Evangélikus Egyházi Értesítő, 1913 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1913-11-30 / 3. szám
0. 8/. EVANG. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ 55 Kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb a veteményeknél és fává lesz annyira, hogy rászállanak az égi madarak és fészket raknak ágain. Istennek dolga az evangélium hirdetése s mint ilyen, hatásában kiszámíthatatlan s észrevehetetlen. Elvetődik mint a mustármag, éleszt mint a kovász, kelését sem látod, s már hat. Mennyi ilyen elvetett mag munkálkodik már a pogány ok szivében. Az egyik még csak most fogadta be, a másiknál már gyökeret vert, az egyiket már Isten igéjének hallgatására s olvasására ösztönözte, a másik másik már nyílt vallója a hitnek. Az egyik neme s faja előítéleteivel küzd, a másik már levetkőzte az ó embert az ó undokságá- ban s felöltözte a Krisztust. Ki tudná gyarló emberi ésszel megmérni ez üdvösségeo lelki munka folyamatát s kiszámítani, kijelölni annak határait? Érezteti az magában a pogányságban is áldásait. Átalakítja a pogányok életmódját, erkölcseit, gondolkozását, s új törekvéseket, új életet kelt még azokban is, kik közülük a keresztséget fel nem veszik. Az ige mely hitből jó, elhat a szív mélyére, a lélek rejtekeibe, el egészen a velők megoszlásáig s azok, akik eddig sötétségben jártak, új eget és új földet látnak maguk körül. Uh erősítsd a te magyar Siono- dat mindenható Isten, hogy e lelki újjátereintés munkájában illő részt vehessen ! Egyházi gyűlések. Rendkívüli közgyűlésünk. F. évi október hó 12-én tartotta egyházunk rendkívüli közgyűlését, mely alkalommal egyhangúlag megválasztatott dr. Mágócsy Dietz Sándor egyetemi tanár az elhunyt Scholtz Gyula miniszteri tanácsos helyére másodfelügyelővé. Örömmel üdvözöljük Mágócsy Dietz Sándort, mint régi kipróbált munkaerőt e díszes állásában. A korán elhunyt Haas Kálmán gondnok helyére megválasztatott ugyancsak egyhangúlag gondnokul dr. Pözel István nyug. árvaszéki alelnök, ki már eddig is sok tanujelét adta az egyház iránti buzgóságának. Szeretettel üdvözöljük őt e nagyjelentőségű állásban. Az elhunyt Scholtz. Gyula másodfeliigyeló és Haas Kálmán gondnok felett a közgyűlés mély részvétét kifejezte s az egyház érdekében kifejtett munkásságuk emlékét jegyzőkönyvben megörökítette. Egyházmegyei gyűlés. A budapesti ág. hitv. evang. egyházmegye pénteken este a Deák-téri evangélikus iskola dísztermében gyűlést tartott. Scholtz Gusztáv püspök imája után dr. Sztehló Kornél felügyelő megnyitotta az ülést, mire felolvasták a szavazat bontó bizottság jelentését. E jelentés szerint Kaczián János eddigi esperest egyhangúlag ismét esperessé, dr. zólyomi Wagner Géza eddigi egyházmegyei felügyelőt szótöbbséggel ismét egyházmegyei felügyelővé választották. Ezután küldöttség ment az újonnan megválasztott egyházmegyei elnökségért, akiket megjelenésükkor zajos éljenzéssel fogadtak Mindketten megköszönték a választást és Ígérték, hogy egyházuknak javát fogják előmozdítani. Kaczián János esperes ezután a következő beszédet mondta. Tisztelt Közgyűlés! Mindenekelőtt én is hálásan megköszönöm a méltóságon püspök úrnak meleg üdvözlő szavait. Az Úrnak szolgája vagyok. Nem parancsolni kívántam, hanem szolgálni igyekeztem egyházmegyémet abban a kitüntető tisztségben, melybe ezúttal másodízben egyhangúlag megválasztani kegyesek voltak. Szolgálni igyekeztem, mert hivatalomat szolgalatnak tekintem