Evangelikus egyházi szemle, 1898 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1898-11-30 / 11. szám

162

magasabb erkölcsi világrend, van menynyei j üdvösség!“ Hogy „miért is van halál“, azt bizony egy evang. lelkésznek tudnia kellene; persze másrészt azt is, hogy a keresztyénre nézve tulajdonkép még sincs „halál“, mivel „elnye- letett szintén a diadalomig. Hol vagyon halál a te diadalmad ? Hol vagyon koporsó a te fulánkod?“ (I. Korint. 15, 54, 55); de hogy „legjelesbjeink életpályájából látjuk azt, hogy < van „hit“, van „mennyei üdvösség“, azt talán egy evang. lelkésznek mégsem volna szabad csak úgy, minden további magyarázat nélkül j mondania,talán csak azért, hogy valami mondva \ legyen!

De: „Hiába! — igy fejezi be az „elméi- kedést“ —az irás szava szerint: Elvégeztetett dolog az emberek között, hogy egyszer meg- j haljanak, azután pedig Ítélet lészen! Meg kell tehát keresztyéni leg nyugodnunk Istennek e tanácsán is, melynél fogva levette a megbol- \ dogultról gyötrelmeinek keresztjét s megadta néki az örökélet üdvét!“ Hát hiszen a megnyugvás Istennek végzésén elég szép és ke- , resztyéni dolog (bár azt más, nem keresztyén ember is megteheti és meg is teszi talán); de nagy, végtelen nagy tévedés, a melybe pedig a legtöbb „gyász“ beszélő beleesik, azt hinni és hirdetni, hogy a halál és az örökélet üdvének elnyerése egyértelmű s igy tulajdonkép az embernek az örökélet üdvének elnyeréséhez semmi másra nincs szüksége, csak egyszerűen meg kell halnia.

A halotti beszédek legyenek, ha már tartásukat szükségesnek tartják, vallomások; nem a halottról, hanem arról, aki a halált legyőzte, a Krisztusról. Minden halottnál jó megemliteni, hogy szegény bűnösök vagyunk s ha van fénypont életünkben, úgy az nem a mi érdemünk, hanem a Megváltó érdeme.

A halotti beszédek terén ne engedjük benyomulni a modern pogányságot. Lelkésztár- \ saink szóljanak a kérdéshez; mert egyházunk \

fontos kérdése, égő sebe az. <

* ) * * \

Hamis keresztyének.

Hamis keresztyének, a kik dicsekesz- nek azzal, hogy e v any élik usok és még is < semmi jó gyümölcsöt nem teremnek, olyanok mint a felhő, melyben nincs eső. JIz; egész égboltozatot sokszor beborítják, el- ; sötétítik e felhők, de azért nem esik bel ölök eső, a mely a földet megtermékenyítené. )

így sok keresztyén nagyon szentnek mutatkozik, — de e szentségben nincs igazi hit szemben Istennel, nincs igazi szeretet szemben a felebaráttal

Xuther ZTischredei\.

Utazásom a külföldön.

(folytatás)

X.

flensburg.

Kroppból Flensburg felé vettem utamat, akarva szemlélni a német uralom alatt élő ev. dánok helyzetét egyfelől, másfelől meg, óhajtva a belmissió luth. irányú komoly munkásával, Wacker Emillel, meg- ősmerkedni.

Ovvschlagnal a vasútra szállva, utitársaim mind törülmetszett „plattdütsch“ parasztok voltak. Humoros, jólelkű beszédmodorukat nehezen értettem s viszont ők is két, háromszor is kivánták szavaim újból való kiejtését. A fődolog meg volt közöttünk, hogy tudniillik mindannyian megakartuk egymást érteni. A társaság még vidámabb lett, a midőn Schleswig állomáson beszállóit még egy fiatal emberke, betolva a kupéba egy nagy hangcsövet és egy szekrényt. A paraszt útitársak kiváncsian nézték a különös pod- gyászt. A fiatal emberke pedig azonnal kielégítette kíváncsiságukat, megmagyarázván, hogy a nagy cső szükséges melléklet a beszélő géphez, melylyel ö az imént is „Schleswig“-ben jó üzletet csinált, hasonlót remél elérni Flensburgban. A társalgás egyre élénkebb lett. Nem hiányoztak az apró, néha élesebb csipkedések sem. Egy-egy elmésebb megjegyzésnél hangos hahotában tört ki a társaság. De elkomolyodtak az emberek, a midőn a beszélő gép tulajdonosa ekként szólott: „Ne nevessenek rajtam és az én gépemen, hiszen ezzel nemcsak magam, de elaggott szüleim számára is keresem a kenyeret s nem is oly könnyen, mert sokat kell magyaráznom, mig az emberek figyelmét felköltöm s azok megnyitják tárczájukat.“ Amint öreg szüleit emlitette, meglágyultak a szivek s egy flensburgi iparos készségesen szolgált úlmutatással arra nézve, hol kap az illető szállást és hol csinálhat Flensburgban jó üzletet.

Flensburg a dán nyelvhatáron az utolsó német város, a hasonnevű tengeröböl partjain épülve festői képet nyújt. 30,000 lakosa van, nálunk tehát nem tartoznék a legnépesebb városok közé ; de e lakosság mellett is városias képet nyújt.

Meglátogattam Karsten dán ev. lelkészt. Szép kertjéből jött kifelé, a mikor lakásához közeledtem. Készségesen vezetett dolgozó szobájába. E lelkészt