Evangélikus Theologia 1947. 7.szám.

Tájékoztató - MOLLAND EINAR: A norvégiai evangélikus egyház története a német megszállás alatt. I. Norvégia egyháza 1940 — 1944 (folyt.) II. Norvégia egyháza 1944-1945.

theologusok mintájára ők is kinyilatkoztatják. Sokan eltek is ezzel a lehetőséggel. Később újabb csapás sújtotta a lelkészképzést. 1943 november 30-án bezárták a németek az oslói egvetemet, renelőrkatonák vették körül az egyetemi épületeket, foglyul ejtették az egyetemi tanárokat és a diákokat, vadászatot rendeztek Oslóban és környékén minden professzor és diák ellen. A Németországba deportált 70(1 hallgató között — akik még most is ott vannak, — néhány theologus is volt, bár nem több mint 5, mivel a theologiai fakultásnak ebben a félévben mindössze ;J0— 35 hallgatója volt. Ezzel véget ért az egyetemi fakultás működése. 1944 tavaszi félévében a gyülekezeti fakultás előadásait sem látogatták a diákok. Egyrészt, mert a körülmények igeu bizonytalanok voltak, másrészt ezzel akarták kifejezni együttérzésüket az egyetemi fakultás. hallgatóival, akiknek nem volt lehetőségük arra, hogy tanulmányaikat folytassák. Ezzel szemben a gyülekezeti fakultás gyak. theol. szemináriuma megkezdette előadásait. Március 10-én azonban bezáratták a gyülekezeti fakultást és gyak. szemináriumot is a kultuszminisztérium parancsára. A bezárást a norvég államrendőrség hajtotta végre — letartóztatás nélkül. A beavatkozás mozgatója az volt, hogy a minisztériumot nagyon bántotta a munkanélküli theologusok ,.újjrendezés c lenes" magatartása, mindkét fakultásról egyaránt. A megszállási időszak kezdetén kb. 200 lelkészjelöltünk volt, akik nem kaptak lelkészi állást, a megszállás alatt még 150 jelöltet képeztünk ki, ezek nagy többsége nem-is volt felszentelve, még egy része a felszentelteknek, mint titkár vagy utazóprédikátor szolgált a különböző keresztyén szervezetekben A kultuszminisztérium sok kísérletet tett, hogy a megüresedett lelkészi állásokat ilyen lelkészjelöltekkel vagy lelkészekkel töltse be, de igen kevés engedett a kísértésnek, hogy elfogadja a minisztérium meghívását, noha igen nehéz gazdasági körülmények között élt a legtöbb. 1914 február 25-én a kultuszminisztérium körlevelet intézett a lelkészi szolgálat nélküli lelkészjelöl lekhez. Ebben mindazokat, akik most nem jelentkeznek- szolgálatra. megvádolta azzal, hogy a . bolsevizmus! segítik, népközösségünk romboló erőit támogatják és ezzel mind egyházunknak, mind hazánknak ártanak." A minisztérium azzal fenyegetőzött, hogy theologiai tanfolyamot állít fel, ' amely „viszonylag rövid idő alatt" más embereket készít elő „olyan vizsgára, amely theologiai szigorlathoz és gyak. theol. vizsgához hasonló jogokat biztosit majd nekik." Ez állott tehát az utolsó engedetlen tlieologusokat kiképző intézet bezárásának hátterében. A kultuszminisztérium gvorslalpaló tanfolyama áprilisban kezdődött meg ealid theol. Malde K.-nak, egy fiatal embernek, mint rektornak vezetésévei, aki néhány évig énekelni tanult Németországban, de semmiféle theologiai tarlálmu dolgozatot nem jelentetett meg; a többi tanár Fröyland „püspök" és egy német theologus voltak. A tanfolyamra 16 hallgató jelentkezett. Az államegyház politikája. 1912 őszétől a kultuszminisztérium az egyházi harc elbagatelizálásának vonalára helyezkedett. A párt megyei vezetőihez 1942 október 20-án írt levelében ez így hangzik: „Hogy a I norvég nép vallásilag érdekelt részét ellenünk fordítsuk, ez aligha érdeke ' pártunknak. A legjobb mód, amellyel 1 Vezérünknek és pártunknak szolgálhatunk, lia igyekszünk az egyházi harc körül ködfüggönyt helyezni és amennyire csak lehetséges, úgy tekintünk a lelkészekre, mintha azok nem is léteznének. Minél keményebben lépünk fel, annál jobban csatlakozik a nép az egyházhoz." A lelkészekhez és gyülekezeti tanácsokhoz 1943 már.ciusában írott körlevélben ezt mondja a minisztérium: „Ami az illojális lelkészeket illeti, végeredményben az a legjobb a nép, párt, állam, egyház és éppen az illojális lelkészek számára is, ha amilyen messzemenőleg csák lehetséges, — eltekintünk felettük." Ez volt az elmélet. Gyakorlatban azonban Eeyling lépésről-lépésre igénvbevetlc az államrendőrség segítségét a dacoló lelkészek 'ellen és a segítséget mindig meg is kapta. Az egyházi front „elködösítése" vagy a felette való eltekintés sem volt könynyü dolog. Zwilgmeyer L. I). „püspök" lemondóan írja" 1943 novemberdecemberi jelentésében: „Még a Nemzeti Összefogáshoz tartozók is polgári házasságot kötnek és megáldatják magukat az ellenzéki arcvonal tagjaival