Evangelikus egyházi szemle, 1898 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1898-02-28 / 2. szám
18 határozatot hozza — nem kérünk ily alamizsnát. Meg fog szűnni minden nézet- eltérés akkor, a midőn egyházunk autonómiájáról, becsületéről van szó. Azt hisz- sziik, hogy e téren ág. h. ev. egyházunk nem fog egyedül állni, hogy a teljesen még nem államosított kálvinista papság velünk tart! A z államsegélynek egyedül helyes és igazságos módja az lett volna, ha egyházunk eddigi államsegélye a lélekszára arányában felemeltetett volna. De ezen államsegélyről most, a „legliberálisabb“ korszakban, mélyen hallgatnak. E helyett egyházunk kilenczév múlva lelkészi fizetések czimén kap 71,346 frtot — mig a csak huszadrész lélekszámmal biró unitárius egyház 38,200 frtot. Az 1890-iki népszámlálás szerint hazánk területén 1,200,500 ág. h. ev. lélek lakott és 725,222 izraelita — de ez utóbbiak is, ámbár alig haladják felül lélekszámúnk felét s ámbár luxus középiskolákat fen nem tartanak, s mi vagyunk az ő középiskoláik fentartói, mégis nagyobb segélyben fognak részesülni, mint egyházunk, a mennyiben a miniszteri javaslat szerint 9 év múlva 91,136 frtot kapnak — tehát 20,000 frttal többet kap e szegény felekezet. Ez is a „Regnum Marianum“ urainak nagy megelégedésére szolgálhat s ezentúl a pozsonyi jezsuita szónok még lelkesebben hirdetheti a „Maiandachtok“ alatt, hivatkozva a törvényre: „Juden, Protestanten und Mohamedánért Az ág. li. ev. egyház az, a mely lelkészeit a legjobban fizeti, mert csak 235 lelkész fizetése lenne kiegészítendő 800 frtra, mig a nem egészen kétszer akkora lélekszámú ref. egyház (2.225,126) 1206 lelkésze igényli a fizetés kiegészítést. így tehát az az egyház, a mely a legnagyobb áldozatot hozza lelkészeinek — ámbár hívei nem a leggazdagabbak, a legkisebb államsegélyt nyerné. Ez a jutalma tehát a hívek áldozatkészségének! Az út tehát a nagyobb államsegély elnyerésére, a lelkészek sanyarú fizetése. Vaióban páratlan, egyedül állő, bölcs állami theoria! Az ág. h. ev. egyház önerejéből, megszüntetve a középiskolai, jogakadémiai stb. luxus kiadásokat, önmaga segíthet önmagán, még az esetre is, ha az államsegély nem emeltetnék. Jól ismerjük sok lelkésztársunk nehéz helyzetét és a gyors segítséget szükségesnek tartjuk — de nem azon az úton, a melyen azt dr. Timon Ákos javaslata czé- lozza; mert lealázó az a lelkészre és egyházra egyaránt. Az ev. lelkész szegénységében is független volt. E szegénység a javaslat által czélzott módon —el nem tűnik, de a lelkész zaklatva és önállóságában fenyegetve lesz. Már a fizetés megállapításánál is nem elegendő az egyházi közegek munkálata — a közigazgatási hatóság is puhato- lódzhatik, nem-e többet hoz a föld, nem-e több stóla fillér folyt be. És ez a mélyen lealázó fináncz-manipuláczió alkalmazta- tik az „akatholikusokkal“ szemben — a kongrua az egészen másként lesz megállapítva. És hae „szemlészek“ puhatolása eredményre vezetett, nosza lesújt a jószívű adakozó s elveszi a koldustarisznyát. A törvényjavaslat II., 2. p. szerint „A segédlelkész tartásáért személyenként 250 írtnál több nem számítható és lótartási átalány és fuvarköltség czimén 200 írtnál több le nem vonható. Szegény segédlelkészek—mily kicsiny az értékük. Ily ösz- szegen talán még református „száraz“ káplánt sem lehet tartani. 200 írtért ma kocsist sem lehet kapni. Szegény államilag segélyezett papi fogatok! Talán szamár fogatot vagy kétkerekű taligát lesz kénytelen tartani a szegény államilag segélyezett ág h. ev. lelkész — 200 írtból az is nehezen állítható ki. Az autonómia jogkörébe mélyen belenyúlhat a törvényjavaslat azon intézkedése — mely szerint a mely államilag segélyezett lelkészi állomáson a hívek száma megfogyott — ott affiliatiot — egyesítést kezdeményezhet a miniszter. A gyülekezet nem tisztán a lélekszámban nyeri létjogát — s az egyházi érdek mélyen sértve lesz, ha az affiíiatio sürgettetni fog. Igen érdekes, váljon a kormány a róm. kath. kongrua rendezésénél is alkalmazni óhajtja-e az affiliatiot? Nálunk szentesített törvény van, mely az affiliatiot kizárólagos egyházi jognak mondja, most azt a jogot is a többivel letörik. De legnagyobb sérelem esketik a lelkész függetlenségén a törvényjavaslat azon intézkedése által, mely szerint az államilag segélyezett lelkész ellen panasz adható be a minisztériumnál. Már maga a kiindulási pontja is ezen intézkedésnek mélyen sértő egyházunkra, mintha ev. egyházunk kebelében tűrné az erkölcs