Evangélikus Egyházi Értesítő, 1910 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1910-12-31 / 4. szám
80 EVANG. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ 4- sz. gond emészte akkor is, mikor a La Yilette előváros legszegényebb utcáin bolyongott. Rekkenő hőség volt, eltikkadva fáradságtól, melegségtől, a kőtörmelék között, mely e tájat boritá, egy kis dombon álomra hajtá fejét. Fél ébren, fél álomban, mintha e szózatot hallotta volna: „Ez a halom az Űré“. Felkelt, de nem látott senkit. Intésül vette a hallott szózatot. Kibérelte a helyet csekély árért tulajdonosától, egy kis házat épített rá, melynek egyik fele lakásul, másik fele iskolául szolgált. Utóbb örökáron vették meg a helyet a kis egyház részére. Ma is áll a kis ház La Vilette zöld halmán, most már szép papilak és kedves templom van mellette és a romlott nagy városban sok lelki áldás színhelye. így munkálkodott Bodelschwingh csendesen Párizsban. Isten segítségével templomot, papi lakot s gyülekezetei teremtett rövid idő alatt Az áldott munkában a segítőtársak sem késtek soká. Első munkatársa Witt, a jó és hü tanító volt, kinek erős vállára rakta a kis gyermekek tanításának terhét. A másik segítőtárs mondhatatlan jóságú, angyali türelmű felesége vala Halála után maga Bodelschwingh mondja róla: „Csaknem 34 évig volt hűséges segítőm, tanácsadóm, lelkemnek, testemnek hű gondviselője. Nemcsak homlokomról törölte le meleg napokban a verítéket, hanem szívemet is lehűtötte az indulatok hevében. Éppoly hűséggel intett, feddett, mint amilyennel vigasztalt s szeretett s gyermekeimnek mondhatatlan hű anyjuk volt mindig“. 1861-ben költözött az új asszony a papi lakásba nem valami rozsás viszonyok között. A lakás alsó részében a tanító lakott családjával. A felette való részt Bodelsc-hwinghék foglalták el s a padlás otthonnak volt szánva. Az egész házat egy fűtő melegítő. Bodelschwinghnek ebből a melegítésre a csövek jutoitak. A bútorzat a legénykori. Csak lassanként szerezhették be a szükségesebbeket. Hely sem igen volt. Ha vendégük akadt s a hálószobába akartak jutni, a gyermekágyat előbb ki kellett rakni s csak úgy juthattak be. S mégis mindenütt az egész hajlékban a szeretet ragyogó napsugara aranyozott meg mindent s azoknak, kik az Otthonban megfordultak, érezniök kellett a lelki békességnek és boldogságnak édes ízét, mely minden földi kincsnél drágább. Dellwígberu Gyenge idegzetű neje az első szülés fájdalmai alatt kimerült s Németországban csak hónapok múlva gyógyult fel. Az az aggodalom, hogy nem bírja meg a párizsi élet nyomorúságait, arra kényszerítő Bodel- schwinghet, hogy első missziói állomását nyugalmasabb hellyel cserélje fel. Csak a kis templom építésének befejezését várta meg s aztán Dellwigbe, egy westfáliai kedves faluba költözött. Mily más világ, mily más lelkészi hivatás! Közel szülőföldjéhez, e jóerkölcsű nép között 1864-től kezdve nyolc évig élvezték Bodelschwinghék ezt az áldott nyugalmat, mely idő alatt családjuk négy kedves gyermekkel szaporodott. Az 1866., 1868, 1869. és 1870. év volt ezek közül a legnehezebb, a megpróbáltatás napjai. A két középső évben négy kedves gyermekét temető el 12 nap alatt. Mily gyász és siralom ! 1866. és 1870-ben, ezen háborús években Bodelschwinghnek magának is — családját, állását elhagyva — be kellett vonulni mint tábori lelkésznek a hadsereghez. A maini és metzi harctéren ismerte meg a ravenbergieket, kik között később életének nagy részét töltötte. Ő gondozta e \idék ifjúságát a táborban, ő ápolta s vigasztalta a kórházban. Mily szívesen fogadták, mikor néhány év múlva közéjük ment Bielefeldbe, mint a betheli belmissziói intézmény vezető lelkésze. Mily szívesen segítettek neki embert s lelket mentő munkásságában ! Bíelefeldben. 1871-ben hívta meg Banzi Gottfried kereskedő és Simon bielefeldi lelkész Bodelschwinghet ez állásra. Négy évvel előbb alapították ez intézményt, melynek fejlesztését most Bodelschwingre bízták. Bodelschwingh Isten parancsának tekinté e meghívást s 1872 január 25 én családjával együtt Bielefeldbe költözött. Azon 38 év alatt, mit itt töltött, az emberi szere tét jótékony intézetei keze alatt egymásután létesültek. A bielefeldi öt intézet, nevezetesen Béthel, Sarepta, Nazaret, a Missziói intézet s a theológiai intézet e közös néven: Zionsgemeinde ismeretesek. Béthelben az epileptikus és lelki beteg embereket gyógyították és ápolták, Sarepta a betegápolónők intézete, Nazaret a férfi betegápolóké, a missziói intézetben az afrikai pogány ok apostolait nevelik, a theologiai intézetben a lelkipásztorokat. Ezenkívül a Senné-ben létesült intézmények, továbbá a freistatti telep a hannoveri Wietingsmoorban s Hofifnungstal Berlin mellett mellékintézeteivel az elzüllött, elhagyatott s szenvedő és veszendő embereknek mindmegannyi mentőhelyei. Mily végtelen munkás és áldott életnek tanúbizonyságai ezek. Mindezen különböző igazgató testületek alatt álló intézményeket, melyek a keresztyéni szeretetnek legnagyobbszerű művei, Bodelschwingh hite, fáradhatatlan tevékenysége és a szenvedő emberiség iránt érzett nagy szeretete hozta létre. Mily lelki nagyság egy igénytelen, szerény emberben 1 A szeretetnek munkájában sokszor még enni is elfelejtett, máskor fáradságos utain egy alma képezte egész napi eledelét s nem egyszer azt is mással osztotta meg. Ezernyi dolga s baja közt mégis mindig meg tudta őrizni lelke vidámságát s nyugalmát. Mily jól esett ezen örökös verőfényben járó férfiúnak kedves bánásmódja a bánatos, szenvedő telkeknek, Isten a megmondhatója! Munkájában nem zavarta őt semmi, akármi jött közbe, nyugodtan folytatta tovább. Éleslátását semmi el nem kerülte. Nem a theoretikus pap volt ő, hanem maga az emberi élet praktikuma. Ismerte az ő embereinek gyengeségeit, tudta hol s miként kell javítani. Nem dédelgetett senkit, nem koldusoknak, ingyenélőknek nevelte gyámoltjait, hanem önérzetüket erősbíté s akaratukat nemesíté a munkásságra való szoktatás által. Az ő keze alatt minden épkézláb embernek magának kellett megkeresni kenyerét, míg a testi s lelki betegek, a szerencsétlenek, magokkal jótehetetlenek, szelíd, emberséges, résztvevő és segítő krisztusi bánásmódban részesültek. Megnyerni az embereket a keresztyéni könyörülő szeretet gyakorlására, ebben mester volt. Tudott megindítani, lelkesíteni, mint senki más. Mikor szegényei, szerencsétlen s javításra szoruló pártfogoltjai részére gyűjtögetett, úgy tekinté magát, mint ki ezen ember-
