Evangélikus Egyházi Értesítő, 1909 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1909-10-20 / 3. szám
70 EVANG. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ 3. SZ. országa volt. De úgy gondolkodtunk mi, hogy ez a legjobb biztosíték, s aki erre ad, az magának Istennek ad. Nem csalódtunk. Az ország minden részéből, a külföldről is egyre-másra érkeztek az adományok. A császár aranyaival, a munkás garasaival, az özvegy filléreivel gyarapította az alaptőkét“. A misszió fejlődött, izmosodott és 1884-ben hajlék alá jutott. Ma is a Johannistich 6-os számot viseli az a ház, amely csődbejutott variété-színház volt, mikor Stöcker a keresztyén-szociális párt nyilvános gyűlései számára hitelbe megvette, hogy télen fedett termek, nyáron a hozzátartozó tágas kerthelyiség álljanak a gyülekezők rendelkezésére. Mielőtt ismertetnők a misszió központi épületét, lássuk milyen célt tűzött ki Stöcker, a városi missziónak. A szervezeti szabályok 1. §-a alapján: a berlini városi misszió célja, hogy e világváros ev. kér. híveinek lelki gondozásában segítségül legyen s a hivatalos egyházzal egyetértve a vallástalanság, erkölcstelenség, tudatlanság terjedése ellen küzdjön. A keresztyén szeretetmunkát éleszti, terjeszti és fönntartja. Kiváló figyelmet fordít arra, hogy az egyháztól elidegenedetteket s a vidékről a fővárosba jöttékét lelki gondozásban részesítse, a híveket rendszeresen látogassa, a vadházasokat vallásos kötelességeik teljesítésére figyelmeztesse, a szülőket kereszteletlen gyermekeiknek a szent keresztségben való részeltetésére buzdítsa; továbbá házi istentiszteletek szervezésével, irányításával a vallásos buzgóságot terjessze, a törvénytelen és elhagyott gyermekeket gondozásba vegye ; a munkanélküliek, hajléktalanok sorsának javításáról, betegek gondozásáról, börtönbüntetést szenvedtek sorsáról, azok családjairól gondoskodjék ; vasárnapi iskolák felállítása s az egyházi ének gyakorlása, a konfirmációs növendékek előkészítése, a szentírás és egyéb vallásos iratok terjesztése, a vallásos hit, kegyes, istenfélő élet, krisztusi szeretetmunkásság által a lelkeket Isten országának polgáraivá lenni segítse. II. A berlini városi misszió központi épülete. A berlini városi misszió központi épülete oly otthon, amelynek családi tűzhelyén az egyháztársadalmi •szervezkedés lángja ég, melegít és éltet. Kezdjük a gyermekekkel. A nagy terem melletti oldalhelyiségben vagy százötven fiúcska és leányka sürög-forog. E hely a napközi otthon. Nyáron a kertben gyűlnek össze az apróságok, hogy a diakonissza nővér felügyelete alatt játszadozva élvezzék a friss levegőt. Amott a folyosón nagyobb gyermekek állnak. Százan is lehetnek. A vasárnapi iskolások egyik alosztálya ez, akik már missziói órákra járnak. Ragyog az arcuk s szemük örömben mosolygó ! Bizonyára egy újabb szenttörténetet tanultak és valamelyik egyházi ének szép előadásáért dicsérte meg őket lelkipásztoruk. Ugyanitt van a serdülő leányok varró-iskolája is, A diakonissza nővér azoknak ad ingyen oktatást, akiknek odahaza nincs alkalmuk a kézimunkára. A leányok egyesületében egy diakonissza oktatja a hét bizonyos napján az egybegyűlteket a gyakorlati élet nagyon sok tudnivalójára. A vasárnapi, délutáni nyugalmi idő sem zárja ki, azt, hogy rendesen ne gyülekezzenek. Szívesen jönnek ide a leányok, akiket egész héten terhes munka foglal el. Itt, együtt élvezik az élet szelíd örömeit. Vidám ének, kedves eszmecsere, vallásos