Evangélikus Egyházi Értesítő, 1913 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1913-12-31 / 4. szám
KVANG. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ 67 4. sz. arisztokratái elhalmozták megrendelésekkel. Így festette meg gr. Károlyi Gyula, gr. Andrássy Gyula, báró Eötvös József, gr. Szapáry Géza (1884.), Trefort, gr. Tisza Lajos, Tisza Kálmán (1885.), Rudolf trónörökös (1888.), gr. Károlyi Gyuláné (1889.), gr. Andrássy Gézáné (1891.), Ferdindnd bolgár fejedelem (1895.) és még egy sor más közéleti férfiú arcképét, ismételten Ferencz József királyét is. Közi ük Tisza Kálmán arckepe egyik gyöngye e kor arcképfestészetének. Ily művekre kapott aranyérmet Berlinben (1886.), Bécsben (1887.), Münchenben (1888.), medaille d’hon- neurt Antwerpenben (1894) stb. Társadalmi kitüntetések is érték: 1896-ban megkapta a Szent István- rend kiskeresztjét, tiz éwel utóbb pedig a magyar főrendiház örökös tagjává nevezte ki a király. Most a festészeti mesteriskola igazgatója, a Lotz halálával elárvult fes;ó-mesteriskola vezetője, a Képzőművészeti Tanács tagja stb. Legutóbbi művei: Nemzet hódolata a király előtt, az ezredéves fennállás alkalmából, nagyméretű festmény, továbbá Petőfi arcképe, amelyért a Petőfi-Társaság 1909-ben tiszteletbeli tágjává választotta. 1910 ben a Magyar Tudón ányos Akadémia is megválasztotta tiszteletbeli tagjává. Benczúr „Napkeleti bölcsek“ oltárképe kapható fakeretben 78 koronáért a „Könyves Kálmán“ magyar műkiadó részvenytárs.-nál. Bpest, VI., Nagymező-u 37. • Az egyház jövője. „Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak soha... és a pokol kapui sem dönthetik meg egyházamat“, e szavakkal megjelöli Jézus a keresztyén egyház megdönthetetlen voltát. Kétezer esztendő elmúlt azóta, hogy e szavak elhangzottak Jézus ajkáról; heves támadások iutéztet- tek az egyház ellen; majd erőszakkal, majd csellel törekedtek annak megrontására; az ellenség olykor olykor már diadalittasan örömmámorban tört ki, hogy az egyház sírját megásta s a végén bebizonyosodott, hogy mindez csalóka tény volt. A felkorbácsolt hullámok lecsendesedtek és az egyház alapja sziklaszilár- dan ott állott a háborgó tengerben. Az eg) ház örökkévalóságának bizonyítéka azonban főleg az, hogy voltak idők és vannak ma is helyek, ahol és amikor éppen azok, kik a keresztyén egyház élén állottak, nem Isten dicsőségét, hanem földi kincset, világi hatalmat, érzéki élvezeteket kerestek; de a kér. egyház legnagyobb romlottsága idején mindig akadtak oly igaz férfiak, kik nemzedékről nemzedékre átadták Jézus hamisítatlan evangéliumát. Emberi intézmény, egy földi ország oly belső gyengeségek mellett elpusztult volna. A kér. egyház megmaradt s marad örökké. De míg az egyetemes keresztyén egyház örök, addig az egyes tartományi egyházak vagy felekezetek nem ürökéletűek. Az a csodálatos és sajátos Isten országában, hogy Isten általunk akarja építeni országát; építeni az egyes tartományi egyházak által, az egyes felekezetek által. Amely nép vagy felekezet nem vesz részt Isten országának építésében, az a nép, felekezet vagy tartományi egyház a pusztulás lejtőjére lép. Mi által biztosítjuk mi a magyarhoni evangélikus egyház megmaradását ? A felelet az, ha az ifjúságot magyar protestáns szellemben neveljük. „Kié az ifjúság, azé a jövő“, szokták mondani s Leibnitz, a nagy filozófus, igy kiált fel: „adjátok nekem az ifjúságot s én csinálom a jövő századot. Régi igazság, követjük-e? Tagadhatatlan, hogy evangélikus egyházunk a múltban és jelenben sok gondot fordított a gyermekek iskoláztatására, a hitoktatásra. Egy tévedést azonban el kell oszlatnunk, mintha a gyermekkorban lévők alkotnák az ifjúságot. Az ifjúkor túlterjed a gyermekkoron. 