Evangélikus Theologia 1948. 1.szám.

DR. NAGY GYULA: Az Una sancta útján.

nek uruknak, viszont nem azonosítja magát a Herodes-pártiak római barát politikájával sem, hanem feleletével rámutat arra, hogy az istenfélelemmel természetes viszonyban megfér a politikai hatalomnak való engedelmesség. Az e^üstdénáron, amelyet Jézusnak mutattak, Tiberius arcképe állott, s felirata ez volt: »Tiberius, Caesar divi Augusti filius Augustus.«. Ebből; a feliratból kiindulóan állítja Jézus a kérdezők szeme elé azt a követelést, hogy aki felettük a politikai hatalmat gyakorolja, annak engedelmességgel tartoznak. Jézus szerint tehát a felsőbbségnek, az államnak szóló adófiz(etés, azaz támogatás: kötelesség. Az Istenben való hit tehát senkit sem jogosít fel arra, hogy állampolgári kötelességét ne gyakorolja. Bár Jézus ezzel a mondatával nem elvi állásfoglalást, vagy új államjtani alapvetést nyújtott, mégis irányt mutató ez az ige >a keresztyének számára mindenkor. Ettől az útmutatástól kezdve állandóan a keresztyénségnek a politikai felsőbbséggel szemben tanúsított engedelmeskedő magatartása. A politikai hatalommal Jézus nemcsak ilyen elvi kérdés-tisztázás során került szembe, hanem úgyis,, mint amelyik életére tör, s kivégeztetését foganatosítja. De ekkor is megmaradt mindvégig a mellett, s ezt magatartásával is kidomborította, hogy a felsőbbség hatalma felülről, »anóthen« való hatalom. Amikor Pilátus előtt áll,, azt mondja: »Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülről \nem adatott volna néked.« (Ján. 19,11.). Jézus akkor is elismeri ennek a hatalomnak a felülről való voltát, ha az igazságtalan, magab'ízó és önkényes hatalom. Ha azután nemcsak a politikum hatalmi vonatkozását nézzük, hanem a gazdaságit és társadalmit is^ akkor erre nézve is ki kell emelnünk, hogy amint az előbb nem kereshettünk jézusi államtani alapvetést, ugyanúgy m!ost sem olvashatunk Ici jézusi gazdasági erkölcstant vagy társadalmi etikát. Az evangéliumokban a világ dolgaival való törődés egészen periférikus valami. Azonban mégis szerepelnek ilyenek, hiszen a keresztyén ember benne él a világban^ s keresztyén élete, éppen azon bukhat meg, hogy elsodorják a világ dolgai Istentől. Nem felejthetjük el, hogy Jézus Krisztus ajkáról tanultuk meg a Miatyánk könyörgését: »A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.« (Mt. 6,11.). A testi élet folytatásához szükséges dolgokról ezt mondja Jézus Krisztus Istenről: »Jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van.« (Mt. 6,32.). Amint Isten világából, úgy a keresztyén életből sem zárhatók ki az anyagi vonatkozások. Azonban helytelenül járnánk el, ha Jézus Krisztust és a gazdasági-társadalmi kapcsolatok viszonyát néhány kiragadott adatból próbálnánk összetákolni. A tékozló fiú történetéből fölösleges kierőltetni a magántulajdon elismerését, vagy az öröklési jog isteni legalizálását, mert a példázat szive máshol van. Ugyanígy modern gondolai belemagyarázása volna, ha Jézust mint munkásembert, vagy: éppen mint proletárt rajzolnánk meg, azért, mert ács fia volt, s merttökéletesen hiányoztak belőle a kapitalista vonások. Jézus Krisztust mint cégért és reklámot sohasem használhatja fel semmiféle modern eszme vagy világnézet. Az ő evangéliumának kinyilatkoztatása minden idők örökérvényű, időn és téren felül álló igazsága. Ezért a világ dolgaiban való forgolódásunkra nézve, az ég és föld elmúlását túlélő,, örök igéje az iránymutató. Ez pedig az egyéni önzés lefejtésében és a szeretetszolgálaiában foglalható össze. A Krisztus tanítványa irgalmas samari-