirázik s a csira kihajt, kezdetben többnyire mint ügyetlen ogy hajtás, egyetlen egy szál jelenik meg a kisded növ.ény. — Valóságos jelképe a teljes egységnek. — Ámde, a mint nő a fa, mindig több ágakat is növeszt s az ágak mindig különféle irányban fejlődnek, sőt látszólag ellentétes irányban haladnak. Mindenik más fele nő. Az egyik ág nyugat fölé, a másik ág kelet felé nő. Gyakran tekervényes az irányuk. Némelyik ágát moha is födi. Ez a moha nem tartozik a fának lényegéhez^