Evangélikus Theologia 1947. 7.szám.

Tájékoztató - MOLLAND EINAR: A norvégiai evangélikus egyház története a német megszállás alatt. I. Norvégia egyháza 1940 — 1944 (folyt.) II. Norvégia egyháza 1944-1945.

csapatok. A lakosságnak a német norvég náci hatóságok tervei szerint kényszerkiüritést kellett végrehajtania dél 'felé. Néhány 10.000 embernek sikerült kikerülni a kényszerkiüritést, azáltal, hogy elrejtőztek, ugyanakkor pedig menekülők hatalmas " folyama ment át Svédországba. Karácsony előtt a felszabadított terület Finmark tartományra és Troms tartomány egy részére terjedt. Svédországban kiképzett norvég rendőr-katonák vették át ebben az országrészben a tisztogató és őrszolgálatot. December 15-én kinevezte a kormány Fjellbu Arne dómprépostot a felszabadított Norvégia „ideiglenes püspökévé". Október végén ugyanis Észak-Norvégia-i száműzetésének helyéről, Svédországba menekült. Nem sokkal újév után katonai repülőgéppel Kirkenesbs repült és megkezdte munkáját a nagyon keményen sújtott egyházkerületben. A körülmények elképzelhetetlenül kezdetlegesek voltak, kúlönösképen pedig a lakásviszonyok. Egy pásztorlevélbén a „kunyhókban és sátrakban' lakó norvégekhez szól. Finmark nem volt lelkész nélkül, mert a lelkészek továbbra is helyű- ! kön maradtak. Finmark 48 templomából 26 volt felégetve és a többi is többé-kevésbbé meg volt sérülve. ; Minden paplakot felégettek. Norvégiának -ebben a részében , automatikusan életbelépett az' állam és egyház közötti viszony a régi törvények szerint. Fjellbu ezt pásztorlevelében közölte a lelkészekkei és a | gyülekezetekkel. A megszállt Norvé- 1 'fiában továbbra is fennállott a hadi állapot az egyház és az állam között egészen a németeknek május S-i kapitulációjáig. Április 17-re virradó éjszaka megszökötl, Berggrav püspök askeri nyári lakából, ahol 3 évig volt internálva. Azt mondták, hogy hazafiak vezették ! el, akik megtámadva a rendőröket j megkötözték azokat és betömték az őrök száját Később a püspök maga mondotta el, hogyan tervezték el a íogságából való kiszabadítását és ho- ! gyan hajtották azt végre az őrökkel I való egyetértésben. A rendőrminisz- ; térium 10.000 Kr. jutalmat igért an- 1 nak, aki olyan felvilágosításokkal tud szolgálni, „amely nagy mértékben hozzájárulhat az ügy feltárásához". Ez idő alatt Berggrav püspök „földalatt élt Oslóban. "Bátorságában anv- j nyira ment, hogy a következő vasárp- j nap egy kicsit maszkírozva, istentiszteleten vett részt Osló egyik templomában. Amikor május május 7-én a német kapitulációt" kihirdették, már helyén volt és a Midleiiidige Kirke! ledèlse elnökével Dietrichson O. Johs. másodlelkésszel együtt, utasítást kül; dött az ország összes lelkészeihez, I hos.v a 'következő nap egy óra hosszat • harangoztassanak a béke és Norvégia felszabadulásának alkalmából. A háborúból és a megszállásból való átmenet a békére, és a szabadságra, másképen történt amint mi azt elképzeltük. A németek letették, a fegyvert anélkül, hogy valamilyen ellenállást tanúsítottak volna, amikör Dönilz kiküldte fegyverletételi parancsát. A felfegyverzett norvég nemzetiszocialisták sem merték seholsem felvenni a harcot. A párttagok és a háborúból hasznothúzók minden további nélkül engedték magukat lezáratni, vagy megpróbálták elkerülni vagy elhalasztani a bebörtönzés! elrejtőzködésük által. Hazai erőink mindenütt fegyverrel a kézben léptek fel és átvették a foglyok, raktárak, és katonailag jelen-tős helyek őrzését. Alig fordult elő* valahol fegyveres összetűzés és igen kevés ember halt meg. Nem sok lövés történt Norvégia felszabadulásáért- Ismét átéltük azt, amiről hazafias énekünk szól: Alit hvad fedrene har kjempet, mödrene har graedt. har den H erre stille lempet sä vi vant vár rett. (A norvég szöveg fordítása kb. ez: Amiért atyáink harcoltak, amiért anyáink sírtak, azt az Ür csendesen elvégezte, úgy amint mi elnyertük igazunkat.) Hazai erőinkben lelkészek is voltak. Nyilvánosságra jutott, hogy ebben a löldaíatti 40—50.00) tagot számláló hadseregben, amely néhány év óta gyakorlatokat végzett, tábori lelkészi szolgálat is s volt. Ehhez hasonlóan népünk közvéleménye is egészen máskép alakult a felsz'abadulás pillanatában és az azután következő első hetekben, mint ahogyan azt a legtöbben előzőleg elképzelték. Természetesen előkészültünk az öröm áradatára. Az öröm és a lelkesedés mértéke valóban olyan erős lett, amint azt előre elgondoltuk. De féltünk lincselésektöl, a nácik ellen, egyéni bosszúállásoktól és a né» met katonaság elleni kihívó tüntetésektől. Ezek közül egyik sem követ-