Evangelikus egyházi szemle, 1898 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1898-11-30 / 11. szám

166

ledik azon nagy vacsorához, a mikor örökké Jézusnál marad.

Az írásnak és egyháznak régi tana szerint a mi Üdvözítőnk testben jött hozzánk. Ez az, a mit Pál apostol azon szavakkal fejez ki: „Krisztus lakozzék hit által a ti sziveitekben“ (Efez 3. 17), vagy midőn magáról azt mondja; „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztu s“. (Gál. 2, 20). Ez a legmélyebb titka a keresztyén életnek és még sem csodálatosabb, mint az, hogy az első bűnös ember az ő bűnös természetével tovább él az egész tőle eredő emberiségben és a mi elődjeink, szüléink természetükkel élnek mi bennünk. Azon Krisztusi természetnek titka az, hogy ismétli önmagát az újjászületésben, vagyis, hogy a mi Üdvözítőnk eljöhet és élhet az ő szent természetével a benne hívőkben.

Ez az irás és az egyház régi tana, mely az Úr igaz gyülekezete és a szekta közötti külömb- séget meghatározza. Az az a szellem, a mely vallja a Jézus Krisztusról, hogy eljött hozzánk testben, a szent keresztségben és állandóan hozzánk jön a szentvacsorában, hogy bennünk éljen, az a szellem Istentől való. A kiknek ez a szellemük, azokkal mi testvériségben élhetünk. De az a szellem, a mely nem vallja ezt, nincs Istentől és azokkal, kiknek ez a szellemük, barátságban nem élhetünk, mert ezektől távol kell magunkat tartanunk, mert ezekkel közösségünk sem lehet; mert ezektől, komolyan megintve őket, mint eretnekektől őrizkednünk kell. Minden szektának biztos ismérve, hogy vagy egyenesen félre tesz minden szentséget, mint például a kvekkerek és főleg az üdvhadsereg, mely alapjában támadja meg a keresztyénséget és pogánysággá teszi, mivel a meg nem kereszteltem- ber pogány, vagy mások legalább Jézus Krisztusnak üdvözítő tényét tagadják a szentségeknél, vagy pedig puszta jelekké és tisztán követendő parancscsá teszik azokat, tagadják a keresztségben az újjászületést és az úrvacsoránál Jézus valóságos testének és vérének közlését, a mint a baptisták és adventisták cselekesznek. Ez biztos jele a szektának és mi ezekkel barátságban nem lehetünk.

És az is biztos jele a szekta felé hajlásnak, ha állandóan kerüljük azt, hogy Jézus Krisztus üdvtényéről beszéljünk, vagy halljunk a szentségekben és ha azt állítjuk, hogy a szent Írásban foglalt igét megtarthatjuk akkor is, ha mindinkább eltávolodunk attól az igazságtól, mely szerint a Jézus Krisztus élhet és kell is élnie mi bennünk s mi megelégszünk azzal, a mit Krisztus tett mi érettünk.

Ez utóbbi az eset a methodistákkal, akik csak kényszerűségből szólnak az Üdvözítő tényéről a szentségekben, de legszívesebben nem beszélnek

arról, hanem csak a bibliáról. Ugyanígy áll a do-.

) log az úgynevezett bornholmiakkal, akik nemigen ; törődnek a szentségekkel s bárha nem is törölték > el azoka', mégis inkább arról szeretnek beszélni,

! hogy mit tett Krisztus értünk, de elfeledik azon

I

üdvtényt, melyet Krisztus tesz mi bennünk. Nem mondom, hogy ez az utóbbi két irány szekta, hanem azok már azon az utón haladnak, amelyen az ember eltávozik Krisztus üdvtényétől a szent- ségekben

És végre meg kell jelölnöm azon irányt is, a mely újabban közénk is befurakodott, mely okvetlen a szektához vezet, melyet már most is félig szektáskodónak kell jeleznünk. Ez a felekezetnél- küli keresztyénség,*) amely az összes hívőket azon egy czél fejé akarja vezetni, hogy a Jézust szeressék s épen azért azt hangoztatják : „el a dogmákkal, el a különleges tannal, mert az mellékes, ha az egyik ezt tanítja, a másik meg azt tanítja, a fő dolog csak az, hogy mindenki szeresse \ a Jézust; az mellékes, váljon lutheránusok, kál- \ vinisták, methodisták, baptisták, adventisták, üdv- ) hadseregbeliek vagyunk-e, a lényeges csak az, hogy ' szeressük a Jézust. íme itt látjuk a szekták közönsé- ^ ges útját, amelyen haladók nem azon üdvíeltételt tü- ; zik ki, melyet az Ur maga tűzött ki, midőn t. i.

( Jézus szerétét helyezik a Jézusban vetett hit he- \ lyébe. Az üdvfeltétel nem a Jézus szeretete, lia- \ nem a hit és semmi más, mint a hit. „A ki hi- ^ szén és megkeresztelkedik, az iidvö- zül; a ki nem hisz, elkárhozik.“ Ez az Urnák szava, a melylyel jelzi az üdvfeltételt s ezt. hangoztatják az ő apostolai is mindég azon kérdésre : „Mit cselekedjem, hogy üdvözüljek ?“ E kérdésre mindég csak az a válasz : Higyjél az Ur Jézusban és üdvözülsz. De hát mire valók a dogmák és tanok, talán nélkülök nem lehet hinni a Jézusban ? Nem lehet, mivel csak ahol tiszta a tan, ott lehet a hit is tiszta. Ahol tiszta világosság van, csak ott lehet tiszta a hitélet, a szerétetélet is. Azért az a confessio ellenes mondás „el a dogmákkal, el a tannal 1 elég, ha a Jézust szeretjük“ — csak a sötétségre, a sötétségben való életre vezethet ; mert az csak hiányosan szeretheti Jézust, aki őt nem ismeri. Ez a legszerencsétlenebb szekta útja, a tan és élet nélküli szekta útja, amikor egyre csak azon kérdést halljuk: „szereted-e a Jézust ?“ Ezzel a kérdéssel folyton ép azok hozakodnak elő, akik a Jézust nem szerethetik, mert nem ösmerik őt. Azért, ha valaki hozzám jön azon kérdéssel: „szereted-e a Jézust ?“ Válaszom az : „kérdezd meg önmagadat.“

Váljon a mi lutheránus egyházunknak van-e joga minden mást szektának tartani? Én mindenekelőtt arra czéloztam, hogy bizonyos szektais*) Ez az „Alliance“ iránya.

A forditá.