Evangélikus Theologia 1947. 7.szám.

Tájékoztató - MOLLAND EINAR: A norvégiai evangélikus egyház története a német megszállás alatt. I. Norvégia egyháza 1940 — 1944 (folyt.) II. Norvégia egyháza 1944-1945.

kezeli be. Sokan azt hitték, hogy nehéz feladata lesz az egyháznak, amikor majd igazságosságról és irgahnasságról kell szólnia egy olyan népnek, amely nem akar ilyen igehirdetést hallani. Valóságban azonban az egész úgy folyt le, mint egy méltóságteljes és igazságos szerződés megkötése. A jogi megtorlás körül folytatott sajtóvitában az egyház álláspontja Berggrav püspöknek a „Kirke og Kultur" májusi számában „Folkedommen over N. S." (Népítélet a nemzeti szocialisták felelt) c. cikkében jutott kifejezésre, amelyet később külön lenyomatban is kiadtak és svédre is lefordították. A vita különösképen egy pont körül összpontosult, a hazaárulás miatti halálbüntetés alkalmazása körül. Itt megoszlott az egyház véleménye. Berggrav püspök és Christie il. C. másodlelkész a halálbüntetés ellen szóiott, mig többek között Hallesby professzor és Skagestad püspöK a halálbüntetés mellett erveitek. Az országgyűlés júliusban 4 szavazat ellen törvényt hozott, amely bevezette ismét a halálbüntetést a norvég polgári büntetőjogba. A felszabadítás utáni első hetekben nyilvánosságra hoztak sok titkot, a megszállási évek harcaiból. A Hazai Arcvonal Vezetősége (Hjemmefrontens Ledelse) tagjainak a neveit kihirdették. Nyilvánvalóvá vált, hogy ebben a körben, amely a háború vegén 14 embert foglalt magában, Berg i'aul-al a e>iőbb törvényszék elnökévei az élén, az egyház is képviselve volt — Svendseu Conrád Bonnevie lelkész tagja volt a Hazai Arcvonal Vezetőségének egészen 1945 elejéig, amikor Svédországba kellett menekülnie Akkor egy fiatal ' segédlelkész az oslói uranienborg-i gyülekezetből — vette át a helyét, akit Johnson Alex.-nak hívtak. Ugyancsak az egyház embere volt ebben a körben Norum Kőre tanár, aki Svédországba való menekülése után elnöke volt a svédországi Norvég Egyház tanácsának. Most már elérkezett annak az időpontja is, hogy nyilvánosságra hozzák a „Midlertidige Kirkeledelse" ösz*zetételét is. 1912 nyarán Berggrav, Maroni és Hille püspökök. Hallesby professzor, Hope Ludvig és Wislőff H- E. másodlelkész voltak tagjai Amikor Berggravot internálták, Hygen dómprépost lépett helyére, llallesbynek és llopciiak 1943 májusában történt internálása után névtelen lett a „Midlertidige Kirkeledelse". A bebörtönzések és száműzetések azt vonták "maguk után, hogy összetétele időrőlidőre változott. A vezetés Dietrichson 0. Johs. dómtemplomi másodlelkész kezébe került- A továbbiakban a következők voltak a „Midlertidige Kirkeledelse" tagjai: dr. Sierstad Andreas, a gyülekezeti fakultás magántanára, Vâgen Tormod, a Kínamissziói Egyesület főtitkára; Smemo Johs., a gyülekezeti fakultás gyákorlati-theologiai szemináriumának az igazgatója, Schübeler Ludwig másodlelkész, Indrebő Ragnwald másodlelkész, Bastiansen Alf gyülekezeti lelkész, Fjelberg Arne és Ilauge Dagt'inn lelkészek. A iiáboru végén a „Midlertidige Kirkeledelse" Dietrichson, Sierstad, Vâgen, r Schübeler, Bastiansen, Fjelberg és Ilauge tagokból állott. A „Hazai Arcvonal Vezetőségégé"-vel Svendsen Bonnevie tartotta lenn a kapcsolatot, ö a süketnémák lelkésze volt és ezért természetes volt nála, lia állandóan utazik az országban. Az egyház egész harca alatt egyébként ő volt az öszszekötő egyházi — szolgálat feje is — azaz a futárszolgálat vezetője és az utasilások kiküldője. Emellett azonban más illegális munkákkal való összeköttetés főnöke is volt és kapcsolatokat tartott fenn különféle arcvonalak között. A nagyközönség most hallhatott egy keveset arról a földalatti szervezetről is, amely megszerezte a lelkészek részére az anyagi alapot 1912 tavaszától, mikor lemondtak hivatalukról. Ennek a szervezetnek a vezetője Knutzen Sain oslói cégvezető volt Az egyház helyzete a béke után. A megszállás állapotából a béke álfapotába való átmenet a Norvég Egyház számára az államhoz való viszony megváltozását is jelentette. Most is

rmét olyan felsőbbséget kaptunk, amelyet el tudtunk ismerni és így az egyház visszatért az államhoz "való normális viszonyához. Május 9-én ismét átvették a püspökök állami hivatalaikat is és kijelentették a követvetkezőket „Ezennel bejentjük őfelségének a királynak és kormányának, hogy azt a feladatot, amelyet Nor; végia királya reánk bízott, hűséggel \ kívánjuk szolgálni, úgy ahogy azt : Norvégia alkotmánya megkívánja tőI lünk es ahogy arra magunkat püs-