Evangélikus Theologia 1948. 2.szám.

DR. H. GAUDY LÁSZLÓ: Néhány fejezet az igehirdetés elméletéből.

gató és az olvas T előtt azt, hogy lelki és szellemi felkészültségükben az írásnak nemcsak szerepe volt, hanem döntő jelentősége is. Az az, igehirdető, aki azt észreveszi és felfedezi, önmagával szemben ezt a természetes \ádoló kérdést kell feltegye: másoknak miért használt az; írás olyan rengeteget s az én kezemben miért válik olyan fakón csengő hangszerré? A járható út tehát ez volna: tökéletes felkészültség az írás lelké­nek megértése érdekében. Az élet tudományainak és tanításainak pontos megismerése. Nem felületes tájékozódás, hanem a szellemi mozgalmak­ban \aló elmerülés után következő, logikus analízis. Tömegmozgalmak pszichológiájának kiértékelése. A keresztyénséggel szemben meginduló minden szellemi harcnak szellemi vonalon való megfejtése. Tehát min­den olyan lelki rezdülésnek, amely hatásaiban közvetlenül vagy közvetve az egyház útjába beleszól, szembehelyezkedni, ellene mondani. Természetesen az egyházi beszédnek eme második részében nem le­hel egy mondat sem, amely csak Úgy »kapásból« kérül bele a szövegbe.' Minden mondatnak igazolható tudományos jellege és értéke kell legyen. A gyülekezet belső tartalmához és lelkiállapotához méretezve. Minden mondat előfeltétele kettős: aktív és egyben a jövőt tekintve preventív védekezés. A gyülekezet pedig olyan mondatokat kapjon, amelyben az intellektuális beállítottságúak és a problémakerülők egyformán tudnak kitaníttatni és megvigasztaltatni. A második rész minden mondatán érezni kell még a szakszerű, rideg kifejezéseken ja, hogy az emberek és lel-, kek megmentéséért folyik a harc. A második "részben a lelkész nem csupán lelkész, nem csupán szónok, hanem kifejezetten pásztor. Ez a­szó itt valóban nem frázis, hanem annak a tudatnak kivetítődése: a szellemi útvesztőben bitangban járkáló lélek, vagy lelkek Krisztushoz! való visszahódítása. 7. Az igehirdetés nemesjtő szolgálata. Csak néhány olyan templomunk van, amely a maga némaságában áhitatkéltően prédikál. Még kevesebb orgonánk van, melynek nemes hangja az ég felé vezetné az oda vágyakozókat. Híveink között pedig számosan tele vannak Isten kritikája szerint megjavításra váró nega­tívumokkal. Az igehirdetési beszéd harmadik fejezetének az a rendeltetése: n textus szavaival és annak kifejtésével a gyülekezetet javítani és ne­mesíteni. Minden lelkésznek maga elé kell venni a harmadik rész kidolgo­zásánál Szabó Dezső egyik igehirdetést tartalmazó novelláját. Ebben a novellában az író egy önvíziót ir le. Az Elsodort Falu széleskörű megismerése után zúgnak az irodalom és az élet berkeiben felkavart hullámok. A szerző látja az ellene megnyilatkozott vádakat. Önvíziójá­ban otthon van a szerző falusi templomában. Énekel a gyülekezettel. A szószéken nincs pap. Ő maga megv fel oda, székely paraszti ruhá­ban. Felnyitja a Bibliát. S a felnyitott Bibliában vérvörös betűkkel ezt olvassa: az Elsodort Falu. Hány nagy evangélizátorunk híreskeaik úgy, hogy családjával óriási nehézségei vannak. Hány híres igehirdető felsége botránkoztatja meg a gyülekezetet. S hány papi család élete népteleníti el templomainkat?

Next

/
Thumbnails
Contents