Evangélikus Theologia 1948. 1.szám.

DR. NAGY GYULA: Az Una sancta útján.

és ígéretes látható\á lételére, a »világegyház« embrionális formájára itt a földön. Aki reálisan lát, annak —

4 sajnos — látnia kell, hogy ebből az egyházközi világszervezetből jelenleg éppen az hiányzik, ami az írás cs reformátori teológiánk szerint az egyház tkp. lényege. Hiányzik belőle a koinonia —• a teljes közösség, egység — az ige hirdetésében es a szentségek kiszolgáltatásában. Hiányzik a közös kerygma és a közös úrvacsorai gyakorlat. »Valóban, arra való képtelenségünk, hogy az Úr asztalánál egymással találkozzunk, mindennél jobban emlékeztet bennünket arra, hogy a hékünk tulajdonított egység csak árnyéka, a »Krisztus teste« valóságos egységének«.* Márpedig hiú álom a »világegyház«, törékeny és ideiglenes dolog minden akció — vagy szervezetbeli, külső egyég mindaddig, míg a Lélekben és igazságban való belső egység, »az Isten Fiában való hitnek és az Ö megismerésének egysége« (Ef. 4,13) meg nem valósul. Hol vagyunk ma még ettől! Jelenleg valamiféle kompromisszumos, tehát kényszer-egységről lehetne csak szó. A valóságosj belső e gység mindaddig nem jöhet létre, amíg az egyházak maguk is meg nem újulnak s a Lélek belső kényszerítéséből nem találkoznak isten igéjében. Az ige ismeretében és élésében való megújulásnak és közeledésnek a jelei mintha már mutatkoznának. De még messze az aratás! Addig pedig az egyházak e nagy közösségének nagyon le kell szállítania az igényeit és a jogcímét arna, hogy valamiképp az Una Sanctát képviseli. A másik oldalról viszont rçem elégedhetik meg a World Council azzal sem, hogy puszta emberi alkotásnak, valamiféle új, egyházak közötti világszervezetnek, az egyházak egységén munkálkodó permanens konferenciának, tehát hivatalok, bizottságok és gyűlések dolgának tekinti sék. Pedig nem kevesen nézik ennek. »Praktikus adottságú« keresztyének úgy vélik, nagyszerű szervezet az egyházak közös érdekeinek védelmére, konkrét feladatainak (pl. segítőakcióknak) lebonyolítására. Ez az akcióbeh egység azonban az igazságban való egység nélkül törékeny és ideiglenes marad. Mások a Világtanácsban az' egyházak közti teológiai Studium nagyszerű szervét látják és üdvözlik. A keresztyén igazság közös kutatása valóban az idők parancsa. De nem maradhat végső cél, »teológia a teológia kedvéért«. A Világtanács keretei között sem. A közös teológiai studium csak eszköz lehet, a Krisztus egyháza c világi küldetésének szolgálatában. Nem maradhat meg azután .1 Világtanács, legalább is távolabbi célja szerint, egymástól idegen egyliáztestek valamiféle összeköti5 keretének, melyen belül ezek féltékenyen örködnek szuverénitásuk felett. Ha az egyházak az egy Test valóságos, részei akarnak lenni, nem állhatnak egymás mellett vagy egymással szemben idegenül, szuverén államok módjára. Egyházak együtt: több, mint ezeknek számszerű összege. Ahol az egyházak ketten vagy hárman összegyülekeznek, ott az Una Sancta van jelen közöttük s nyilvánvalóvá kíván lenni (deinands to be manifested) a világ előtt.«

9 Mi hát ezek szerint, a két határeset elutasítása után, a Világtanács jelentősége? A World Council nem veszti el reális látását a tagjai közti • Visser't Hoofl, i. m 5. I. 8 Visser

'I Hooft, i. m. 7. 1.