Evangélikus Theologia 1948. 2.szám.

DR. H. GAUDY LÁSZLÓ: Néhány fejezet az igehirdetés elméletéből.

I Szembe kell nézni ezekkel és az ilyen valóságokkal. A reális helyzetvizsgálat erre a bűnvallásra késztet: kár volt olyan elhamarkodottan azokati a régi moralizáló és racionális, vagy liberális igehirdetőket agyonvágni. Bizonyosan okuk volt arra nem utolsó sorban a korviszonyok miatt, hogy általunk elítélt, de abban a korban bizonyosan a szükségletnek' engedő és javító hatást célzó igehirdetéseket mondtak el. S ezek az emberek mindeneken felül igen tiszta és tisztességes emberek voltak s úgy látszik, munkájuk sem lehetett rossz és eredménytelen, mert gyülekezeteik erkölcsi arculata kifogástalan és az egyháztagok magatartása hamvas ártatlanságú volt. Hogy korunk lelkészeinek, igehirdetőinek és evangélizátorainak erkölcsi magatartása és tisztasága elbír-e minden kritikát, érdekes vita; és beszédanyag lesz a sorra kerülő alkalomkor. Hogy a gyülekezetben benne élők között a többség derék és jó ember, azt hangsúlyozni kell elfogultság és gátlás nélkül. Hogy azonban a gyülekezet nemesítésre" szorul, felesleges bizonyítani. Az igehirdetésnek komoly és szent céljai mellett a gyülekezet nemesítése napjainkban elsőrendű feladat. Képes-e minden textus arra, hogy már a puszta ismertté válásával is javítólag hasson? Kétségtelenül. Az igehirdető kezében azonban minden textus alkalmas arra, hogy a nemesítő munka végeztessék. Jézus Krisztus már nem előkép, de szavai, cselekedetei elkötelező és parancsoló módon avatkoznak bele az egyes ember életébe. A bűnös, élet ellenemondás, mindannak, ami Krisztus szerint jó és helyes. Méltatlan Krisztus bűnbocsánatára az, aki svihák életformában él és mégis kéri, sőt reméli Krisztus kegyelmét. A keresztyén közösségektől minden államforma azt várja, hogy ne annyira a lelkek fölött uralkodjék, mint inkább az embereket nevelje nemesre és jóra és az embereket, mint vadhajtásokat beoltsa a nemes olajfába. A keresztyénségnek e %'ilágban való létjogosultsága néhány más főbb io'k miatt abban ismertetik el, hogy már a kisgyermekkortól kezdve a természeti és ösztöneinek élni akaró emberbç olyan erkölcsi felépítményt épít bele, amely képessé teszi megelégedett, becsületes, emberi életforma megvalósítására. Nem az egész igehirdetésünk és talán nem is minden alkalommal legyen ez a rész tele moralizálással, hanemi éppen e rész témájának meghatározása után követendő szempont lehetne korunkban az, hogy minden igehirdetésben legyen egy szakasz, amelynek mondatai a nemesítésre való tekintettel iratnak meg és mondatnak el. Tendenciával, pedagógiával, pszichológiával egyszerre az egyes emberre irányítottan és az egész gyülekezetnek szólóan beszéljen ez a szakasz. Egy kor, amely előtt a tovatűnő évtizedek idején több személy után sorakozott a tömeg és több eszme bosszulta meg magát a rajongók soraiban, a kiábrándulások kábulata a legjellemzőbb tény. Kortársaink nagy része szívesen élné keresztyén életének tiszta ideáljait, de a múltban átélt félrevezetéseknek hatása alatt nincs benne kezdeményező öntevékenység. Komoly intelmet és felhívást vár. Szívesen menne és szívesen lépne új utakra. * Viszont minden keresztyén embernek tapasztalaton a

1 apu ló meggyőződése az, hogy az új vilá-r nem épülhet másra, mint morális aki