Evangélikus Theologia 1948. 1.szám.

DR. NAGY GYULA: Az Una sancta útján.

es a te kezedből is, ö király, kiszabadít minket. De ha nem tenné is, Jegyen tudtodra, ó király, hogy mi a te isteneidnek nem szolgálunk és az arany állóképet, amelyet felállíttattál, nem imádjuk.« (Dán. 3,17—18.). Jónás könyve mutat rá világosan, hogy Isten nemcsak Izrael, hanem minden nép istene, aki a pogányokat is szerető cs megmentő gondozása alá veszi.. A partikuláris zsidó nemlze'ti gőg szétfoszlik a vallás és politikum gyakori egysége kettéválik, hogy helyet adjon a hivő élet igazi és helyes formájának, a lélek szerinti Izraelnek, *

Israel kata pneuma«-nak. 3. Az Újszövetség. Az Újszövetség már a napkeleti bölcsek kódolásánál kifejezésre juttatja, hogy «Jézus Krisztus minden népé, mindazoké, akik hisznek benne. Amint az Ószövetség prófétái is jövendölték, kiengesztelést hoz a békesség fejedelme, a szabadító. Jézus tekintete a Mennyei Atyával \ aló viszonyon csüng. Küldetésének a lényege ez : »Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta érte,, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.« (Ján. 3,16.). Jézus Krisztusnál ez a küldetés áll a középpontban. Természetes, hogy emberré lételével benne él az emberi lét szükreszabott körében. Ö, aki az örökké^lóságból jött, most időhöz van kötve. Aki mindenható, most a politikai rend uralma alá van vetüe. Emberi mivoltánál fogva természetes, hogy eszik, iszik, alszik, elfárad, kora öltözködéséhez alkalmazkodik, kora ismeretein túl nem lép, kora társadalmi és politikai rendjét elszenvedi. De sem az evés-ivás, sem a kor külső mozgalmai nem fontosak számára, mert ha fontos lenne, akkor küldetésének kor, idő és történelemfelettisége veszne el. Ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy a politikai rendhez való viszony tekintetében alig van megnyilatkozása Jézus Krisztusnak. Ki kell tehát emelnünk, hogy Jézus Krisztus szerint ebben a \onatkozásban is: »Egp a szükséges dolog...« és az összes többi mellékes. »Keressétek először Istennek országát és az ő igazságát és ezek mind megadatnak néktek.« (Mt. 6,33.). Az ő nyomán az egész Újszö\etség nem ismer fontosabb kérdést az Istenhez való viszonynál. A legszükségesebb útmutatást azonban megadta a politikai rendre, a felsébbségre, az államra vonatkozóan. A zsidó Jézaist azzal a kérdéssel akarják tőrbecsalni, hogy az adófizetés kapcsán mutassa meg a politikai hatalomhoz való viszonyát, amelyet úgy állítottak be, hogy ne lehessen helyes feleletet adni a kérdésre. Ma Jézus az adófizetés mellett foglal állást, akkor az elnyomó fliegen hatalom kiszolgálójának látszik és a nép rokonszenvét veszti el. Ha pedig szembeszáll az adófizetéssel, akkor államellenes lesz és szembetalálja magát az államhatalom szerveivel.' Válasza ez: »Adjátok meg a császárnak, ami a császáré^ és Istennek, ami az Istené. (Mt. 22,21.). Ezzel a felelettel Jézus nem azonosítja magát a zeloták forradalmi irányzatával, amelyik szégyenletesnek tartotta, ha a zsidók megfizetik az adófc az idegen hatalomnak és Istenen kívül még más hatalmat és elismerJ I.ic. dr. Karner Károly: Máté evangéliuma. Sopron, 1935. 149. olcL