Evangélikus Theologia 1948. 2.szám.

DR. H. GAUDY LÁSZLÓ: Néhány fejezet az igehirdetés elméletéből.

szikus író, de hiszen ő az igehirdetésnél Krisztus mellett csak statiszta. A biblikus igehirdetés gyakorlata az volt, hogy az egy felvett tex-. tushoz az igeidézetek tömegét alkalmazták. A hallgató, ma már nem is, tudjuk, át tudta-e tekinteni a sok Igét. Érzésünk az, hogy a biblikust igehirdetés gyakorlatával szemben bölcsebb ökonomiával dolgozik ez az; elgondolási rendszer. Mert ebben az első részben a felvett textuson kívül nincsen semmi más hasonlat, más Ige, hasonlat, illusztráció, dogmatikai tanítás, egyházatyák idézete, mert ebben a részben bizonyíttatik meg az, hogy Isten szavával senki sem versenyezhet. Iiogy a homiletika történetében ez a gyakorlat megvolt-e vagy nem, az sem nem perdöntő, sem nem zavaró momentum. Egy elgondolásnak, a helyességét sohasem emberek igazolhatják, az igazolást ebben a tekintetben az egyház nagy tömege és maga a gyülekezet adja meg. Ha> igaz az, hogy megújuló egyház vagyunk, amelyben mind nagyobb teret kell nyújtani az Ige szavának, akkor kétségtelen az, hogy az egyházibeszéd első részének ilyen beállítása, azaz a népszierűsítettnek tetsző szószéki exegezis használata, mint első rész, minden más eddigi résznél jobb és helyesebb, de egyben megindulás is az evangélium hirdetésének tiszta eszközeihez. 6. A textus gondolat ébresztő hatásai: Ahogy a textus kétszeresen megszólalt, igehirdetőben és hallgatóban, ha nem is egyidőben és azonos szövegezésben és meglátásokban, megindul a gondolkodás folyamata. A lelkész önmagában felteszi a kérdést : mit szól a hivő és hitetlen világ a felolvasottakhoz és az elmondottakhoz s ahogy észreveszi a diszharmóniát, mint Krisztus jó vitéze, fegyverzetét szedi rendbe. A hit és gondolat segítségé\el kiáll a porondra az egyetlen igazság : az írás mellett. [ Noha az írást ember meg nem szüntetheti s meg sem is védelmezheti, rohanó és vajúdó világban az igehirdetésnek jnindíg örök célja kinyilvánítani az evangélium mellett való természetes és egyetlen álláspontot. Nem emberek és csoportok ellen harcol, tehát nem élő és halott'személyekkel, hanem mindig gondolatokká és életformákba erősödött magatartással és nyilatkozatokkal. Nevén sem kell nevezni azt a szellemi terméket, amely ellen harcol, csak látni kell csupán azt és láttatni, hogy az írás útjában van. s célja As csak ennyi: a jelenlévők életének útjából ezt az akadályt elhárítani. Az egyházi beszédnek ez a második része ai gyülekezet lelki tisztasága feletti aggodalomból szólal meg s annak minden szava e nagy kincs megtartása érdekében szólal meg. S ahogy az igehirdető nem személyekkel viaskodik s nem is emberi értelmet és tanultságot állít szembe a hamis tanításokkal, a Szentlélek tanácsainak birtokában hadakozik. így szent megszállottságával a szószék felelőse, sohasem nemzetek és politikai csoportokkal szemben tusakodik. Az igehirdető csak a gyülekezetet és annak tagjait védelmezi. Minden gondolattal felveszi a küzdelmet, amely a keresztyénség ellen őszintén vagy titokban harcol. Küzd minden háború ellen, elítél minden békétlen és ellenségeskedő megnyilatkozást, s mint a legidősebb és legegységesebb szellemi front azt állítja, hogy a világtörténelem folyamán mindig az volt a nemes' harc, amely a lélekért folyt, de mindig tiszta fegyverekkel.