Evangélikus Egyházi Értesítő, 1913 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1913-08-15 / 2. szám
2- 8Z. 43 EVANG. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ Az 1911. évi jelentésünkben ismertettük már a főgimnázium, illetőleg szertárai kibővítésének ügyét. Jelentettük, hogy tekintettel a kibővítéssel járó tetemes költségekre, a vallás- és közoktatásügyi m. kir. kormányhoz kérvényt nyújtottunk be, hogy a kibővítés céljaira már engedélyezett 150,000 K beruházási államsegélyen felül, további 100,000 K beruházási államsegélyt és a korábbi építkezésből fennmaradt 100,000 koronányi hiány részbeni fedezésére még 50,000 koro- nányi államsegélyt engedélyezzen. Kérő szavunk meghallgatásra talált és a közoktatásügyi kormány a kért újabb 150,000 koronás beruházási államsegélyt a törvényhozás hozzájárulásától feltételezetten engedélyezte. A kibővítési munkák azonban ennek dacára sem voltak és nem lesznek ez évben sem végrehajthatók, mert a pénzintézetek, amelyek ajánlatot tettek a tőlük a kormány jótállása mellett felveendő első 150,000 koronás kölcsönre, a kedvezőtlen pénzügyi helyzet folytán ajánlataikban oly súlyos feltételeket kötöttek ki, hogy a közoktatásügyi kormány egyik ajánlatot sem találta elfogadhatónak és az ügy elintézését függőben tartotta. A régi 300,000 koronás beruházási államsegély után az országos tanári nyugdíjintézetbe fizetendő 30/0-°s járulék elengedését a múlt évben is kérelmeztük. Sajnos, a vallás- és közoktatásügyi kormány kérelmünket csak részben találta teljesíthetőnek és a kért 8820 korona elengedése helyett csak egy 3000 koronás rendkívüli államsegélyt engedélyezett. Az országos evangélikus tanár- és tanítói egyesület 1912. évi közgyűlését, mint a testvéregyházaknak szívesen látott vendégei, a mi körünkben tartotta meg. A közgyűlésen képviseltettük magunkat és Kaczián János lelkészeluök és esperes úr, a testvéregyházak nevében szívélyesen üdvözölte az egyesületet. A magyar nők karegyesülete azzal a kérelemmel fordult hozzánk, hogy próbái céljára hetenként kétszer két órára engedjük át nekik nagytermünket annál is inkább, mert az egyházi zenét is művelik. Kisérletképen eleget tettünk kérelmüknek és minthogy a megállapodás véglegesítése újabb akadályokba nem ütközött, a jövő évtől kezdve a termet 800 K évi bér ellenében bérbe adtuk az egyesületnek. Nem mulaszthatják el, hogy örömmel rá ne mutassunk arra az intenzív belmissziói munkásságra, amelyet mindkét külön egyházközség egyházi életünk fejlesztése érdekében kifejt. Üe az élénk belmissziói tevékenységre nagy mértékben szüksége is van egyházunknak, mert ez ápolja híveink között az össze- tartozandóság, a hitbuzgóság és az egyház iránti szeretet érzetét, amelyekre az elleneink támadásainak visszaverésére ma csak úgy szükségünk van, mint volt arra a protestáns üldözések gyászos korszakában. A belmissziói munkásság egyik legfontosabb része a diakonissza-intézmény, amelynek fejlesztését és legújabban annak új alapokra való fektetését a magyar egyházközség és elsősorban annak érdemes felügyelője, dr. Wagner Géza úr vették kézbe. Dr. Wágner Géza egyh. felügyelő úr nemcsak szóval, de tettel is követendő példát állított fel, amikor 12,000 koronás alapítványával megvetette az alapját a diakonissza alapnak. Örömmel jelentjük, hogy Benczúr Gyula úr értesítése szerint a fasori templom oltárképével annyira elkészült, hogy az folyó évi szeptember havában a templomban leleplezhető lesz. Az elmúlt évben is szaporodtak az oltárképre tett adományok, úgy hogy máig a gyűjtés a következő eredménnyel járt: A múlt évi jelentésben kimutatva . 