Evangélikus Theologia 1948. 3.szám.

DR. SÓLYOM JENŐ: Az úgynevezett egyházfegyelem az Új-Testámentomban.

értenünk abban, hogy mi az evangéliom spmmája. Ehhez pedig hadd idézzem Luthert: »Ez az evangéliom sommája: aki hisz a Krisztusban', annak meg vannak bocsátva bűnei.« (Wer an Christum glewbt, dem sollen seyn sund vergeben seyn. WK. 15, 485, 29.). Ez a mondat előzi meg az iménti Luther-idézetet, tehát egy olyan prédikációból való, amelyben a gyónásról-oldozatról prédikált, vagyis olyasmiről, ami némelyek szerint az egyházfegyelem sarkpontja! Maradok tehát a mellett, hogy kétféle is lehet a felelet a felvetett kérdésre: van-e egyházfegyelem az Üj-Testámentomban. Azért lehet kétféle, mert valahányszor olyasmit vizsgáltunk, ami az ú. n. egyházfegyelem fogalmi körébe esik, mindannyiszor a? egyházzal magával, az egyház életének egészével, az evangéliomhirdetés bőséges áramlásával, a bocsánal árjával, a keresztyének folytonos tusakodásával, be nem végzett futásával, az üdvösségnek félelemmel és rettegéssel való véghezvitelével volt dolgunk. Most tehát tisztára tőlünk függ, hogy mi az, amit az egyház életéből a fogalmi osztályozás során az egyházfegyelem körébe helyezünk. Kiszakíthatunk belőle, abból a gazdagon áradó életből annyit, amennyi a mi fogalmunkba belefér, többet vagy kevesebbet. Ha valakinek az a fogalma az egyházfegyelemről, hogy az az egyház tisztaságát szolgálja, akkor azokat az eljárásokat fogja kiszemelni és mintául venni, amelyek — persze megint csak az ő felfogása szerint — különlegesen tisztítják az egyházat. Ha pedig valakinek az a fogalma az egyházfegyelemről, hogy az az evangéliomhirdetés tisztaságát szolgálja, akkor azokat a mozzanatokat fogja kiválogatni, amelyek — újra csak az ő felfogása szerint — különlegesen a szolgálat jórendje felett való vigyázat megnyilvánulásai. Viszont, ha nincs kész fogalmunk az egyházfegyelemről, akkor majd az lesz a feleletünk, hogy nincs külön egyházfegyelemnek nevezhető ténykedés az újtestámentomi egyházban, mert éppen az benne a fegyelem, hogy él, szolgál, munkálkálkodik, küzd, hordja a keresztet, az benne a fegyelem, hogy az Úr egyháza, nem magától, hanem a Lélek által épül... Úgy vagyunk az újtestámentombeli egyházfegyelem tanulmányozásával és végső meghatározásával, mint az ember egészségéről és egészséglenntartásáról való gondolkodásunkkal. Kétségtelenül lehet beszélni az ember egészségéről, egészségének óvásáról, fenntartásáról és helyreállításáról. Azonban kérdés, hogy rendjénvaló-e az emberről, az ember életéről, mivoltáról val<> gondolkodásunkban uralkodó fogalommá tenni az egészséget, ill. egészségfenntartást. Ha azza tesszük, ha az egészség lesz a (ájékozódó pontunk, akkor odajutunk, hogy az ember mivoltát, életét, munkáját, táplálkozását, szórakozását, házaséletét, életének minden részletét az egészségfenntartás szempontja alá helyezzük, és ma jel az egészség szerintünk való mértéke alá vonjuk az embert mindenestől. Csakhogy éppen az ű n egészséges embernek nemhez a gondolkodása maga felöl; amikor dolgozik, nem azt mondja, hogy ö most ápolja a/, egészségét, mert a munka jót tesz a vérkeringésnek; amikor táplálkozik, akkor nem azt mondja, hogy ő most helyreállítja teste erőinek az egyensúlyát, és így tovább. .Már ebből is látszik, hogy menynvire nehéz meghatározni, mi az egyházfegyelem az Üj-Testámentomban. Az egészségfenntartás képének azonban van egy nagy hátránya. Még mindig azt mondhatja rá valaki, hogy alkalmas az újtestámentomi