Evangélikus Theologia 1947. 7.szám.

Tájékoztató - MOLLAND EINAR: A norvégiai evangélikus egyház története a német megszállás alatt. I. Norvégia egyháza 1940 — 1944 (folyt.) II. Norvégia egyháza 1944-1945.

pökkészentelésünkkor elköteleztük". L

Tgyanazon a napon bejentették a lelkészi karnak és a gyülekezeteknek körlevélben, hogy újra átvették hivatalukat és felszólították a lelkészeket, hogy cselekedjenek hasonlóképen és a szószéken olvassanak fel erről a gyülekezet előtt egy nyilatkozatot, melynek szószerinti szövegét terjeszszék fel az illetékes püspökön keresztül a kultuszminisztériumba. Eszerint a nyilatkozat szerint ismét átvették a lelkészek hivatalukat. A hivatalátvételt május 9-től számítják, attól a naptól kezdve, amikor a püspökök szerint „új feltételek állottak elő". Ezt a körülményt eképpen jellemezték: „Ismét megalakult a norvég jogi közösség, az alaptörvények ismét érvényben vannak és alkotmányos hatóság intézkedik az országban." Előzőleg bizonyos helyeken azt várták, hogy felvetik ismét az egyház és az állam közötti kérdés új szabályozását és az egyház a lelki kérdésekben való önkormányzata számára biztosítékokat fog kérni, mikor újból megkezdi az állammal való együttmunkálkodást. Hogy ez még sem történt meg, azzal magyarázható, hogy közösségi életünk minden területén arra törekedtek, hogy amilyen gyorsan csak lehetséges, meginduljon ismét az élet, és természetesen úgy, hogy amennyire csak lehetséges, visszatérnek a megszállás előtti régi formákhoz. Ez nem volt valamilyen területen végrehajtandó reform számára alkalmas időpont. Egészen bizonyosan helyesen cselekedett az egyház,* hogy nem kérte ebben a helyzetben érdekeinek biztosítását. Mégis, az államegyházi rend visszaállításakor egyházi alkotmányunkat egy igen érdekes kiegészítés érte, amelyről meg kell emlékeznünk. Május 8-án kelt királyi elhatározás szerint a „Midieriidige Kirkeledelse"-t félévi időtartamra tanácsadó szervként ismerték el hivatalos formában is. Ilyképen egv igen régi kívánság valósult meg: „egyházi tanács" az egész Norvég Egyház számára, ha csupán kisérletképen is. A tanács összetétele pedig jói megfelel a Norvég Egyház különleges összetételének: ez ugyanis az episzkopátus (püspökök), lelkészek és a nagy, egyházon belüli laikus mozgalmak képviselőiből áll. A május elején és június közepén tartott nyári püspöki értekezletek a lelkészi kar szükséges megtisztításával és azokkal a nehézségekkel foglalkoztak, amely a gyülekezeti élet újra való megindításával állottak összefüggésben. 28 lelkészt függesztettek fel a püspökök hivatalukból vagy állásukból, azért mert elárulták egyházukat a harcban. 34 Jelkészt Távolítottak el felfüggesztés által törvényellenesen -elfogadott munkakörükből, fezt a 62 lelkészt megfosztották attól, hogy egyházi cselekmények végzéséhez joguk legyen. 9 egyházi szolgalaton kivül álló felszentelt lelkészt fosztottak meg az ordináció által elnyert joguktól, hogy lelkészi szolgálatba lephessenek. Még 13 más lelkészt is megfosztottak további intézkedésig palástjuktól és gallérjuktól (lásd a nor\ég lelkészi öltözetet!), de ezek helyzetét még kivizsgálják. Az a 6 lelkész, akik úgy kerestek kiutat, hogy elbocsájtásukat kérték a nemzetiszocialista kultuszminisztériumtól, a 'küzdelem alatt, megkapták elbocsájtásuk megerősítését. A tisztogatás igen szigorú volt. Elég okot szolgáltatott a felfüggesztéshez' ha egy lelkész nem mondott le a hivataláról és nem állt a küzdő norvég egyház oldalára. Ehhez a 84 lelkészhez még 33 jön, akiket törvényellenesen szenteltek pappá a nemzeti szocialista kultuszminisztérium ál-puspökei. A felfüggesztéseknek kétségtelenül a hivataltól való megfosztás lesz a következménye, miután minden esetet alaposan megvázsgálnak és az ítéletet meghozzált. Az ítéleteket világi törvényszék hozza meg, amely törvényeink szerint ítél hazaárulás esetében. Egyet a nemzeti szocialista államegyház „püspökei" közül, Sivertsen esperest most (szept. végén) ítéltek 7 évi börtönre. Igen sok állás üresedett meg az egyházban halálesetek, nyugdíjkor elérése, vagy felfüggesztések által. A püspökök ideiglenesen "betöltötték az állásokat kihelyezések által, hogy a gyülekezetek élete megindulhasson. Néhány lelkészszentelés is történt a felszabadulás óta. Lehetségessé vált csaknem minden állásnak a betöltése részben azért, mert nem kevés felszentelt lelkész állott a szabad ker. szervezetek szolgálatában, részben pedig azért, inert az elmúlt évek során túltermelés volt a theologiai hallgatókban, akik előbb nem jutottak lelkészi szolgálathoz. A Norvég Egyház nehézsége ezen a téren nem abból áll, hogy kevés emberrel rendelkezik állásai számára.