8 minden egyházi nevelés, mely csak a gyermekkorra szorítkozik. de a serdülőkor (14-tól katonasorig) vezetését, egyházias szellemben való nevelését elhanyagolja, fél munkát végez, munkája hasonlít a házhoz, amelynek trines tetőzete. A rég múlt időkben, amikor még egyszerűbbek voltak a viszonyok, csodálatos dolog az légy ház tudatában volt az igazságnak s az iskolából kikerült gyermek, ha ifjúvá lett, köteles volt a vasárnap délutáni katechisátiókra eljárni egészen addig, míg meg nem nősült vagy a leány férjhez nem ment. Ma már e téren megváltoztak a viszonyok. Az egyház a hitoktatói révén még hozzáfér a gyermekekhez ; a konfirmált, serdülőkorban lévők számára azonban nincsenek intézményeink, amelyek az ifjúságnak egyházias szellemben való nevelését céloznák. A serdülőkor egyházi vezetés, egyházi nevelés nélkül áll. Pedig ez a kor az ifjúságra nézve a legveszedelmesebb korszak. A gyermek elhagyva az iskolát, kilép az életbe. Életkedve az élet örömei után irányítja. Távol állunk attól, hogy elítéljük az ifjúságot azért, mert az élet örömeit keresi. Mi is azt tartjuk, hogy' az ifjú örüljön fiatalságának, de tudja azt is, hogy Isten egyszer számon kéri minden tettét. Ez utóbbi tételt az ifjak leikébe vésni, a helyes életörömöket keresni s azokban gyönyörködni, ez volna célja az ifjúság helyes egy házi nevelésének. Az ifjúban megvan a társasélet utáni vágy. Az apai házat elhagyja, de új családot még nem alapíthat, mert ifjú. De valahová tartozni akar. Ezért lesz- nekaz ifjúévek a barátság és a szerelem évei. De vájjon helyesen választotta-e barátját, helyesen azt a családot, ahová a szerelmi kötelékek fűzik. Rossz társaság elrontja a jó erkölcsöket. E szó igazságát tapasztalja az idegenbe vándorolt ifjú és az otthon aggódó szülő. Az ifjút oly társaságba irányítani, ahol testét, lelkét kiképezheti és a helyes világnézetet magába szívja, ez kötelessége az öntudatos egyházi vezetésnek. Az ifjú továbbá szabadság után vágyik. Duzzadó ereje érvényesülni akar. S a mai kor különösen kedvez ezen individuális érvényesülésnek, amelyben minden tekintélyt, minden régi jogot lerontanak s az egyes érvényesülését követelik. Az ifjúságnak ezen szabadságra való törekvését, individuális érvényesülését, ha helyes irányba nem tereljük, tévútra tér. Pa- rodoxnak tűnik ez, de valóság, hogy az az ifjú, ki a szülői és tanitómesteri fegyelmet tehernek, nyűgnek érzi, egy ifjúsági egyesületben önkényt aláveti magát a szigorú fegyelemnek, mert úgy érzi, hogy e fegyelmi törvények egyik végrehajtója ő is, tehát egyénisége érvényesül. Ézért szükséges, hogy az egyház keresztyén szellemtől áthatott ifjúsági otthonokat létesítsen, ahol az ifjjak egyénisége érvényesülhet, de viszont ahol fegyelem alatt áll. Két lélek lakozik minden emberben, az egyik ég felé irányítja az ifjút, a másik lerántja a porba, a földi élvezetekbe. Az ifjúnak a válaszúton választania kell Isten és világ, érzékiség vagy isteni ihlet között. Lelkében küzdelem támad.
