Evangélikus Theologia 1948. 1.szám.
DR. NAGY GYULA: Az Una sancta útján.
rceenben, 1947 tavaszán Sopronban találkoztak az evangélikus és református teológusok (Sopronban a baptisták kiküldöttje is), hogy átdolgozzák négy kérdéscsoportot. A másik vonal nemzetközi. Ez eddig a legérdekesebb és legjelentősebb újítás. A négy bizottság vezetői a négy témát egyenként, tíz-tizenöt aktuális résztémára ágaztatták szét. Ezfcknek a fontos és időszerű teológiai kérdéseknek a vázlatos kidolgozására egy-egy ismert teológust kértek fel a világ különböző részeiből. Az elkészült rvázlatokat sokszorosított formában, angol, francia és német nyelven, szétküldték hozzászólásra a világ minden tája felé. A Genfbe érkező hozzászólások alapján készülnek aztán a javított és összesített secord draft-ok, a végleges vázlatok, amelyek újra útrakelnek az egyházak teológusaihoz. Ezek a vázlatok aztán, az új hozzászólásokkal, ez év nyarára a fenti nyelveken könyvalakban is megjelennek és reájuk támaszkodva folyik majd a világgyűlés ímunkája. A (hozzánk érkezett vázlatok írói között Európa, Amerika és Ázsia teológusai egyformán szerepelnek. Aulén, és Barth, Niebuhr és Tillich, Dien és Fjelbu, Brunner, Schlink és Visser't Hooft ismert nevei mellett ott találjuk az angolszász világ nálunk eddig kevésbbé ismert tudósait, sőt« három indus teológus .nevét is. Ennek a teológiai világ-munkaközösségnek a jelentősége abban van, hogy a teológia történetében első ízben próbálja megszervezni a keresztyén gondolkodóknak az egész világra kiterjedő, egyházak határain átnyúló kooperatív munkaközösségét. Barth megkapja a választ az egyház megújulása kérdésében az indus methodista teológustól éppen úgy, ipaint a német hitvalló egyház vagy az amerikai evangélikus Missouri Zsinat teológusától és viszont. Egyházak, népek, világrészek elválasztó határvonalain keresztül olyan megtermékenyítő cirkuláció indulhat így el, amely egészen új lehetőségeket nyit meg a keresztyén Studium sacrum előtt. Az elkövetkező nyárig ennek a két éve folyó 'munkának be kell fe, jeződnie. Ebben a stádiumban vannak jelenleg az előkészítő munkálatok. A csendben folyó közös mainkának a világgyűlésen kell majd az egyházak nagy nyilvánossága elé lépnie. II. Ennyit a tényekről. Kérdezzük meg ezek után először is azt, hogy hogyan tekint az egyházak együttműködésének és a Világtanácsnak jövőjére maga az ökumenikus mozgalom. Nyilatkozatra leghivatottabb a Világszövetség főtitkára, Visser't Hooft. A következőkben az ő kéziratként sokszorosított, fentemlített sorozatbeli, »második vázlatára« támaszkodunk. 7 Legelsőben is, mi nem akar lenni az Egyházak Világtanácsa? Nem akar a világegyház, az Una Sancta valamiféle megtestesülése igényé-, vei fellépni. De nem akarja azt sem, hogy csupán' a sok egyházközi szervezet, tanács és konferencia egyikének tekintsék. Lehet, hogy egyesek már most úgy tekintenek az Egyházak Világi tanácsára, mint az egy, egyetemes, keresztyén anyaszentegyház kezdeti 7 Visser't Hooft, W. A.: The Signifieance of the World Council of Churches/ v(second draft), 1947. i
