Evangélikus Theologia 1948. 1.szám.

DR. NAGY GYULA: Az Una sancta útján.

növekednek az ige közös tanulásában, a közös szeretet-szolgálatában es a világ előtt való közös vallástételben. Az fegyházaknak ilyen talál­kozása szükségszerűen állandó önvizsgálatra és reformációra való fel­hívás a másik egyház felé, de magunk felé is. A lényeges különbség; azonban: nem a külső egységért, hanem a Krisztusban való belső, igazi egység jegyében; nem kompromisszumok, hanem »az Isten Fiában való' hitnek és az Ö megismerésének egysége'« (Ef. 4,13.) útján. A keresz­tyén egységmozgalomnak ez a formája lehet, hogy külső reformációra és együttműködésre is indít egyházakat. 1 3 De ha — meggyőződésünk szerint — itt a bűn világában nem is vezethet konfessziók és egyházak nélküli teljés egységre, ez a Krisztusra irányuló hitben, az ige közös, igaz és őszinte kutatásában, a keresztyén szeretet együttes gyakorlásá­ban és a világ előtt a Krisztus jelöl t>aló közös tanúság (martyrium) vállalásában testet öltő egység' a világ egyházai között a látás szerinti különbségek megmaradása mellett is nagyobb és igazibb egységhez ve­zet, mint a külső, kompromisszumos tanbeli vagy szervezeti únió. Egy pillanatra sem. szűnhetünk meg könyörögni azért, hogy ennek a belső, valóságos egységnek engedelmes eszközei lehessünk az egyház Ura kezében. Őszinte örömmel tölthet' el bennünket, hogy az Egyházak Világta­nácsa ezen a második úton, a belső egységnek, a 'Lélekben és hitben való elmélyülésnek útján, a Krisztushoz való közeledésben keresi az; egyházak egymáshoz való közeledését. Nem megalkuvást és elszíntele­nedést, hanem az igében és a keresztyén igazságban való megerősödést kíván egyházaitól. »Egyik a másikat indítja a még teljesebb hitre és élet­újulásra. Kölcsönösen szólítják vissza egymást az apostoli bizonyság­tételhez. Ha a Világtanács nem tenne semmi mást, csak- elindítaná a konstruktiv és kölcsönös ébresztés e folyamatát, úgy, hogy az egyházak az egymás ellen forduló, rivális államok defenzív magatartásából az, isteni igazságért való közös küzdelem és erőfeszítés eredményeinek egy­mással való közlésére térnének át, ez már magában is igazolná létjogo­sultságát.« 11 4 Ezen az úton, teljes hűséggel Isten kijelentett igazsága és hitünk tartalma felől hitvallásainkba foglalt meggyőződésünkhöz, kívánunk is! A világ egyházai számára nem adatottfmás jelben a Krisztus egyházát együtt és egységben haladni az Una Sancta útján a világ egyházaival. Közelebb Krisztushoz, közelebb az igéhez — s így közelebb egymáshoz építő találkozás ! Végül néhány gyakorlati feladat számunkra! Ebben az esztendő­ben az ökuméné egyházai egymáshoz való viszonyának' s a Világgyűlés témáinak beható, a legkisebb lelkészi körökig is eljutó studium és tár­gyalás anyagát kellene képezniök, magunk között is, meg a Világtanács­ban velünk együtt helyetfoglaló, más egyházbeli testvéreinkkel is! Nem lenne talán lehetetlen a Világgyűlés időpontjában egy, annak témáival 1 3 A bristol—moorfieldi két anglikán, bárom metodista és egy kongre­gacionalista gyülekezet havonkénti közös kommuniója; a délindiái protes­táns egyházak egyesülése Délindiai Egyházzá 1947 IX. 27-én Madrasban. O. Wyon : Signs of the New Life int he Church Universal (first draft), 1948. 1 4 Visser't Hooft, i. m. 13. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents