Evangélikus Theologia 1948. 1.szám.

DR. NAGY GYULA: Az Una sancta útján.

ség nagy kérdéseiben, és különösen is mai zűrzavarában, hallatni az egyház szavát, útat mutatni a világnak kifelé a .zűrzavarból. Ez a világ felé elhangzó tanúságtétel Isten ítélő és kegyelmes igazságáról az egyház sokat emlegetett »prófétai szolgálata«. A másik célja: manifesztálni a \ilág és egymás felé a világ egyházainak — most még csak rész szerint, igen kis mértékben megnyilvánuló, de a Krisztus Úrnak vallásában, a keresztségben és az írás autoritásának elfogadásában reálisan fennálló — egységet és munkálkodni a végső teljes egység megvalósulásán. Az egyház »prófétai szolgálatának«, a világ felé tanúsítandó» maga tartásának, a kérdésében kell először is tiszta látásra eljutnunk. Egyes egyházi közösségekben, megfigyelhetjük, nagyon erős törekvés jelentkezik a világ közvetlen átformálására. Isten akaratának érvényesülnie kell az emberiség életének minden területén. Ki kell tehát dolgoznunk a világ Isten akarata szerint való rendjének alapvonalait, Isten kijelentése alapján, legyen az az egyén és közösség, a szociális rend vagy a nemzetek egymáshoz való viszonya problémája. Számunkra azi egyház »prófétai szolgálata«

1

2 csak azt jelentheti, hogy az egyház szolgálata a világ felé sohasem programm-adás a világ számára, hanem mindig hizonyságtevés, tanúságtétel. Tanúságtétel Isten haragjáról a világ és annak rendje fölött és bizonyságtétel Isten kegyelméről a világtól elszakadó, néki szentelt gyülekezete iránt. Egyfelől: teljesen Sreménytelen dolog abban bízni, hogy a világ ,mint világ elfogadja és magáévá teheti Isten rendjét, Isten akaratát. Ez az új tend csak Isten új világában valósul meg és ebben a világban csak :a hívők közösségében ölt ílakot. Ezért a világ felé, mint világ felé, lényegében csak Isten ítélete hangozhatik. Másfelől: Isten ítélete mellett és előtt ott kell járnia az evangéliumnak, a kegyelmet hirdető igének. Mert Isten általa választja el a világ fiaínak veszendő tömegétől az övéit, az új világ örököseit. Az egyház tanúságtétele tehát a világ előtt nem/ lehet más, elsődleges és alapvető formájában, mint felhívás megtérésre. »Térjetek megi, piert elközelített a mennyeknek országa!« Az egyház lényeges és döntő szolgálata nem horizontális irányú, a világ rendjének átformálása; hanem* vertikális meghatározottságú, a kiengesztelés és békéltetés munkája Isten és ember között (II. Kor. 5,17—21.). A Krisztusban Istennel való megbékiilés hozza aztán magával az új rendet ember és ember, egyén és közösség között. Az ember és ember, (társadalom, népek) Iközti új rend egyedül és kizárólag az Isten és ember közti gyökeresen új rend, tehát a megtérés és kiengeszteltetés, útján keresztül található meg. Az egyház — ha reálisan látja feladatát itt a világban •— sohasem fordulhat a világhoz azzal a felhívással, hogy valósítsa meg ezvi az uf rendet. (Ekkor már nem lenne többé világ!) Amit tehet és tennie kell: Isten ítéletét és haragját tenni nyilvánvalóvá a világ fölött (Róm. 1,18.) és a Krisztus \áltságában adott új életnek, a hívők közössége új jrendjének a realitását hirdetni a világban élő tékozló fiak felé, (erről áz új rendről szólnak az apostoli levelek ű. n. »imperativusai«, a befejező etikai részek). — A fentiekhez még két dolgot kell hozzátennünk. Az egyház így értelmeV ö Lie dr. Karner Károly cikkét,(..Isten terve -. Evangélikus Thealogia. 1947, 5. körlevél.