Evangélikus Theologia 1948. 2.szám.
DR. H. GAUDY LÁSZLÓ: Néhány fejezet az igehirdetés elméletéből.
tus, mint a gonosz világ. Ezt a célt elérni csak az ő szavainak szellemével lehet. Embereket Krisztushoz csalogatni csak az^-ő népszerűségével« lehet, s ezt a népszerűsítést csak reális igaz, örök és megváltoztathatatlan tények adják: a törvény és az evangélium. Nem félünk hangoztatni azt, hogy az egyházi beszéd második részében elmondandó kijelentéseket csak a gyülekezet igehirdetője végezheti el. Sohasem az evangélizáeió vagy egy evangélizátor. Mert az evangélizátor egy alkalommál el akar mondani mindent. Példái, képei, illusztrációi, legfőképpen pedig a bűnös embert leteríteni akaró harci tevékenységei, tiszteletreméltó kivételtől eltekintve nem is tudnak mit kezdeni ennek a fejezetnek anyagával. > A századeleji igehirdetések, abban az elbizakodott keresztyén állapotban, amikor az egyházban teljes rend és jólét volt, azt hangoztatták, hogy a szószék alatt még az egyetemi tanárok, a legnagy obb tudósok és a kiváló szakemberek is kötelesek elfogadni a szószék ferdén hamis hangjainak megnyilatkozásait. Az az érzésünk, hogy a régi kor vádlottai nem voltak vádlottak. Akkor az emberek jobbára mégis épülni akartak az igehirdetés »hangulatai« közben s akkor az igehirdetésben felfedezett tudományos tájékozatlanságot joggal vehették rossz néven a szakemberek és a tudósok. Î Az igehirdetők küzdő szelleme ma természetesen nagy tájékozottságot igényel. A gondolatok közötti viaskodás fázisaiban minden hallgatónak észre kell vennie azt, hogy az igehirdető bár nem szakkémikus, de mégis tisztában van a kémiai szertárak kísérleteivel. A dialektikai materializmus tanításait nemcsak a középiskolai tankönyvekben olvasható rövid közlések alapján ismeri, hanem a kútfőkből is. Filozófiai műveltsége nem fejeződik be Kantnál. Irodalmi ideálja nem Rákosi Jenő volt. Ismeri az úgynevezett obszcén irodalmat is, s látja azt, hogy az ő embere ezekben a dolgokban jobban otthon van talán, mint ő. A harcoló igehirdető az igehirdetés második részében a gyülekezettel szemben egyet tud: nagy többségében templomon kívül ellene mondanak a Bibliának. Sokszor hivatalból, sokszor törvény kényszere folytán, sokszor szelíden s néha az egyház érdekében is. Ez a küzdelem sokáig befejezetlennek látszik s ezen a nagy szellemi mérkőzésen a bíró. az ég. Minden igehirdetés az igehirdető szempontjából soha vissza nem térő alkalom arra, hogy egy-egy lélek a maga megtévesztett, megtévedt és megtévesztő hadállásaiból kidobassék és az igehirdetés fürdőjében megtisztíttassék. Az igehirdetés második része tele van ezért nehézségekkel. Szelídlelkű igehirdetők, akik bibliai elvi okokból idegenkedtek a hamis tudományoktól, őszintén elhanyagolták ezt a munkatevékenységet. Sokaknál csak a temperamentum arzenáljai dolgoztak, sajnos vaktöltésekkel. A közel és régmúltban nem is volt ez olyan nagy baj. Ma azonban félrea szelídlelkűekkel .Kiiktatandó a temperamentum és az álorcájú kegyesség ne mtenjen ar szószékre a (maga kánaáni nyelvével, mert bizonyos az, hogy az egyház, a keresztyénség és az Igfö e harc nélkül fenn nem állhat és meg nem maradhat. A mai magyar irodalom, a mai szellemi élet, sőt az egészen baloldali zsurnalisztika reprezentánsainak nagy megnyilatkozásaiban felfedezzük az írásra való nagy hagyatkozást. Kényszer nélkül bizonyítják meg a hall-
