Evangélikus Theologia 1948. 2.szám.

DR. H. GAUDY LÁSZLÓ: Néhány fejezet az igehirdetés elméletéből.

ebben a szakaszban ugyanolyan határozottan kell a fekélyeket, sebeket, sömörgőzéseket letörölni az emberi lélekből. A negyedik szakasz mondanivalói miatt tartalomban nem sekélyesedhetik el, sőt talán^ ha a lelkipásztor nem

1 is érzi annak, ía gyülekezet tagjai előtt ennek a résznek a fontossága emelkedik a legmagasabbra. Lesz ebben a szakaszban is korszerű és főként gyülekezetszerű kijelentés. Csak az a fenyegető veszély kerülendő,'hogy ebben a szakaszban gondolatismétlődések ne forduljanak elő s mivel az igehirdetésnek itt kell talán a legsúlyosabb teherrel megbirkózni, óvakodni kell attól, hogy a gyülekezet egészen friss anyagot várván állandóan, az igehirdető ne nagyon ízetlen, régi és nem tetsző elavult tartalmat és formát adjon ennek a résznek. Egyéni, gyülekezeti, népi és az egész világ békességét szolgáló szerepe van itt az egyházi beszéd negyedik részének. Kézenfekvő az, hogy örökké időszerű, ma nagyon is korszerű és tetszetős témák corakoznnak fel az igehirdető előtt e fejezet olvasása közben. Fiatal igehirdetők nagy figyelemre kell méltassák ezt a részt, hogy túl ne lőjjenek a célon, tapasztalt igehirdetők megmerevedő nyugodt bölcsessége fogalmaz meg ebben a részben minden sort. A hívek pedig hallelujáznak,' mert javulni szeretnének és érzik, hogy a beszéd eme részének elfogadásával napról-napra nemesedik a gyülekezet. 9. Alternatívák nélkül. Istennel szemben az ember nem lehet felemás állapotban. Itt van igaza a nagy filozófusnak: Vagy-vagy. Bibliailag kifejezve: Igen-igen, vagy nem-nem. S ez a néhány sor teszi szükségessé azt, hogy az ötödik rész mondanivalói tekintetében határozott döntést érjünk el. Egyszerű fogalmazásban azt állítjuk, hogy az egyházi beszéd ötödik részében alternatívák nélkül kell beszélni. Rendkívül rosszul érzi magát a hívő a szószék alatt, amikor az igehirdető alkudozik, sőt nyíltan ajánlatot tesz a gyülekezetnek: Ha így éltek, ha ezt cselekszitek stb. Talán maga az igehirdető is szemérmetlennek ismeri fel ajánlattevéseit és maga is megütközik azon, hogy Isten nevében feljogosítottnak érzi magát alternatívákat tárni a hívek elé. írott és elmondott egyházi beszédeink hemzsegnek ezektől az alternatíváktól. A perzsa dualizmus rendszerét saját talaján nem tudták olyan nagy mértékben hasznosítani, mint ahogy az, sajnos, keresztyén igehirdetésünkben hasznosíttatott. De nem vitás ezek után természetesen az sem, hogy ezt ,a szószéki-igehirdetői-kalmárkodó stílust ki kell irtani egyházi beszédeinkből s az élő Isten megbízása nélküli hazug ajánlattevéseket kerülni kell. Az Ige hatása és a textus hangjainak élményei alatt a gyülekezet, ha alternatívákkal beszél az igehirdető, állandóan bizonyos becsapást érez. Mert mi történik? A beszéd hallgató ember az ajánlattevésekig mindig csak azt hallja: engedelmeskedni kell Istennek, követni kell az igét s végül mégis elmaradhatatlan a szirénhangon megszólalt ajánlattétel s különösen a magyar lélekkel gondolkodó hívő ekkor ébred rá arra, hogy íme a textüs' és az Ige még az ajánlattételnek is alárendeltetik. Nem kétséges, hogy ez a gyakorlat a mai teologiai eszmélkedésünk szerint helytelen. S mert helytelen, fezt is ld merjük mondani, hogy