Evangélikus Theologia 1948. 2.szám.

DR. H. GAUDY LÁSZLÓ: Néhány fejezet az igehirdetés elméletéből.

eszközök eltörpülnek, de éppen ezért mindig Isten diadala és az írás dicsősége csillan fel a második részben 'és sohasem az emberi szellem nagyszerűsége. Jaj annak az igehirdetőnek, aki hiúságát kielégítendő, maga akar diadalt aratni a világ felett. Az igehirdetőnek kell elsősorban tudnia, hogy a S,át,án hatalmát psak az élő Isten győzheti le. Az igehirdető ex offo harcol. Dőreség volna azt hinni, hogy a hallgatók meggondolkoztatása és az írás tekintélyének megszólaltatása sikert és azonnali győzelmet jelent. A gyülekezetben nem egyforma idegzetű és lelkületű hallgatók ülnek. Némelyeknek elég egy jól fogalmazott mondat. Sokan komolyan meg akarnak győződni arról, hogy az igehirdetőmás szellemet szólaltat-e meg vagy pedig az Igével együtt csak maga harcol a gyülekezetért, annak minden egyes tagjáért. A beszédnek így a második része sokak szerint polemikus és apologetikus jellegűnek ítéltetik. Egy pillanatig sem lehet az és ez. Ha ilyen jellegűnek tervezi valaki egyházi beszédét, visszaesik a régi igehirdetés azon fajtáinak betegségeibe, amely azt vallotta, hogy az igehirdetés intellektuális cselekmény s a gyülekez)et az ész fegyverével hódítható meg. Épp'cn ezért, mert mi ezt nem valljuk, hangoztatjuk, hogy, nem polémia és apologia nagyszerű tanításanyaga rendeztetik csatasorba a világ, az élet és a gyülekezet hitetlenségeivel szemben, hanem kizárólag a textus megvilágított szavai, most már emberi szemmel nézve a benne foglaltakat, emelkednek fel értékesnek és igaznak a világ diadalmas kijelentései fölé s azt értékeli ki a gyülekezet hallgatósága, hogy az írás lelkisége fölötte áll minden emberi szellem megnyilatkozásának. Az igehirdetés minden időben látta az itt megbeszélt problémákat s a megoldást úgy találta meg, hogy ezeket a problémákat Összegezve egyszerűen bűnnek minősítette. így vált az igehirdetés sok időszakban egyszerűen a bűn elleni harc gyakorlatát s lett ez az igehirdetés kizárólagosan feddő igehirdetés. Keresztyénségünkben és egyháziasságunk ban ma viszont azt látjuk és valljuk, hogy »a bűn« a legnehezebben kezelhető kifejezés és fogalom. Átalakuló világban élvén a földteke minden részén ezen fogalom körül csoportosulnak a harcok. Olyan világban, amelyben a hazugság Há*y Jánosai élnek, tiszta kezű emberek tolvajokká lettek, természetesen a bűn bűn maradt az írás értelme ésf parancsa szerint, de éppen az említett okok miatt nehéz a hallgatóságot olyan könnyen a bűn ellen lelkesíteni, mint régebben. De maga a teologiai gondolkodásunk is hiányokat mutat ezen a téren. A bűn teológiájának kimunkálása csak bejelentett programmja volt néhány tisztánlátó igehirdetőnek. A valóságban főbűnnek kezeltetik a szexuális kérdés csoportja s a többiek, nem is beszélve az embergyilkosságokról, alig említtetnek meg. A világ elleni harc s az egyházi beszédnek a gonoszságok elleni küzdelme sohasem szabad azt a látszatot ébressze, hogy a bűnös világ feletti hatalom átvételéről van szó s akkor lesz boldog a világ, ba rtalem-berek és a világ felett a keresztyénség, az egyháziasság veszi át a kormányzás hatalmát. Ilyen kívánságnak és egy ilyen diadalnak legelsősorben az élő Isten mondana ellent. A textus gondolkoztató tevékenységének csak egy eredménye lehet: lelkeket elfordítani a hamis élettől és a még hamisabb gondolkodástól. A döntő választást pedig ez a mondat teszi természetessé: inkább Krisz-