Evangélikus Theologia 1948. 3.szám.

DR. SÓLYOM JENŐ: Az úgynevezett egyházfegyelem az Új-Testámentomban.

kutatását ismerteti. Nekünk most elég ügyelnüiík arra, hogy nem hagyatkozhatunk az »ekklésia« etymologiájára, mert hiszen Jézus nem ezt a szót használta. A görög szó etymologiája majdnem oly kevéssé igazít cl bennünket az általa jelölt képzet helyes leírásában, mint a majgyar »egyház' szó. Mind a két szó csak jel, nyelvi jel valaminek a jelölésére Számba kell vennünk az egész Üj-Testámentom közléseit az ekklésziáról, csakis így tudjuk megközelíteni az újtestámentombeli egyl ází'ogalmat. Elég továbbá arra figyelnünk, hogy az Új-Testámentom maga is minduntalan képekhez folyamodik annak megértése érdekében, hogy mi a Krisztus ekklésziája. A két fő kép az élő test és az épülefr képe. E két kép nagy különbsége magában is óv bennünket attól, hogy se az egyik, se a másik irányban ne hagyatkozzunk a képzeletünkre, illetve emberi képzetvilágunkra, int, igyekezzünk, hogy mentől jobban n-iegragadjuk hittel azt, amit Isten az ekklészia felől kinyilatkoztatott. F.z az igyekezet viszont az alázatosság és a szerénység igyekezete. Ml. 18, 18-nál is megelégszünk annyival, amennyit hallhatunk Jézus szavából. »Mondd meg az ekklésziának«, »ha az ekklésziára sem hallgat«, — mind a két vonatkozásban nyilvánvalóan emberek, mégpedig kétségtelenül testvérek egpüttességéről van szó. Az ekklészia meghallgatja a feddő testvér panaszát, s az ekklészia megfeddi a vétkes testvért. Ha csak nem értünk az ekklészián valami hatóságot, amely akár egyetlenegy ember is lehet, akkor ez valami emberi közösség, mégpedig valami fogható közösség, nem a testvéreknek valamilyen láthatatlan közössege, hanem az ő összegyülekezett, együttlevő, együtt hallgató és együtt beszélő közösségük. Mindezért erősen kínálkozik itt az ekklészia fordításául a magyar gyülekezet szó. Igen ám, de ma (!) — legalább is a magyar evangélikusok nyelvhasználatában — a gyülekezet körülbelül egyet jelent az egyházközséggel. Ha tehát így mondanánk: >mondd meg a gyülekezetnek«, akkor a legtöbb magyar evangélikus ember ezt így értené: »jelentsd az egyházközségnek«, sőt rögtön valamilyen egyházközségi hatóságra, szervre, tisztviselőre gondolna, akár a prezsbitériumra, akár az elnökségre, akár a lelkészre. A legkevesebben gondolnának a valóban összegyűlt gyülekezetre, mégpedig az istentiszteleten együttlevő gyülekezetre. Pedig a különböző összevetések mind arra utalnak bennünket, hogy Mt. 18, 18-nál az istentiszteleti gyülekezetre kell gondolnunk. Legközelebbről a Mt. 18, 19—20 késztet bennünket erre az értelmezésre. Mt. 18, 19—20: »Továbbá mondom nektek, hogy ha közületek ketten megegyeznek a földön bármely dologra nézve, hogy azt kérjék, megadja nekik az én mennyei Atyám. Ahol ügyanis ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.« Ha elég, hogy ketten-hárman gyűljenek össze Jézus nevében, s ö

1 már ott van közöttük, világos, hogy a 17. versbeli gyülekezet sem a szerint gyülekezet vagy nem az, hogy hányan jönnek össze, hanem hogy Jézus nevében gyűlt-e egybe, következésképpen, hogy mi végett gyűlt egybe. Az a kérdés tehát, hogy «mi végett szokott együttlenni a keresztyének összegyűlt közössége az Új-Testámentom bizonysága szerint. Mt. 18, 19 közelsége révén említsük mindjárt a közös imádságot, aztán emlitsük az Isten igéjének prédikálását és feltétlenül még az úrvatsorát is, — hozzátévén, hogy ezzel a sor nincs kimerítve. Nekünk azon-