Evangélikus Theologia 1948. 2.szám.

DR. H. GAUDY LÁSZLÓ: Néhány fejezet az igehirdetés elméletéből.

hirdetés nevelő eszközeinek segítségével mehet végbe. Az igehirdetés­nek merésznek kell lenni abban, hogy az ember erkölcsi eltévelyedéseire rámutasson és az erkölcsi megújulásban követendő ideált gyújtson fel a mindenkori ember számára. A megújuláshoz szükséges tanítás, intés, mint egyedüli megbízható rendszer és okmány, az egyház kezében van. A Bibliát világnézeti és természettudományi tekintetekben nem ismeri el a világ norma normata-nak, de azt általában vallja a világ nagy több­sége, hogy az írás erköicstanításai jók és alkalmasak,' a lerombolt erköl­csök újjáépítésére. Csak az írás örök háborúellenes szavai győzhetik meg a két külön világban elhelyeztetett embercsoportokat arról, hogy a legerkölcstele­nebb dolog a háború. Alaptalanul vádoltatott meg az egyház azzal, hogy a háborút pártolja, mert állítólag itt-ott ágyúkat és hadseregzászlókat áldott meg. A lelkész a maga személyét illetőleg, ha pásztor volt és nem béres, mindig békepárti volt. A szószék nem adhatott alkalmat sohasem semmiféle háborús uszításra. Az egyház egyetlen embere sem imádkoz­hatott háborús célokért, győzelemért vagy vereségért, hívő ember csak békéért imádkozhatott. A templomban elhangzott szavakban nem szabad csalódnia senkinek sem, mert az ott felcsendült minden hang és gon­dolat csak tiszta és szent lehetett. Ezek az örök emberi sors körül forgolódó megjegyzések az írás első olvasása óta minden emberben megvoltak .Ezek formálták keresz­tyénné és modern emberré a nép 'millióit. Nem frázis az, hogy az evan­géliumban van nevelő erő. Ez ae erő nem kevesbült meg s ma is alkal­mas meggyengültek megerősítésére. A gyülekezet megérti ezeket a felhívásokat: légy jó, légy tiszta, légy becsületes. Kívánja is a gyülekezet azt, hogy a nemes élet után vágyódói lelkét az igehirdető Isten üzenetével megbiztassa. A szolga mindig példának okából beszél és erkölcsi tanításainak és minden szavának hitelét életével és keresztyén lelkületű magatartásával validálja. Ebben az elfogadható és biztató megnyilatkozásban szivek és lelkek tárulkoz­nak fel és mindennél jobban várják a megjavulás boldogságát hirdettő új híreket és az égnek új szivárványát. j Emberileg gondolkozva azt is állíthatjuk, hogy ma a világ nagyon reászorul az erkölcsi rehabilitációra, mert szerződései, üzleti megálla­podásai aláíratnak ugyan, de az erkölcs pecsétje alig van rajta. Pedig bizalmat a szerződő felek egymással szemben csak az erkölcsi megbíz­hatóság tudatában köthetnek. Addig mindig lesznek válságok és mély­pontok, amíg ez az erkölcsi megújulás világjelenség és valóság nem lesz. Ezért szükséges az, hogy az egyházak mindennapi és meg-megújuló igehirdetéseikben felmutassák és aláhúzzák a látható hiányokat és meg­bíztassanak a tekintetben, hogy lesz és lehetséges a megbékélt világ számára az erkölcsi megújulás, amely a hőn várt aranykorszak kezdetéti jelenti. Látszólag tematikus az igehirdetés harmadik része, de mégis min­dig csak biblikus. Kevesebb teologizálás van benne, mint inkább éb­resztés és figyelmeztetés arra, hogy a földön 'is élünk. Az erkölcstelen­ségbe süllyedő világ tagjaival szemben nem szerencsés hang a riadal­mat keltő feddő hang. Kortársaink nagy része reconvalescens beteg emberhez hasonlít. így is kell kezelni őket. Ismét meg kell szerettetni

Next

/
Thumbnails
Contents