Evangélikus Theologia 1948. 1.szám.
DR. OTTLYK ERNŐ : Keresztyénség és politikum.
ség esetén közadóként hajtja be az egyházi adót, megnyitja az állami ügyekbe való beleszólás jogát, amikor nemcsak a felsőházban, a püspököknek biztosít tagságot, hanem az 1929. XXX. t.-c. alapján a törvényhatóságok önkormányzati testületeibe lelkésztagokat is meghívott. Néhány területen még szorosabb lett az egyház és állam kapcsolata. Ilyenek: a hittudományi karok, a tábori lelkészet, az oktatásügyi, stb. Magyar viszonyaink között a keresztyénség és politikum viszonya csaknem szétválaszthatatlanul összeszövődött egymással. Az egyház és állam, a keresztyénség és a világi politikai rend együtt haladnak. ! 7. Keresztyénség és politikum elvi tisztázása. A keresztyénség és politikum viszonya mindig: történés. Tehát jiern abstraktió. Éppen ezért célját téveszti minden olyan kísérlet, amely a történelmi alakulások figyelembevétele nélkül, kizárólag elméleti, akár dogmatikai, akár egyházjogi, akár jogbölcseleti alapon próbálná ezt a viszonyt tisztázni. A teóriában, s a dolgozószobák csendjében sokmindent meg lehet oldani. A teória azonban önmagát csalja meg, ha; nincs tekintettel a zajló élet történéseire. Tehát nem lehet a keresztyénség és politikum viszonyát elvileg tisztáznia? Talán túlságosan papíros-megoldás és teoretikus látszateredmény lesz belőle? Valóban oly sokszínű és annyira differenciált ez a viszony, annyira függ a pillanatnyi történelmi erők irányától, hogy az előbbi vázlatos történelmi áttekintés után is nagy káosznak látjuk az egészet. Azonban az elvi tisztázás annyit megtehet, hogy a történelmi differenciálódásokból integrál bizonyos megoldási formákat, kiemeli a vissza-visszatérő típusokat, csoportosítja azokat az újra meg újra jelentkező erőket, amelyek mindéin korban éreztetik hatásukat. A keresztyénség és politikum történelmi. káoszat>an kell rendet csinálnia az elvi tisztázásnak. Ebben a rendcsinálói műveletben meg kell különböztetnünk a politikum oldaláról három megoldási típust: a szekularizációt, az államegyháziságot, és az egyház és állam bizonyosfokú szétválasztásának ;a változásait; a keresztyénség oldaláról: a katolikus, a kálvini és a lutheri megoldási típust. A szekularizációval részben ellentétes, részben azonos megoldási típust jelent az államegpliáziság, vagy ennek még túlzottabba formája: a caesaropapismus. Ellentétes a szekularizációval, 'mert nem tartja fölöslegesnek a keresztyénséget, sőt beolvasztja a politikumba, de éppen ezért azonos is a szekularizációval, mert ugyanúgy tönkreteszi a keresztyénséget a maga gyámkodásával. Az egyháztörténelem első felében (a. keleti keresztyénséget fenyegette az az állandó veszély, hogy a caesa-ropapismus által elveszti éppen azt a jelleget, ami keresztyénséggé teszi, s kritikátlan államtisztelet és szolgai engedelmeskedés lesz úrrá rajta, holott a keresztyénség mondanivalója és 0igehirdetése nemcsak az egyénnek, hanem a gigantizált egyénnek, a közösségnak' s (a közösség intézményesített formájának, az államnak is szól, márpedig így elveszti mondanivalója gazdagságát s egyedül a dicséret és tömjénezés akkordjai maradhatnak meg. A magát az államnak minden fenntartás nélkül odaadó s az állam cselekedeteit szolgai'alázattal szentesítő egyház: erkölcstelen. Amikor pedig bukik az állam, vele bukik az egyház is, amint így 'láttuk
