Evangélikus Theologia 1948. 1.szám.
DR. NAGY GYULA: Az Una sancta útján.
zett »prófétai szolgálata« nemcsak szóbeli tanúságtétel a világ előtt, hanem kell, hogy az egyház mint cselekvő szeretetközösség életével, az egyház kereszt alá rejtőző dicsősége elfogadásával, a szó és élet bizonyságtevésével velejáró martyryiun örvendező felvállalásával is együttjárjon. Ez pedig szükségszerűen magávalhozza azt is, hogy az egyháznak a világ felé való ítélethirdetése egyúttal mindig ítélet, megítélő prófétai szolgálat az egyházban bennerejlö világ jelé is! Tehát csak bűnbánattal és bűnbánatban történhetik, szüntelenül azért könyörögve, hogy az egyház Ura hozza el végre egyháza számára lis a világ bilincseiből való végső szabadulást. Az egyház e világ felé végzendő szolgálata után az ökumenikus világmozgalom másik főcélja, az egyházak egyesítésének reménységére és munkálására vonatkozólag kell állást foglalnunk. A keresztyén hívő egyik leggyötrőbb kérdése: a Krisztus egyházának szétszakadozottsága gyakorlatilag egymással szembenálló, nem egyszer egymás ellen hadakozó egyházakra. Melyik a Krisztus igazi egyháza? A reformátori teológia felelete: Krisztus egyháza nem látás, hanem hit tárgya (latét ecclesia, latent sancta), -de ugyanakkor az ige és a szentségek immanenciája révén földi, történeti formában jelenik meg világunkban. Mégpedig abban a földi egyházban jelentkezik a legteljesebben, amelyikben az igén és a szentségeken keresztül Krisztus iősége, hívása és uralma a legtisztábban és a legnyilvánvalóbban érvényesül. Az egyház e szükségszerű kettőssége (elrejíettsége és láthatósága) állandó feszültséget jelent : az egy, egyetemes > keresztyén anyaszentegyház, hitünk tárgya, és a történetben megjelenő, látható földi egyház között egyfelől, a Krisztus egyházához közelálló és tőle eltávolodott földi egyházak közt másfelöl. Feloldható-e valahogyan ez a feszültség és megvalósulhat-e valamikor is az egyházak egyesülése itt a jöldön? .1 pápaság feleletét ismerjük. A római katolikus egyház az Egyház, a többi heretikus^ szakadár felekezet. Ez a magatartás zárja el az ő útjukat a világ többi egyházaival és a World Councillal való bármiféle együttműködés elől. Ismerjük azt a másik, rajongó felfogást is, amely szerint e feszültség szintén feloldható a jelenben, mégpedig az igazi hívőknek emberi .elhatárolással történő elkülönítése, gyülekezetalkotása által; az ilyen gyülekezet a Krisztus igazi választottjainak serege, tehát a Krisztus igaz gyülekezete, egyháza itt a földön. E két szélsőség után nézzük az ökiunénikus mozgalmak (legalább is egy részük) feleletét! Ez a feszültség valóban fennáll. A részekre szakadozottság az egyházak specifikus »bűne«-, melyért egyformán bűnbánatot kell tartaniok. A feszültség és szétszakadozottság megszüntethető, de csak a (távoli) jövőben. Első lépés : az egyházak egymás elleni harcának megszüntetése. Második lépés: szövetkezés gyakorlati feladatokra. Harmadik lépés : az egyházak eltérő dogmáinak visszavezetése néhjány közös alaptanításra. Végső cél:, a különálló egyházszervezeteknek egy egységes egyházszervezetben való feloldása. StjáuYunkra a fenti utak egyike sem járható. Az iilső kettő nyilvánvalóan nem, mivel nem számol az egyház lörténetben való megjelenésével s így a világgal való keveredésének adottságával. A harmadik látásmódra vonatkozó megjegyzéseink: 1. Nem fogadhatjuk el azt a látást,
