Evangélikus Theologia 1948. 2.szám.
DR. H. GAUDY LÁSZLÓ: Néhány fejezet az igehirdetés elméletéből.
világrend diadaláért, sőt komolyan áldoznak, dolgoznak és fáradoznak minden anyagi és lelki erejük latbavetésével ennek sikere érdekében. Ezí a nagy társulás, mely mindig Szervezetnélküli, Isten akaratával egyezően az ő uralma és gjöndolata "alatt áll e világban, nagy erkölcsi és lelki hatalmat reprezentál. A múltban egy mondattal említették ennek a szervezetnek külső nagy eredményét, ez volt a rabszolgafelszabadítás. Ma tudja az egész filág, hogy ennqk a legnemesebb szervezetnek küzdelmei és harcai állandóan folytak és állandóan folynak mindig aa emberért és legfőképpen !a hívő keresztyen emberért. Ezt a tényt meg kell hirdetni és ennek a kihirdetésnek akár ritkán, akár gyakrabban történik, de sohasem azonos szövegben, mindig lesz vigasztaló ereje. A vígasztalásban meg kell éreztetni azt, hogy ezen a területen ^semmi exclusiv gondolatnak nincs helye. Ebben a fejezetben érzékeltetni kell a Szentlélek örök harcát a földön minden földön élőért. így kapcso lódik bele az emberi tevékenységbe a Szentlélek tevékenysége és ez ÍV szövetkezés eredményeket kell produkáljon. Ezzel a megvilágítással át érzi. az Igehirdető és a hallgató egyaránt a láthatatlan világ láthatatlan cselekedeteinek nagyon is reális valóságát és azt, hogy a legnagyobb' erkölcsi erők összefogása csak diadalt jelenthet. Ez a rész teljesen t alimentes. Nincsen semmi mások által megszövegezett mondásnak helye ebben a részben, hanem inkább állandóan az domborítandó ki, hogy az emberi erkölcsös magatartás vagy az erre való eljutás megjutalmazása Isten részéről sohasem marad el. Meg kell bátorítani minden tisztességben élő embert, hogy helyes úton jár és meg kell tántorítani imin den embert erkölcstelen életében azért, mert tisztességtelen úton jár. Ezeket a biztatásokat az evangélium józan, nyugalomszülte békesség hangján kell elmondani. Mert a gyülekezetét ismerő lelkésznek tudnia és látnia kell azt, hogy a beszédjét hallgató közösségben sok' olyan lélek van, akiket csak a tejnek az italával lehet táplálni. Nem apologizál és nem polemizál ebben a fejezetben, hanem csak épít és. üdít, mert tudnia kell, hogy hallgatói között vannak olyanok is, akik nagy fájdalmukban a spiritizmus és okkultizmus titkos összejövetelein lelkük nyugalmát akaratuk ellenére is megcsorbították. Az evangélizációban összetört lelkekre is kell gondolni, akik között sokan vannak olyanok — ezt komoly tapasztalatok alapján mondhatjuk — akik tisztaságra vágyakozásukban agyongyötrik magukat. Ezeknél a szakaszoknál a gyülekezetet — állandóan hangsúlyozzuk, minden parányi vonásában ismerni kell s a lelkipásztornak ennél a felemeltető szolgálatnál az ideggyógyász szeretetével és nyugalmával kell hatnia 'a hallgatóságra. A beszéd negyedik részében nem kell szónokolni, ébreszteni, hanem a lelkipásztor higgadt beszélgetést folytat a gyülekezettel, amely mindenkit megcsendesít és mindenkit a nyugalom áhított területeire vonszol. így minden szó a lelkekbe száll és minden mondat mindenkihez találó szavakat tartalmaz A lelkész beszédének negyedik részében legyen igényes szolgálatávul szemben s tekintse magát és tevékenységét olyannak, amelyet a világ nem nélkülözhet azért, mert tuc^ja, hogy a világ betegségét és be tegségeit csak a szószéke, beszéde és az ő nyugalommal, bölcsen megfogalmazott szavai gyógyíthatják meg. Amilyen biztos kézzel dolgozik a sebész a legsúlyosabb betegének teste fölött, az igehirdető szavainak
