Evangélikus Egyházi Értesítő, 1910 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1910-12-31 / 4. szám
4. sz. EVANG. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ 79 s osztogatta a baseli missziói társulat kiadványait a napszámos gyermekeknek anélkül, hogy 6 maga egyet is elolvasott volna belőle. Egyszer az egyik példány kezébe akad s benne meglátja e címet: Khina. A khinai fiú. Olvassa. A történet egy khinai fiúról szólott, ki Angliába került s ott buzgó kereszténnyé lett. Szivében élő hittel s az örök élet reménységével nem volt maradása távol honfitársaitól s kérte jól tevőit, hogy vigyék vissza Khinába, mondván: Hogy állhatok én meg az örökkévalóságban az én honfitársaim előtt, mikor majd nagy fennszóval vádolnak: te tudtad az örökkévalóságba vezető utat és nekünk meg nem rautatád. A misszionárius. Az ifjú gazdatiszt nem habozott tovább, tisztán állott előtte hivatása. Még csak egy szóra, a hivó szóra várt. A nyár azt is meghozta. Aratni kellett s munkások után nézett. Útja Buhlic nevű faluba vitte. A templomban missziói ünnep volt. Az ének kihallatszott az utcára. Lovát egy fához kötvén, ó is besietett a templomba. Alig k»|M>tt már helyet, annyira tömve volt az Isten háza. A lelkész azt a szent írás - beli igét tárgyalta: Sok az aratni való, de kevés az arató, kérjétek az aratás urát, hogy küldjön munkásokat az aratásra. Beszéde közben egyszer azt kérdé a lelkész a hívektől : Nincs köztelek kedves testvéreim valaki, aki nemcsak kérni tudná az aratás urát. hanem maga is kész volna az aratók közé állani ? Mintha csak Bodelsclnvinghez intézte volna a lelki- pásztor ezt a lelkiismeri kérdést s az ifjú gazdatiszt meg is adta lelkében e kérdésre a hangos igen feleletet. Néhány hét alatt a földi aratást elvégezvén, a mennyei aratás megkezdése végett Báselben a theo- lógiára beiratkozott. Három félévet tanult e rajnai kedves városkában s ezalatt elvégezte missziói tanulmányait is. Élete fogytáig hálával gondolt Bodelschwingh az itt töltött napokra s a tanulási ideje alatt nyert sok lelki áldásra. Sokszor megviradt könyvei mellett a pétertéri tanulószobában, sokszor látá a régi Spalenthor a szorgalmas ifjút kora reggel, amint új szövetségével kezében sietett a kies magányba. Legtöbbször azonban a missziói házban találjuk Bodelschwinghet. Nagy érdeklődéssel hallgatta ott Gessnek és az intézet felügyelőjének, Josenhausnak előadását A missziói növendékekkel szives barátság köté össze. .Ezekkel járt ki a svájci falvakba bibliamagyarázatot s gyermekisteni tiszteletet tartani és a pogány világrészekbe távozók búcsúünnepélye nagy vágyakozást érlelt az ó lelkében is Isten igéjének terjesztésére s a missziói munkásság megkezdésére, mit minden hivatás között a legmagasztosabbnak tartott. Theológiai képzettsége mellett megőrizte mindvégig kegyeletét a szentirás iránt s szivének egy- ügyüségét a hit dolgaiban. Szerény, igénytelen volt. Lassanként elszaggatta azon kötelékeket, melyek erősen fűzték a világhoz és annak örömeihez. Ezt jelképezte az a cselekedete is, midőn Bosszard nevű régi hű barátjával utazgatván Itáliában, kedves könyvecskéjét, melybe világi tartalmú költeményeit irá, a Lago Maggiore nevű tóba dobta. Baseli tartózkodása alatt sokak figyelmét felkölté a szelíd és szorgalmas ifjú. Spittler atya, ki