Evangelikus egyházi szemle, 1898 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1898-01-30 / 1. szám

7

legújabb időkig szigorúan el volt tiltva a temetési beszéd tartása a lelkész részéről. Egy egész fejezetben leirja az első temetést és az általa azon alkalommal tartott beszédet. Leirja látogatásait híveinél s az azokkal*folytatott párbeszédeket, továbbá lelkésztársaival való érintkezését.

Sok komoly megfontolandó gondolatot ade mű az olvasónak s azért újból is jeléggé ntwu ajánlhatjuk annak olvasását. Sz.

„Roziiéin darové-tentvi Duch.“ Tri duchovni reéi, povedenó v chrámő cirkve evanj. a. v. krajiianskó. Vydal Michal Bodicky SI. B. kazatol cirkve ev. a. v. krajiianskó. Tískom Jana Bezu a spol. v Seniei. 1897.

Három prédikáczíót tartalmaz e füzetke. És pedig Bodicky Mihály próbabeszédjót Filip, 1, 3—11 alapján, melynek főtétele az evangeliom szerinti élet. Borsuk Károly bodfalvi lelkész beszédjét Ján. ev. 10, 22—30 alapján, melynek főtételo : mire figyelmezteti a főpásztor, Jézus Krisztus, egyházában az ő pásztorait? A 3-ik beszédet Leska .János érdem. nyitrai főesperes tartotta 16 zsoltár 5. és 6-ik verse alapján, melynek főtétele : az ev. lelkésznek beigtatása egyházába Isten gyönyörűséges örökségébe való beigtatásr E kis beszédgyüjtemény kedves emlékkönyve lehet a híveknek. A második beszédben hibáztatjuk a szónok általánosságban mondott vádját a lelkésztársakra. Az ily általánosságban mondott vádak nem helyesek és nem is tartoznak az egyházi beszéd keretébe s a hol a szív, a meggyőződés van szóban, nem szabad mindjárt nemtelen forrásra gondolnunk ! A lelkész híveivel érintkezve még a közönséges beszélgetésben is kerülni fogja lelkésztársainak megítélését, annál inkább a szószéken, a hol a megítélt nem. válaszolhat s legfeljebb a hallgatóság gondolhat í’dvözitőnk azon szavaira Máté VII 1,

„Grüss Gott. “Christliches Familienblatt, er- * scheint jeden Mittwoch. Schriftleiter: Pfarrer Gustav A. Famler in Torzsa. Pastor Karl Gladischofsky in Budapest. Előfizetési ára negyedévre 26 kr.

A két év előtt megszűnt kis némot néplap új életre kelt. Nézetünk szerint erre szükség nem volt; mert van német egyházi néplapunk helyes, confessionális szellőmben szerkesztve. Ezen lap pedig már a kétfelokezetű szerkesztőséget tekintve is az unió álláspontján áll. Karoljuk fel tehát első sorban azt, a mely nem félig, hanem teljesen a mienk — s kiki saját egyházának határain belül forgassa a reá bízott talentumot. Az unió és „alliance** szellemének minden kozdeményezésére válaszunk az legyen : „maradunk annál a mink van, hogy koronánkat senki el ne vehesse.“

Sz. L.

KÜLMISSIO.

Pálinka és a missio. Tudvalevőleg a német afrikai gyarmatokon a kereskedők jobban szeretik

a pápista mint a protestáns mis9ionáriusokat s az utóbbiak működését akadályozzák. Erre nézve tanulságos felvilágosítással szolgál Merensky „Missionsfreund“ czimű lapjában. „Engedje meg“ szólott egy kereskedő a basoli missionáriushoz, „hogy szivem érzelmét önnel közöljem, mert én és sok társam nem tudjuk mogórteni, hogy miért harczol- nak önök oly kíméletlenül a pálinka ellen, melylyel mi oly sok pénzt szerzünk s mely utóvégre is nem oly veszedelmes.“ Midőn aztán a kereskedő állításait fenn nem tarthatta, igy folytatta beszédjét: „Különben nekünk mindegy. Mi pénzt akarunk szerezni. Mivel pedig önök utunkat állják, azért ösz- 8zebe8zóltünk mi kereskedők, hogy jövőben munkásainkat és alkalmazottainkat sem a báseli, sem más prot. missiótól nem szogődtetjük, hanem egyedül a pápista missiótól, mert az kezünkre dolgozik. A Njong folyónál nemrég egy fióktelepet akartam alapítani. Mikor a faluba jöttem, láttam, hogy ott iskolát építenek s azon véleményben, hogy a báseli misszióval van dolgom, azt mondtam a lakosoknak : „ha misszió van a falutokban, úgy ón ott fióktelepet nem állíthatok. De a benszülöt- tek mindjárt azzal álltak elő, hogy a missiónáriu- sok is adnak rumot“ Mindjárt tisztába jöttom tehát, hogy nem a báseli, hanem pápista missióval van itt dolgom.

Az ötödik észak-lutheránus missziókon- ferenczia. A „Külmisszió“ mull évi 4. számában részletesen leirtam a 10. szárazföldi missziókonfo- renczia lefolyását, mely 1867. május 25-től 28-ig Brémában gyűjtötte össze az európai kontinentális misszió tudós barátait. Néhány hóunppal utóbb, augusztus 26-tól 29-ig az észak-lutheránus misz- sziókonferenczia („Nordisch-lutherische Missions- konforenz.“) tagjai jöttek összo Stockholmban tanácskozás végett. II. Oszkár svéd király uralkodói jubileuma s az ezzel összefüggésben rendezett művészeti és iparkiállitás különösen alkalmassá tették ezen tiszta lutheránus várost a kongresszus megtartására s az érdeklődés oly nagy volt, hogy az említett időro közel 1000 misszió barát érkezett Stockholmba. Kik közül 600 Svédországból jött, mig a többiek Norvégia, Dánia s Finnországból rándúltak át, sőt még az Amerikában elő svédek is szép számmal voltak képviselve. Azonban ezen konforenczián a résztvevők nagy száma sem képviselte az egész skandináv pogány-misziót, a menynyiben az „észak-lutheránus“ elnevezéssel megvonta a szükséges sorompót a hitvallás iránt közönyös misszióegyletekkol szemben, mely helytelen egyházi irány már Gusztáv Adolf földjére is berontott. Ezen konforonczia ismét bizonyságot tett azon egységes léinkről s nagy erőről, mely az igazhitű lutheranismust jellemzi.

Az értekezletet a remek szt. Jakab templomban tartott istentisztelettel nyitották meg, melyen S c h o e 1 e püspök tartotta a szt. beszédet Pál apostol athónoi beszédje alapján. A két első napon az utolsó négy óv munkájáról adtak számot. A norvég misszió működését Gundersen lelkész,