Evangelikus egyházi szemle, 1898 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1898-01-30 / 1. szám

6

szerű gyermeke kezébe veszi e művet s látja azokat az esztergályozott hosszú körmondatokat s ol- olvassa a nagyhangú frázisokat, leteszi a művet azzal: nem nekem való e „mélytartalmú“ könyv- A művelt olvasó pedig leteszi azt, megbámulva a nagyhangú szavak tömegét és mesteri összehordását a ki nem elégítve a szegény tartalom által, melyben felcsillámlik itt-ott egy régen hangoztatott igazság s e mellett az ezerszer elcsépelt frázisoknál egyebet nem talál.

A nagyhangú szavakat kiváló gonddal gyűjtötte össze a szerző, igy a 15-ik lapon egynéhányat összeszedve itt adunk: „szédítően eszményi magasztos tökéletesség,“ „kristály tisztaságú eszményiség,“ „óriási mélység,“ „varázshatás,“ „megszámlálhatlan sereg.“

A mű thémáját nyolcz fejezetben tárgyalja. A műnek nincs semmi valóban lutheránus jellege, még kevesebb irodalmi becse. A szerző az unió és „szabadelvűség“ álláspontján áll s azt állítja, hogy a Protestantismus konzervatív nem lehet. A mai politikai szabadelvűség alapja nem a reformáczió, hanem a franczia forradalom és a szabadkőműves páholyok. Ezekhez nekünk vallási szempontból semmi közünk. Az evangélikus egyházra semmi sem hozott és hoz nagyobb bajt, mint a politikai úgynevezett szabadelvűség elvének összetévesztése a reformatorikus elvvel. Az a szabadelvűség, melyet a szerző is itt-ott hirdet, nem Luthernél keresendő a reformáczió korában, hanem Hutteni Ulrich és társainál. Luther konzervatív hajlamú ember volt s ezért lett igazán reformátorrá s nem foradalmárrá, mint példáúl Zwingli, vagy az anabaptista rajongók, mint példáúl Denck és társai s legszélsőbb képviselői ez iránynak : Knipperdoling, Bockhold stb.

A protestantismus minden népre nemzetiségének, nyelvének fejlesztésére jótékonyan hatott s »zen általános tapasztalati elvből kellett volna a szerzőnek is kiindulnia a hosszadalmas és semmit mondó prolegomenák helyett.

Elég lett volna egyszerűen reá mutatni arra, hogy a magyarság, irodalom, tudomány, költészet politikai élet terén számot tevő férfiainak nagyobb része, arányitva a hívek számához, túlnyomó része protestáns — a minthogy igy áll a dolog nem csak hazánkban,hanem az egész világon. A tisztán katholikus államok e részben nem állhatják ki a versenyt a protestáns államokkal.

A szerző hosszasan polemizál a katholikus írók ellenkező állításaival, mely polémia sem a népet, sem a művelteket nem érdekli; mert azokra nézve, ha csak a „Budapesti Hírlap“ és hasonló orgánumok nem hypnotizálták őket, ilyen védelemre szükség nincsen. A nemzetiségi elv megítélésében is egészen a zsidó sajtó elcsépelt állításait használja — izgatásra, túlzásra visz vissza mindent. A

szászoknak azt ajánlja, hogy első teendőjük, miszerint a magyarhoni protestantismussal egyesüljenek. Képzeljük, hogy a szászok e tanácsot azonnal megfogadják — különösen, midőn a szerző azzal kecsegteti, hogy szives fogadtatásra találnak s a közvélemény is megnyugvással veszi ezen lépést.

A tótságról azt mondja: „Fenmaradását,puszta létét, épen csak a faj rendkívüli türelme, munkássága és szívóssága okozta és szó sincs róla, megérdemelte volna a tótság, hogy a nemzeti ébredés korában egy kis jóakaró figyelemre méltatták volna e nemzetiséget. E tekintetben a mulasztás vádja alól teljesen felmenteni a magyarságot nem lehet.“ íme tehát elismeri, hogy a figyelem nem volt meg, — bizony az egyházban is hiányzott és még ma is hiányzik e figyelem. De téves azon állítása is a szerzőnek : „Ha a protestantizmus a nemzeti- ségeskedést csak legkisebb részben is előmozdítaná, akkor a nemzeti eszmével jönne összeütközésbe, akkor megszűnnék létjogosultsága Magyar- országon.“ Hát a tudós professor úr, mindenek előtt tisztába jöhetne azzal, hogy a protestantismus lét- jogosultsága nem a politikai érdekek elő, vagy elő nem mozdításától függ, hanem attól, áll-e azon az alapon, a melyen kívül mást senki sem vethet s ez a Krisztus ? Ha politikai elvnek szolgálatába és eszközévé szegődik a prot. egyház, igen akkor mint vallási elvnek, mint egyháznak sem hazánkban, sem a világon bárhol nincs létjogosultsága. A protestantismus hatni fog minden egyes embernek és minden népnek egyéniségére is, mely egyéniség nélkül jellem nem képzelhető. A pápistaság szempontjából tekintetbe jöhetnek a népek mint alkalmas népanyag ; de a protestantismus, ha azt fel nem cseréljük puszta liberalis frázisokkal, hatni fog a nép egyéniségre — mint az Istentől nyert talentomra. A politikai meggyőződéshez, a mennyiben az erkölcsi elvekbe nem ütközik, s társadalmi, közgazdasági, nópműveltségi térre vonatkozik, a protestantismusnak nincs semmi köze — és semmiesetre sem helyezhetjük á vallási meggyőződést a politikai meggyőződés alá. Sz.

C. E. Koetsveld: Skizzen aus dem Pfarrhause in Mastland. Ernstes und Heiteres aus dem Leben eines niederländischen Dorfpiarrers. Aus dem holländischen übersetzt von Pfarrer Dr. 0. Kohlschmidt. Leipzig. Verlag von Friedrich Jansa 1896. 383 1.

A falusi lelkészkedés költőileg szép képét adja a fentjelzett mű; azért különösen kezdő lelkészeinknek eléggé nem ajálhatjuk annak olvasását.

Egy komoly, hivatását teljes lélekkel szerető férfiú működésének kezdetét látjuk abban lefestve s minden lépése az új pályán komoly megfontolást árul el.

A falu Hollandiában és az egész világon, kis eltérésektől eltekintve, egy és ugyanaz. Betekintést nyerünk a holland gyülekezeti életbe s látjuk az ottani különös egyházi intézményeket és intézkedéseket. A holland egyházban például egészen a