Evangélikus Theologia 1948. 1.szám.

Tájékoztató - DR. KARNER KÁROLY : Guggisberg Kurt : Die römischkatholische Kirche. - GROÓ GYULA: Dr. Reők Iván: Élet és halál.

modern ember ismeretei és tapasz- . talatai felöl indul ki s úgy érkezik meg a kijelentés üzenetéhez, hogy közben hallgatójának értelmét is -fogva szeretné ejteni. S lehetőleg — saját bevallása szerint — mellőzni óhajtja az egyházi, teológiai (szóhasználat kissé már patinás tolvajnyelvét; a <mai ember szavaival tolmácsolja az örökérvényű mondanivalókat. Nehéz feladat ez. és sokszor az az érzésünk, hogy a „kánaáni nyelv helyett a szerző minden jószándéka mellett is teremt egy másikat, amibe ép úgy bele kell olvasnia magát az embernek, mint a régibe. Meg kell tanulni, pl. milyen sajátos értelemben használja a test-léíek-szellem kifejezéseket. Valahogy ez az antropológia trichotomia a nagy pr'óbáztatója minden olyan teológiai kisérlelnek, amelyik megpróbál a hagyományostól eltérő ösvényeken járni — így érezzük legalábbis. A magyar keresztyénség különböző irányzatainak nyelvhasználatában igen sokféleképpen találkozunk a lélek-szellem fogalmainak értelmezésével. S talán nemcsak terminológiai kérdésről van szó. Jó volna ebben egyszer értelemre jutni. ' Ez a félreérthető terminológia rontja az olvasó örömét, akkor amikor pl. a bűnről, Sátánról és Krisztusról való bizonyságtevés mellett olyan kifejezésen akad meg a szeme, mint: az ember cé'ja a ..megistenülfes". Ha istenfiúságot olvasnánk, mindjárt könnyebben rábólintanánk. A halál tárgyalásánál is hiányoljuk annak ítélet jellegét. Csak a hívő halálára mondja az írás. hogy az álomhoz hasonló. Egy veszedelem fenyegeti főként a szerzőt, mint minden nagy gondolkodót általában: a rendszenalkotás kísértése. Pedig a kijelentés paradox tényeit nem igen lehet semmiféle töretlen vonalú rendszerbe beleilleszteni maradék nélkül. S aki mégis megpróbálja: kénytelen ott, ahol az írás hallgat, az értelem hídjait felverni az ignoramus — et rgnorabtmus szakadékai fölé. Teremtésről, angyaivilágról, a paradicsomi állapotról, Krisztus dilemmájáról (?), a halál utáni életről olyan merészen nagyvonalú mondanivalói vannak, hogy a kijelentés teológusa csak meghökkenve és tétován tapogatózva meri követni. Talán nem is adatott ennyit tudnunk. Hiszen hitben járunk, nem látásban! Bizonyosan nagyon áldott szolgálatot fog tenni ez a könyv. Megszorítjuk érte hálával a szerző kezét s azt szeretnénk, ha el se engednők többé egymást. Hiszen olyan nagyon szükségünk van arra mindnyájunknak, hogy testvéri beszélgetésben, imádságban és együttes tusakodásban m íve Íj ük a vándorok teológiáját, mig majd odaát szinről-szinre többet láthatunk. Groú Gyula