10,645 K 02 HU. Újabb adományok: Persich Mariska .......................... 2 . n Wiegand Mihály........................... 5 „ 9 Birkner Frigyes........................... 10 „ — J) Zárics Döméné................................ 100 „ — 9 Holl Teréz..................................... 5 . r> Tescherer Katalin.......................... 1 0 „ 9 Összesen: 10.777 K 02 fill. Ez az összeg még mindig nem fedezi a mesternek biztosított 12,000 korona tiszteletdíjat és ezért, amidőn a nemesszivú adakozkónak áldozatkészségükért hálás köszönetünket fejezzük ki, tisztelettel kérjük hitsorso- sainkat, hogy a még hiányzó költségek fedezéséhez adományaikkal hozzájárulni szíveskedjenek. A fasori templom oltára eddig nem volt elkerítve, ami több alkalommal panaszra adott okot. Ezeknek elejét veendő, a templom műépítésze, Petz Samu egyh. képviselő úr tervei szerint az oltár körül kerítést készíttettünk. amely munkát Langer Ignác egyh. képviselő úr végezte el. A templomépitési alap 1912. évi december hó 31-én 521,803 K 88 fillért tett ki, amely összegben a fasori templom oltárképére gyűjtött és fentebb kimutatott 10,777 K 02 fillér bennfoglaltatik. Áttérve a testvéregyházak pénzügyi helyzetére, sajnálattal kell jelentenünk, hogy az 1912. évi zárszámadások ismét és pedig 1956 K 79 fillér hiányt tüntetnek fel. Ez az aránylag csekély hiány arra vezetendő vissza, hogy az 1912. évi költségvetés összeállításánál, amely költségvetés szerinti hiányt nem tüntetett fel, a bevételek közé rendkívüli államsegélyként 9000 koronát vettünk fel, míg azonban a közoktatásügyi kormány e címen csak 5000 koronát bocsátott rendelkezésünkre. A zárszámadások szerint mutatkozó hiány másik oka az, hogy az elemi és polgári iskola érdemes volt igazgatójának, néhai 8choltz Lajos úrnak elhalálozása, az új igazgató úr lakásának tatarozása, továbbá Pósch Károly újonnan választott tanító úrnak átköltözködése oly tetemes költségeket okoztak, amelyek fedezéséről az 1912. évi költségvetés összeállításánál előre gondoskodni nem lehetett. A zárszámadások szerint mutatkozó hiány fedezéséről azonban a külön egyházközségeknek gondoskodtunk nem kell, mert az aránylag csekély 1956 K 79 fillérnyi hiány fedezése oly kép volt lehetséges, hogy ezt az összeget mint szükségleti tételt állítottuk be az 1913. évi költségvetésbe. Reméljük, hogy a külön egyházközségek ezt az intézkedésünket annál is inkább megnyugvással fogják tudomásul venni, mert az 1913. évi költségvetésben az előirányzott szükségletek, ennek dacára, kellő fedezetet találtak. Örömmel mutathatunk rá, hogy nemcsak hitsorso- sainlc, de az idegenvallásúak közül is többen, különösen akiknek gyermekei iskoláinkat látogatják, egyházunkat, intézményeit és iskoláink tanulóifjúságát is, adományaikkal áldozatkészségesen támogatták. A nemesszivú adományok közül elsősorban Kéler Napoleon egyh. képviselő úr 2000 koronás és Kéler Terézia úrnő 400 koronás adományáról kell megemlékeznünk, amelyekkel a főgimnáziumi szertárak és tornaterem kibővítésére szolgáló alapot növelték. 1909 ben ugyancsak ők, buzgó hitsorsosaink. ugyanily összeget ajánlottak volt fel a főgimnáziumi szertárak és tornaterem kibővítésére, amely nemes-
