Evangélikus egyházi szemle, 1895 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1895-08-01 / 8. szám
113 ily férfiak, a kik az istentisztelet inint oly kiváló tisztelettel viseltetnek. Lanvhasábunk és egyházi érzékünk hiányának nem lehet kirívóbb bizonyítéka mint azon körülmény, hogy csak a közel múltban is egyik tekintélyesebb esperességünk felügyelője oly férfiú volt, a ki reversálist adott a rém. kath. papnak, mely szerint gyermekeit róni. kath. vallásban lógja neveltetni. Ily állapotot egyetlen ev. országos egyházban sem tűrnének — az ily állapot egyházunk szomorú állapotának legszégyenteljesebb bizonyítéka! Az új egyházpolitikai törvények életbeléptetésétől csak néhány nap választ el. Egyházi- lag végzetesekké válhatnak azok reánk nézve is Sokkal nagyobb pusztításokat okozhatnak egyházi életünkben, mint okoztak a külföldön — aliol szemben azokkal hivatásának magaslatán álló, bithű, ügybuzgó papság állott, a hol a nép nem vethette a lelkészek szemére azon el- vitázhatlan igazságot: „a ti püspökeiteket illeti a dioösség első sorban, hogy ezen törvények a felső házban kei észtül mentek !* — Az új korszak eseményei ma még beláthatlanok. De az tény, hogy nekünk gondoskodnunk kell, hogy azok, a kik egyházi kötelességeiket elhanyagolják, egyházfegyelmileg is sujfussanak. A gyermekek vallásáról szóló törvény, a midőn műveltjeink nagy része vegyes házasságra lép, a legkárosabb hatású lehet egyházunkra. Nekünk gondoskodnunk kell arról, hogy oly egyháztag, a ki gyermekeit nem saját vallásában nevelteti, egyházunkban semminemű tisztet ne viselhessen. Vannak, a kik azzal érvelnek az egyház- fegyelem ellen, hogy az egyháziegyelem szigorú alkalmazása megapasztja híveink számát. Egyházunk nehéz időknek néz elé. A számbeli növekvés nem biztos jele az egyház virágzásának. A számbeli apadás nem bizonyítéka az egyház pusztulásának. A kicsiny bárka, mely gondozva van, melynek falai épek, melynek kormányosa éber, legénysége munkás, biztosabban halad még a háborgó tengeren is, mint az a nagy hajó, melyen nincs gond, fegyelem, éberség, melynek vezetői vihar közben is gondtalanül mulatnak a hajó éttermében, nem ügyelnek arra, hogy a hajó alapjának léke idejekorán betömessék. Az egyházfegyelem szükségét, még — korunk legliberálisabb theologusai is elismerik, azért I ipsius is azt mondja: Die Verweigerung der kirchlichen Ehrenrechte ein nothwendiges Schutzmittel »*er kirchlichen Ordnung bleibt, auf dessen Handhabung eine Kirche zu keiner Zeit wird völlig verzichten können (Dogmatik Braunschweig 187ik 802. I.) Egyházunk — ha már zsinati törvényei nem intézkedtek gyü- lekezeti és esperességi szabályrendeletei utján kell, h'-gy gondoskodjék az egyházfegyelem gyakorlásáról. Azok, a kik a gyülekezetnek erkölcstelen életmódjukkal közbotrányt okoznak, érezzék, hogy az egyház nem helyesli életmódjukat, hogy az iránt közönynyel nem viseltetik. Azok. a kik az egyház üdveszközeit megvetik, érezzék, hogy az egyház nem tekinti «Let olyanoknak, a kik az egyház kormányzásába befolyhatnak s megvonja tőlük az egy ház vigaszát. Jól tudjuk azt, hogy az egyház szolgáinak fő feladata az evangélium hirdetése, a szentségek kiszolgáltatása, a lelkek hű gondozása. Ezen hivatásunk lelkiismeretes teljesítése kevesbíteni fogja az egy házfegy el mi esetek számlát. ' De ezen hivatásunk teljesítésének egyik kelléke az, hogy újból alkalmazásba vegyük egyházunk az«»n teljesen elhanyogolt eszközét: az egyliáz- i fegyelmet. Midőn pedig arról van szó, hogy az egyház kormányzásban a világi elem is — törvényeink értelmében, részt vegyen törekedjünk arra, hogv csak is az egyházias érzületű világi elem— tekintet nélkül politikai álláspontjára — vegyen részt abban. Azok pedig, kik szakítottak az egyházias, a keresztyén világnézettel, kiknél nem a vallás, nem az Istenországa, hanem a politika a fő, bármely politikai táborhoz tartoznak is, kíméljék meg egyházunkat kétes értékű munkájoktól, s kíméljük meg őket mi is a kétszínű szereptől. Alföldi.---------•>*«--------A lelkész vasárnapja. Irta : Koeholl R., güttingai superinteiidens. A szorzó által engedélyezett fordítás. Folytatás. Evvel a vasárnap ünnepi fele elmúlt, következik az ünnepnélküli. Elérkezett a lelkész számára