elmélkedés vagy felolvasás, elmefuttatás a női élet szépsége és magasztos hivatása fölött, a háztartási, egyháztörténeti, nemzeti életből vett egy-egy jelentősebb kép eleven előadása bizonyára áldottabb hatású életük menetének irányítására, mint az erkölcstelen, léha társaság. Sokféle munkaköre van a női osztálynak is, melyben idősebb nők szorgoskodnak. Az egyik csoportban 30—40 asszony varr a szegényeknek. E kis kör tagjai felosztják maguk között a misszió területét. Időszakonként eljárnak kijelölt házaikba, ahonnan összegyűjtik a számukra félretett, elviselt ruhadarabokat, hogy rendbehozzák azokat és felruházni segítsék a mezíteleneket. A női osztályban nem hagyhatjuk említés nélkül az anyák körét. Édesanya! Úgy-e tisztában vagyunk e szónak értelmével? Hallatára megtelik szívünk gyöngéd hévvel, hálás tisztelettel. Gondoljunk az anya hivatására. Mennyi áldozat, fájdalom, gond, mennyi igazi önzetlenség, Isten- és emberszeretet van egyesítve e szóban „anya“ ? ! Az anyák körében mintegy százhúsz asszony anyai tanácsokkal látja el a fiatal asszonyokat; istápolja a betegágyasokat, főképen pedig a munkásnők anyaságának terhein könnyít. De a berlini városi misszió igénybe veszi a férfiak lelkesedését is. Szépen megfér a férfi-és ifjúságiegyesületekben a hivatalnok, iparos, gazdász, diák, iparos-segéd és tanonc, tanakodva arról a bibliai igazságról, hogy a testnek sok tagja van ugyan, de azért a test egy. Mindnyájan pedig tagjai vagyunk a Krisztus testének. Ne felejtsük el az igét. Életünknek semmi de semmi célja, világi vagy egyházi egyesületünknek semmiféle módozata nem lesz eredményes addig, amíg nem teszünk életünkkel és cselekedeink- kel nyílt vallomást arról, hogy minket hivatásunk betöltésénél nemcsak a személyes becsvágy, a divatos jelszavak késztetnek, hanem a Krisztussal való lelki egyesülés vágya; az a buzgó óhajtás, hogy az ő útjain járva az emberek között Isten országának megvalósításán munkáljunk. Ehhez pedig hit kell! Hit Istenben és a Jézus Krisztusban. És aki hisz: az nem vész el; annak élete örökkévaló leszen. A központi épület nagytermében minden csütörtökön vallásos összejövetelre sereglenek a hívek és érdeklődők. A törzslátogatók abban vetélkednek, hogy mindenik legalább egy vendéget hozzon magával. Az előadás népszerű, evangéliumi szellemben vagy hitigazságokat ismertet, vagy történelmi, majd társadalmi eseményt tárgyal mindenkor bő vonatkozással a világi, illetve nagyvárosi életviszonyokra. Más estén Berlin intelligenciája gyűl össze. Tudós professzorok, theologusok, tanárok, tanítók, hivatalnokok, akik a dolgok mélyére akarnak hatolni, tudásukkal és bölcseségükkel igyekeznek egymást felemelni eszményi világok magasságába. Minden összejövetelük egyetemi színvonalon álló eszmecsere s a különböző theologiai felfogások, irányok bő megvitatás tárgyai. III. Az egyházi zene a városi misszió szolgálatában. A központi épület nagytermét eredetileg Stöcker tiszteletére építették, hogy ne legyen kénytelen egy volt színházi helyiségben szolgáltatni az élet szavait. A nagyterem nemsokára Berlin legismertebb egyházi helyisége lett. Stöcker-templomnak szerették nevezni a berliniek. Ezt a termet hangverseny célokra is tervezték. Mert a városi misszió Luther példájára mindenkor sokra becsülte az egyházi zene szolgálatát Isten országában. E hangversenyek ma is hagyományos hűséggel és nagy ügyességgel gyűjtenek össze meghatározott estéken a kivilágított Istenházában