s ha ezért jutalmam az újból megnyilatkozott bizalom lett, ez kétszeresen értékessé és becsessé teszi számomra megválasztatásomat, melyért el nem múló hálámképen megfogadom, hogy „amely szolgálatot az Úrtól vettem, azon leszek, hogy azt a jövőben is betöltsem“. Eme szolgálatomnak szivem szerint való betöltéséhez mindenekelőtt kérem tapasztalatokban gazdag s egyháza iránti igaz szeretetben, lelkes buzgóságban s áldozatkészségben példányképül szolgáló egyház- megyei felügyelő urunk igen tisztelt elnöktársain becses támogatását; kérem különösen egyházmegyei lolkészi karunk doyenjének, apostoli lelkületű főpász- torunkuak minden alkalommal tapasztalt jóindulatát; kérem az Úrban szolgatársaimnak testvéries jóakaratát velem együtt .mindenekben úgy viselve magunkat, mint az Úrnak szolgái, hogy semmiben senkit meg ne botránkoztassunk“ (2 kor. G. 4. 3.), hanem, hogy mint a menny és föld istenének szolgái, hasznosak legyünk az evangéliumi szolgálatra (Esdrás 5. 11. 2. Tim. 4. 15.); végül kérem a t. egyházfelügyelő urakat, egyházmegyénk tisztviselői karát, a tanár és tanító urakat, legyenek segítségemre, hogy egyházmegyénkben mindenek jó rendben és ékességgel legyenek (I. kor. 14. 40.). Ámde tudva azt, hogy „ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon aunak építői (127. Zs. 10.) .járuljunk bizalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmat nyerjünk és kegy elmet találjunk, alkalmatos időben való segítségül* (Zsidók 4. 1G.). Mert ha egyházunkat a már egyszer megvetett fundamentumon tovább akarjuk építeni, felette nagy szükségünk van az l’r kegyelmére, bátorító, erősítő és megbékéltetó szentlelkere. ha fontolóra vesszük azokat a feladatokat, melyeknek helyes megoldása még mi reánk várakozik. Ott van mindenekelőtt a jövő hó elején megnyíló zsinat elé terjesztett javaslat a fővárosi egyházak egyesítéséről. Tudom t. közgyűlés, hogy ennek a javaslatnak sorsa nem mi tőlünk függ; bár megvallom, hogy ha az, annak idején közöttünk is megbeszélés és megvitatás tárgyát képezhette volna, talán elejét vehettük volna, az ezen javaslat nyomán felmerült aggályoknak. Így is hiszem azonban, hogy zsinatunk bölcsessége meg fogja találni a helyes kivezető utat ezen, talán túlzott aggodalmak eloszlatására. Bennem t. közgyűlés, — aki ide s tova harminc év óta kísérem figyelemmel fővárosi egyházaink hitéletét, — az a meggyőződés szűrődött le, hogy csakis decentralizálással, minél több lelkészi kör megteremtésével lehetséges erőteljesebb lüktetésbe hozni s a haladó kor követelményeinek megfelelően fejleszteni a hitéletet. Alkotmányunk 13. §-a ama rendelkezésének, mely szerint „az egyház kormányzatába minden önálló egyháztagnak van joga befolyni“, ha valahol, úgy itt minálunk a lehetőség határain belől — helyet kell adni, nehogy híveink ama része —• melyen az adófizetésen, vagy önkéntes megajánláson kívül — más alakban nem igen érzi az egyházhoz való tartozandó- ságát vagy akik a tőlünk idegen sőt ellenséges áramlatoktól körülvéve máris teljes közönyt tanúsítanak, egyházuektól végleg elszakadjanak. Oly szociális elv ez t. közgyűlés, melyet különösen napjainkban szem előtt kell tartanunk, ha híveink nagy tömegét elveszteni nem akarjuk. De bármerre forduljon is ennek a javaslatnak sorsa, ha elejti a zsinat, vagy törvényre emeli, az a szent kötelesség vár mi reánk, hogy elejtése után is a mainál nagyobb buzgósággal keressük azokat az összekötő
