Evangélikus Theologia 1947. 7.szám.

Tájékoztató - MOLLAND EINAR: A norvégiai evangélikus egyház története a német megszállás alatt. I. Norvégia egyháza 1940 — 1944 (folyt.) II. Norvégia egyháza 1944-1945.

ez volt harcunk legnagyobb balfogása. Az összeírásra kötelezettek többsége jelentkezett; egy csomó költött nevekkel kiállított összeírási lap és az oslói munkaközvetítő hivatal ellen elkövetett merénylet bizonyos össze-visszaságot okozott az összeírásban, amelyet nemzetiszocialista szempontból mégis egészen jólsikerültnek lehetett . nevezni; hozzájárult az eredményhez az a félelem, liógy aki nem jelentkezik, nem fog élelmiszerjegyet kapni. Ezután következtek a behívások. A meg nem jelenteket a rendőrség kereste és erőszakkal vezette elő. Kitűnt, hogy a nőket a német katonai barakokban való takarításra és konyhai munkára hívták be. A férfiakkal a németek számára fontos stratégiai utakat és erődítményeket építtettek. A gépkocsivezetők egy részét csábították, majd pedig szerződés aláírásával kényszerítették, hogy a háború végezeteig a német hadseregben szolgáljanak, végül német egyenruhába öltöztetve őket, katonai kiképzés alá kerültek német parancsnokság alatt. Ebben a helyzetben ismét az egyház volt 'az egyetlen norvég szervezet, amely szólt és tudott szólni. Május 8-án a Midlertidige Kirkeledelse levelet küldött Quisling miniszterelnökhöz, amelyet Hallesby és Hope írtak alá és amelynek másolatát egyidejűleg az ország minden papjának mégküldöttek. Ebben világos szavakkal megmondották, hogv a norvégokat most ezután „olyan szolgálatra küldik ki, amely tulajdonképpen német katonai célt szolgál, német vezényszóval, német uniformisban, részben német katonai joghatóság és német kiképzés alatt." Az összeírást népjogelle»es-nek nevezi a levél, utalva a „Hágai-egyezmény" megszállásra vonatkozó határozataira. Ez a norvégeket természetszerűleg a legnehezebb 'lelkiismereti küzdelmek elé állította. Itt az egyház mint a lelkiismeret őrizője nem hallgathat, hanem figyelmeztetnie kell az államhatalmat, hogy mondjon le az ilyen kényszerintézkedésekről. Ez a levél nem csupán Quisling és „nemzeti kormánya" elleni támadás volt, hanem lényege és betűi szerint vádirat volt. a megszálló hatalom ellen is. Most azután végül is bekövetkezett az, amire már régóta lehetett várni, Hallesbyt és Ilopet május 13-án bebörtönözte a német rendőrség. Majd a grini internáló táborba küldték őket; Hallesby még most is ott van, Iiopet 1944 augusztusában kiengedték. A lelkészképzés körüli harc. 1943 tavaszi félévében a gyakorlati theologiai szeminárum került a tűzvonalba. A szeminárium vezetősége az oslói püspökből, a theologiai fakultás tanáraiból és a szeminárium igazgatójából állott. Berggrav püspök hívatalfosztása után íiem tartottak vezetőségi értekezletet, de az elnökhelyettes (eddig Berggrav volt az elnök) a többiek közreműködésével tovább vezette az ügyeket. így működött tovább az- intézmény. Most azonban olyan kérdés elé kerültek, amely felől a minisztérium vezetőségi határozatot követelt. így püspök nélkül tartották meg az értekezletet, hiszen Berggrav internálva volt, helyettesét Hygent pedig kiutasították Oslóból. A minisztérium megkérdezte, hogy miért nem Fröyland „püspököt" hívták meg az ülésre. A vezetőség azt válaszolta, hogy lehetetlen nékik „Fröyland Lars urat" püspöknek elismerni, inert sem meg nem hívták, sem íel nem szentelték törvényesen; azonfelül Fröyland úr úgy kapott lelkészi felszentelést. hogy theologiai kiképzése sem volt; tehát olyan szerv, amelynek feladata a lelkészképzés felelt való őrködés, még akkor sem munkálkodhatnék együtt vele, ha igazi püspök volna. Ennek a levélnek közvetlen következményei lettek. Szervezeti szabályzat megváltoztatása által eltávolította Quisling a vezetőséget és helyébe új vezetőséget nevezett 1>L az osiói püspököt, tehát Fröylandot, akit az egyház nem ismert el, és az egyetem rektorát, Hoel Adolf sarkkutatót, akinek rektorságát úgy kényszerítették rá az egyetemre. Ennek az lett a következménye, hogy a szeminárium igazgatója, Marstrander Péter, elbocsátását kérte s a többi tanárok is felmondták szolgálataikat. A dolgok pár hétig való elhúzásával gyors vizsgákat tartottak, a jelölteknek lehető-vé tették, hogy tanulmányaikat befejezzék. gondolva, hogy ezt majd elismerik. ha Norvégia megint szabad lesz. 1943 őszétől az egyetemen végzett theologusok lehetőséget nyertek, hogy gyakorlati theologiai kiképzésüket a gyülekezeti fakultás gyak. theol. szemináriumában nyerhessék cl, azzal a feltétellel, hogy az „Egyház alapjá"hoz való csatlakozásukat a többi