úgy szerette, mint saját gyermekét s Abesszíniának szánta. I)e az Úr mást végzett felőle. Elhagyva Baseli, két nap múltával St. Élisabethben szónokolt s az'án tanulótársával Zahn Theo- dorral egy fél évre az erlangeni egyetemre iratkozott be. Már ekkor is nagy előszeretettel viseltetett Bodel- schwingh mindahhoz, ami gyenge, tévelygő, elhagyatott vala. A könyörülő szeretet volt legkiválóbb erénye. Mesterlegény útitársának, kivel a vihar egy fedél alá szorította, emlékül saját uj-testamentumát adá. Erlan- genből nagy gyengédséggel egyik beteg tanulótársát kísérte haza Majd 1856-ban Berlinben minden reggel eljárt a katonai kórházba a beteg katonák ápolására, s Erfurtban a koldusokat kérésé fel a legelhagyatot- tabb városrészben s egész sereg hajléktalannak munkát szerzett, hogy ne koldulásból, hanem fáradságuk titán éljenek. Sokszor megtörtént az ilyen sz.nnariránusi kirándulások után, hogy jó édes anyja üresen találta utazó táskáját. Fehérneműivel a szegényeket s elhagyottakat ruházta fel. Párizsban. Még baseli tanuló korában kötött barátságot egy párizsi ifjúval, Üteggel Ez megismertette ót a párizsi ev. gyülekezet viszonyaival. 1857-ben Klein-Schlatter vendégszerető házánál Barmenben találkozott ismét e párizsi ifjúval s a vele folytatott beszélgetések felelevenítitek Bodelschwingh emlékében. Megnézte a missziói gyermekek házát is s igen megtetszett ott neki a családatyának szeretetteljes bánásmódja és társalkodása a gyermekekkel, annyira, hogy feledve pogánymissziói álmait, szinte kedvet kapott hasonló munkásságra. Mindezekhez hozzájárult még találkozása a párizsi evung. lelkésszel. Meierrel, ki élénk színekkel rajzolta előtte a párizsi utcaseprő német gyermekek nyomorúságát. Nem kellett már több Bodelschwinghnek, hogy vizsgájának letevése után kisegítőül Meierhez Párizsba utazzék. 1859 április 4-én fogott Párizsban új munkájához. Éppen ő rá volt itt szükség. A mont-martrei városrészben. Párizs északi oldalán, a legszegényebb emberek közt két kis szobát bérelt. Egy vaságy, egy asztal, két szék volt összes bútorzata. Volt még egy rozoga harmőninma is. A lakás iskola helyiségéül is szolgált. Helyisége már volt csak tanulókat kellett belé fogni. Elindult hát a szomszédos piszkos utcákon. Két kis szöszke, kékszemü leánykával találkozott először. No gondolta: ez német mind a kettő. Megszólította, majd elvezette őket lakásába, játszott nekik egy német dalt a harmóniumon s kezdett beszélni arról a legnagyobb szenvedőről, akit a gonosz emberek megfeszítettek s megmutató nekik a szenvedő Jézusnak képét is a falon. Hogy elnézegette a két gyermek a keresztfára feszített Jézust, le nem vették volna róla szemöket egy világért. Sohasem hallottak még erről. Addig figyeltek Bodelschwingh beszédjére, addig hallgatták szívhezszóló szavait, addig nézték a szenvedő Jézus képét, hogy nehéz könnycseppek gyűltek szemükbe s elsiratták a kereszt halottját. Bodelschwingh- nek a nem várt siker erejét, türelmét megsokszorozá. Megkérte mindjárt a gyermekeket, hogy holnap más társakat is hozzanak. Hoztak is képet nézni más gyermekeket. így telt meg csakhamar a kicsiny hajlék tanulni, jobbulni vágyó lelkekkel s a gyermekek útján rövid idő alatt megismerkedett a szülőkkel is. Hát ezeket hogy lássa el az istenige drága javaival. Ily
