Evangélikus Theologia 1948. 1.szám.

DR. NAGY GYULA: Az Una sancta útján.

kénytelenül belesodródott, s amely elöl nem volt kitérés. ,lgy az 1525-i parasztforradalom idején a parasztok a reformáció által hirdetett keresztyén szabadságra hivatkozva viszik végbe vérrel és lánggal megpecsételt kegyetlenkedéseiket. Luther ellenségei őt okolták a parasztforT adatom szellemi előkészítéséért. Luther kénytelen volt állást foglalni ebben a súlyos helyzetben. Először elismleri a parasztok kívánságainak jogosságát és követeli azok teljesítését az uraktól. De amint látja, aí egyre nagyobb mérvű elfajulást és a mozgalom rablóhadjárattá válását, és ugyanakkor hallja, hogy a reformáció számlájára írják a szörnyűségek elindítását, kiadja »Wider die mörderischen und räuberischen Rotten der Bauern« c. munkáját, amelyben az erőszakosan fellépő parasztok ellen a világi hatalmat hasonlóan kegyetlen fellépésre biztatja. Ennek a munkának a hangja komor és megdöbbentő erejű, Luther iszámára széles körökben népszerűtlenséget jelentett, de Luthernek semmi sem volt drága, csakhogy az evangéliumot megmentse és kiszabadítsa abból a gyanúból, mintha a parasztok felkelése mögött a reformáció és (az evangéliium légköre állt volna. Ebben az esetben Luther teljes 'egészében beleavatkozott .1 külső történések politikai dolgaiba, ezt azonban az evangélium ügyéért emésztő szeretet tétette vele, amelyben a forradalom szekerét eloldja az evangéliumi keresztyénségtől, s így fellépése tulájdonképen a keresztyénség védelme. A reformáció ügye azon a réven került a politikai hatalommal szoros kapcsolatba, hogy kénytelen az erőszakkal fellépő császári és pápai elnyomással szemben, a fejedelmeknél politikai védelmet találni. A hoszszas küzdelem eredményeképen 1531, elején Schmalkaldenben az evangélikus rendek vallási és nemzeti szabadságuk védelmére véd- és dacszövetséget kötöttek, amelynek azonban nemcsak hitbeli, hanem politikai kai is voltak. így tehát a hitnek és ü politikumnak a kérdése közös Uarcf \ L-delme alá került. 1555-ben megkötik az augsburgi vallásbékét, ebben biztosítják az Ágostai Hitvallás keretében lévő keresztyén élet zavaralanságát, abban az esetben, ha a Landesherr is elismeri az Ágostai 1 litvallást. Így tehát a vallás szabadsága tulajdonképpen csak a fejedelemnek volt meg, aki pedig nem értett egyet ;az ő hitbeli meggyőződésével, annak a számára a szabad kiköltözés jogát biztosították. A keresztyén hit megvallása tehát a földesúr vagy fejedelem tetszésétől függött. A keresztyénség és politikum viszonyában ez a helyzet a külső hatalmi tényezőtől teszi függővé a belső hitbeli meggyőződését. Az egyházalkotmányban egyre inkább a világi felsőbbség hatalma alá kerültek? a lelkészek is, s az egyház és állam oly szoros kapcsolatba került egymással, hogy a gyülekezet vezető és kormányzó szerepe elenyésző ,volt. A keresztyénség és politikum viszonyában új színt jelent a kálvini reformáció. A már Luther által kiemelt Szentírás igazságait Kálvin az élet minden megnyilvánulásába be akarja vinni. Az egyházat, iskolát, társadalmi életet, államot, tudományt és művészetet, mind Isten dicsőségére szolgáló tényezőnek akarja látni. Amikor Kálvint Genfbe visszahívják, s megkezdi a genfi élet átszervezését, Isten igéje alapján, a városi tanács elfogadja az »Ordonances ecclésiastiques«-ot. Ennek értelmében egy konzisztórium vezeti az egyház ügyeit, amelybe 12 férfit a városi tanács választ a lelkipásztorokon kívül. Nemcsak az egyházi, hanem a családi és szociális életet is szabá-