Evangélikus Theologia 1948. 2.szám.

DR. H. GAUDY LÁSZLÓ: Néhány fejezet az igehirdetés elméletéből.

Néhány fejezet az igehirdetés elméletéből. 1. »A beszéd.« Nincs magyar ember, aki ne szeretne tömeg előtt beszélni. Népünket beszélővé az evangéliumi igehirdetés vonzó hatása tette. A magyar evangéliumi igehirdetés mindig nagyon jó volt, mert elérte a beszéd iránti olthatatlan szerelmet. Valóban emberi vonalról nézve a dolgota gyülekezet létét a beszéd alapozta, építette és tartja fenn. A mesélő édesanyát szereti hallgatni a gyermek. Az iskola padjaiban ülő ifjú és gyermek a beszéd miatt szerette meg olthatatlan szerelemmel az alma mater t. Az önálló gondolkodó ember vágyakozik a beszélő csend után. A szószék alatt mindig volt és mindig lesz ember, aki csupán csak (beszédet akar hallgatni. Az anya, a tanító és az igehirdető ismétlik a régiek beszédeit és a szószék beszéde azért mindig értékes, mert öreg és fiatal mindig régi emlékeket keres itt Isten titkairól és Isten üzeneteiről. A szolga beszéde közben vigyázó szemét Istenre vetii s az, aki hallgatja ezt a beszédet, azért is értékeli ezí a szolgálatot, mert nagyon jól tudja, hogy az nagy munkából született meg. Az egyházi beszéd valóban munkateljesítmény. Lent fogalmaztatik meg ezi a beszéd, de az imprimatur mindig felülről adatik hozzá .Kettôsycselekmény feszül benne, azért értékeli az ember, mert Istennek és embernek közös munkája ez. Szent és profán részek keverednek az egyházi beszédben. Nagy baj van, ha a színkeverés egészségtelen, mert ez a beszéd közvetítés Isten és ember között. Azaz a szolga Isten szavával közelíti meg a gyülekezetet és megindítja az embereket a világ ezerféle formájából mindíg egy hely felé, Isten felé. A beszélő szolga beszéde el kell árulja ozt, hogy ismeri a gyüleke zetet. Mindig ismerősöknek beszél. Mert Isten előtt a hitetlenek, cini kusok, felfuvalkodottak, paráznák, lelkesülök és hűségesek egyformán ismeretesek. Az egyházi beszéd, mivel ismerősöknek szól, mindig érthető nyelven szól, a rabok nyelvén, a szabadok nyelvén, a hívők nyelvén és a bűnösök nyelvén. A beszéd művészet. Nem esztétikai szépségei, nem szerkesztési nagy s/erüségei miatt, hanem egyszerűen csak azért, mert egy gyülekezet hallgatóságát és figyelmét lekötni valóban művészet. Mindig ugyanazt a gyülekezetet mindig ugyanaz a beszélő. Ezért nem kicsiny ember a szolga. A színésznek vagy a politikusnak állandóan változik a hallgatósága, a szolga mindig ugyanazoknak beszél, mindig ugyanazokat vezeti és sohasem önmaga gyönyörűségére beszél, hanem mindig a közösségnek beszél. A szolga mindig ingyen beszél. Megfizethetetlen, mert emberi oldalról befolyásolhatatlan. A szolgának hite, tudása, beszéde felülről és ingyen adatik. Minden emberitől és minden világitól, minden trdektől