Evangélikus Theologia 1948. 1.szám.

Két októberi vértanúnk testámentuma.

dolta, hogy személyes nehezieléseinick feláldozta a' haza ügyét. (»Jól jegyzi-meg Ön, hogy a' forradalom ritkán vagy soha sem éldelheti gyümölcsét azon elveknek, mellyekért küzdött; 's Kossuthnak egyik hibája épen az volt, hogy ó épen a' gyümölcsöket szerette volna éldelni. — Én menekülhettem volna, mert az oroszok ótalmat Ígértek, 's hiszem meg is tartották volna szavukat. — De egyfelől nem hittem, hogy az osztrákok felülmúlni engednék_ magukat az oroszok által emberiség' tekintetében: másfelől pedig azt hittem, ha önkényt kezeikbe adom magamat, ezzel Ítéletemet könnyebbíteni fogom. — Nem remélettem, hogy illy keserűen fogok csalatkozni,. — Egyébiránt én azon hitben halok-meg, hogy a' haza' sorsa jobbra fordul; •ment Európában fel kell a' lelkiismeretnek ébrednie, 's ez a' külső nemzeteket kényszeríteni fogja megtenni nemzetünkért azt, mit ezúttal vagy meg nem tehettek, vagy megtehni elmulasztottak.«; v— Ekkor a' tisztre fiigg'esztettem szemeimet, 's ez kiolvashatta belőlük kívánságomat, 's elég emberséges volt hogy egészen kiment iés magunkra hagyott. — Az alkalmat használandó elő akarám adni azokat, miket neje és rokonai szivemre kötöttek. — De észrevevém, hogy jól esik neki a' szóihatás, s' hogy Jiasználni kívánja a' tiszt' távollétét, ünnepélyes, az érzelemtől átrezgett, könnyektől kisért de mindig férfias méltósággal folytatott illy szavakat intézett hozzám, koronként kis szünettel: »Ön látni fogja azokat, kikkel én csak az öröklétben fogok találkozni. Vigye-meg nekik utolsó kívánságaimat. — Mondja-meg nőmnek, hogy azon hu$z éven keresztül, meddig együtt éltünk, nem emlékezem egy pillanatra is, mellyet keserűvé tett volna; a' mi házasságunk folytonos boldogság volt. Ezt köszönöm neki, 's arra kérem, fordítsa mindazon szeretetet, 'mellyel irántam az életben viseltetett, halálomután gyermekimre; ne koczkáztassa férje feletti fájdalma által egészsiégét 's életét: mert mi nyugulttá teszi halálomat a/ou hit, hogy ő éln

! fog, 's az ő kezei között gyermekeim jövendőjét biztosítva látom. — Mondja-meg testvéremnek, fogadja helyettem testvéréül nőmet, 's ruházza-át ő reá azon gyengéd részvevő szeretet, mellyel engemet első (gyermekségünk óta boldogított. — Mondja-meg Gr. Forgácsné kedves naparrmak, hogv bocsánatot kérek tőle, ha fiúi kötelességeimet nem teljesítettem volna iránta, noha igyekeztem mindig őt mint anyámat szeretni. Megvallom Önnek, hogy reménységem' nagy részét benne helyezem. — Jószágimat elveszik 's gyermekeimnek csak anyjok' javai maradnak; én igyekeztem magzatimról gondoskodni: de illy körülmények között ő tehet érettök legtöbbet 's ő meg fogja tenni, mert nemes szívét ismerem. Gyermekimnek atyai áldásomat küldöm, 's azon kérelmemet, hogy maradjanak-ineg az erény útján. Ha lehet alkalmazzák nézeteiket az uralkodó nézetekhez: de ha ki nem békülhetnek velők, vonuljanak vissza és őrizzék-ineg lelköknek nyugalmát. Anyjokat szeressék és legyenek neki engedelmesek. — 'Samu sógoromat kérem, legyen helyettem gyermekimnek atyja. — Gyermekim' nevelője iránt feiez/e-ki köszönetemet ; szeretném, ha tovább is családommal maradna.« — Ekkor az ajtó megnyílt 's beszéde íélbenázakadt. Tolongás és fel és alá futkosás volt a' folyosón. Én ez alkalmat használva, mig magunk lehetnénk, elmondtam