Evangélikus Theologia 1948. 1.szám.

DR. OTTLYK ERNŐ : Keresztyénség és politikum.

ezt az 1917-es orosz cári rendszer és az orosz görögkeleti keresztyénség együttes bukásánál. Az egyháztörténelem második felében á protestantizmus is sokszor küzd ezzel 'a' nehézséggel. Kialakulnak mindenfelé a protestáns államegyházak, amelyek azt az óriási veszélyt rejtik magukban, hogy az államélet minden visszáságára is áment mond az államegyház, bűnrészes lehet, azonkívül pedig az állammal való szoros kapcsolatánál fogva mindig közel áll az elvilágiasodás veszélyéhez, munkája elkényelmesedik, a lelkek gondozásának ügye hivatalnoki kötelesség tárgya, s az egyházból köönnyen kiszárad ^ Lélek. Nemhiába ^gyakori jelenség az államegyházak mellett a »szabadegyház«. Vagy ahol az ebbe való tömörülés lehetetlen, ott gyakran következik be nagyobb arányú elegyháziatlanodás. i A keresztyénséget kisemmiző, vagy pedig éppen ellenkezőleg: magába felszívó két szélsőséges megoldási típús között áll a keresztyénség és politikum közötti barátságos, törvényekkel részben szétválasztott, részben egybekapcsolt viszonya, amely a kettő közötti elhatárolást igyekszik minél, teljesebben megoldjam. Ennek vannak a leggazdagabb változatai az egyes felekezetek, népek és korok természetének megfelelően. Az állam lehetővé teszi az egyház munkáját, védelmet és támogatást nyújt, viszont néhány különösebben érintkező határkérdést leszámítva,, mindkettő egymástól elkülönítve működhetik. Itt is nyilvánvalóvá válik az a tény, hogy az egyházjognak nincsenek egyetemes érvényű kategóriái, mert az élet sem kategóriákkal és teóriákkal dolgozik, hanem a par excellance történelmi helyzetnek megfelelően alakulnak ki az egyes megnyilvánulásai a keresztyénség és politikum viszonyának. Mivel itt nem veszhetünk bele a részletekbe, azt a mentalitást, törekvést, szándékot és irányvonalat kell kiemelnünk csupán, amely a keresztyénség és politikum jóindulatú megegyezésén, kellő elhatároláson alapszik. Ezt a megegyezést azonban erősen formálja az a körülmény, hogy a keresztyénség* mely típusáról van szó. Ez pedig átvezet bennünket ahhoz a kérdéshez, hogy a keresztyénség oldaláról milyen megoldási típusok szerepelnek problémánkat illetően. A katolicizmusban azóta, amióta megjelentek az állami pénzeken, a katonaság zászlóin és pajzsain a keresztyén szimbólumok és Krisztusmonogrammok, a pápaság világuralmi törekvésein át, a közelmúlt enciklikáiig, amelyek gazdaságpolitikai és társadalmi kérdésekbe szólnak bele, " azonkívül az államélet számos más funkciójába, egészen a modern pártokig, amelyek akár a keresztyénség nevét hordják, akár a katolikus nevet, az egyháztörténelem elejétől kezdve a mai napig megtalálható a keresztyénség és politikum viszonyában a keresztyénség részéről való izzó politikai hatalmi ambíció. Ennek illusztrációjaképen álljon itt néhány főbb gondolata a Ouadragesimo anno c. pápai körlevélnek, amelyet XIII. Leó pápa híres szociális enciklikájának, a Rerum, novarom-nak 40 éves jubileumára bocsátott ki XI. Pius pápa 1931. máj. 15-én. Ebben ugyan hangoztatja a pápa, hogy az egyháznak nem az a feladata jutott osztályrészül, hogy az embereket ideiglenes és mulandó boldogságra vezefcse, hanem, hogy az örök üdvösségre kalauzolja, azonban a körlevél célja »annak az erkölcsi légkörnek a megteremtése, amelyben a kapitalizmust felváltó új gazdasági rend megszülethetik és élet-