Evangelikus egyházi szemle, 1898 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1898-11-30 / 11. szám

igaz tanítást elhagyták, és a hiú kérdések és szó- harczok következtében betegek lévén, szakadást Dkoztak a gyülekezetben, tehát eretnek emberek, kik nem ragaszkodtak a mi Trunk Jézus Krisztus igaz szavaihoz — tehát szakadárok.

Az apostolok leírása napról-napra jobban illik azokra, kikkel találkozhatunk napjainkban is.

Az apostolok intése a szektákra vonatkozólag röviden ezen szavakban összegezhető:

„7ártsd magadat távol tőlük, kerüld őket, tér] ki útjukból, ne üdvözöld őket, ne fogadd há zauba őket!*

I)e hát mik is azok a szekták ? — Hizony erre a kérdésre nehéz válaszolni. Az Úr egyháza ugyanis nem esak a nagy és általánosan elismert egyházfelekezetekre oszlik, hanem több kissebb, egymástól kevésbé többé eltérő részre is. Ezek közül melyeket nevezhetünk el szektáknak ? — Sokan szeretnék mind ezen kissebb részeket szektáknak nevezni; mert hisz alig akadhatni egy néhány olyanra közöttük, a mely keresztyén felfogás, tan és életnézetben velünk egyeznék. A pápa eretnekeknek nevez mindnyájunkat, akik uralma alatt ^Ini nem akarunk. Szerinte a lutheránus és refor- j mátus egyház csak szekta és eretnokség. Magunk körében is sokszor hallottuk, hogy egyesek Grundt- vig (egyházi párt Dániában) barátait szektásko- dóknnk nevezték s ép úgy viszont ők a belmissiót szekta névvel tisztelték meg. És gyakran a nyilvánvaló szekták is a lutheránus egyházat szektának nevezték el. Miről ismerhetjük meg tehát a szektát. ?

Az a legjobb, ha Istennek világos igéje szerint járunk el. Azon esetben János apostol első levelében a következő útmutatást találjuk ^Szerelmeseim! ne higyjetek minden léleknek; hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, ha Istentől van na k-ó. M ért sok álpróféta jött ki a világba. Erről ismerjétek meg az Isten Lelkét:.Minden lélek, moly Jézust testben eljött Krisztusnak vallja, az Isten- bő 1 v a n ; ésmindazalélek, amely nem vallja a Jézust testben eljött Krisztusnak, nincs az Istenből és azaz antikrisztusé, melyről hallottátok, hogyjő, és most a világon van m á r.u 4, 1 — 3.

Ez apostoli szavak jelzik biztos ismérveit a szektának. Azok tehát, akik tagadják, hogy Jézus a Krisztus, a kik tagadják, hogy ő Istennek fia, vagy tagadják, hogy ő „testben eljött“, vagy tagadják, hogy ő az Istennek fia, emberi testtel és vérrel bíró valóságos ember : azok szektáriusok ; mert Krisztus egyházának alaptana az : „Jézus \

Krisztus az Atyától öröktől fogva származott valóságos Isten s szűz Máriától született valóságos ember.“ Már a régi egyházban is a szekta úgy keletkezett, hogy egyesek tagadták az Üdvözítő Istenségét, mig mások meg tagadták valóságos emberi természetét. Es napjainkban is ez a szektás tan, a melyre a rationalisták újból és újból visszatérnek, tudniillik, hogy Krisztus nem Istennek fia, hanem ember. A régi rationalisták szekta- ismérve ez volt: Jézus csak ember ; mig az uj ra- tionalismus szektaismérve ez: Jézus nem volt sem valóságos Isten, sem valóságos ember, hanem csupán mind kettőből valami ; mert, úgymond, némely dologban hibázott is. Valóságos Isten nem volt, mert hibázhatott, valóságos ember pedií azért nem volt, mert a valóságos ember nem lehet bűn és hiba nélküli, a ki sohasem mond vagy tesz olyasmit, a mi nem helyes A rationalismus a legveszedelmesebb szekta, mely állandóan felüti fejét az egyetemi tanszékeken, hol pedig a templom szószékén.

De ahhoz, hogy valaki „Jézust testben eljött Kristusnak vallja*, nem elég pusztán esak azt vallani, hogy Istennek fia, emberré lett Máriától születve lietlehenben és testben élt mint ember zsidó országban 33 éves koráig Az egyház igazi tana azt követeli, hogy a Jézus Krisztus „eljöjjön testben* közénk is és gyakorolja iidvözitő müvét mi bennünk. Azért az Ur nemcsak azt hagyta meg, hogy igéje közöttünk h rdettessék és a hitélet nemcsak abban áll, hogy mi tudjunk felőle és róla valamit, hogy tudjuk mit tett ő érettünk, hanem ő a maga szentségei* adta nekünk, a ke- resztséget és úrvacsorát, a melyekben „testben jött hozzánk“, földi tárgyban jön, a keresztség vizében és az úrvacsora bora és kenyerében, hogy „testben jöjjön és lakozzék mi bennünk“. Ezen természeti összeköttetésben közénk jött, hogy mint az uj Ádám ősatyja legyen egy uj szent emberiségnek, hogy szent természetével éljen az ö szentjeiben, ép úgy, mint az első Adám tovább él a természeti összeköttetés folytán a tőle eredő emberiség bűnös természetében és minden bűneiben. A szent ke- resztségben „testben jön ő“ hozzánk, hogy viz és Lélek által újjá szüljön bennünket, úgy, hogy az ő szent természete áthassa a bűnben született embert és uj tehetségekkel ruházza fel őt, melyek által az ember hisz ő tenne s csak igy lehetünk aztán Isten gyermekeivé. Az úrvacsorában „testben jön“ hozzánk s testét és vérét adja nekünk evésre és ivásra és azáltal állandóan az ő szent természetét megújítja bennünk, minek következtében a Krisztus természete a mi természetünkké lesz, a mely természettel mi Istent szerethetjük azon szerelemmel, a mely parancsait megtarthatja és azt mondhatja, hogy azok nem nehezek és igy köze-