Evangélikus Theologia 1947. 7.szám.
DR. BOLERATZKY LÓRÁND: Az ökumenikus kérdés az evangélikus egyházjog tükrében.
létesüljön először szoros kapcsolat. Az ezzel a kérdéssel tárgyilagosan foglalkozó egyházjogászok az evangélikus és református egyházon belül föderációt, a római katolikus, orthodox és ókatoiikus egyház, esetleg az anglikán egyház között uniót tartanak lehetségesnek. 2 2) Ennek ellenére a fejlődés nem ebben az irányban haladt, hanem azonnal átfogó egyesülési mozgalom indult meg az Lgész keresztyénségre vonatkozóan. Nem egyházpolitikai, vagy egyházjogi megnyilatkozások szükségeseként, hanem közvetlen vallási szükségletként jelentkeznek az első világháború után az ökumenikus mozgalmak. Maga az élet teszi szükségessé az ökumenikus mozgalmak megerősödését és a jogász' számára csak az a feladat jut, hogy az ebben kifejezésre jutó jogelveket kielemezze. Ez a megállapítás érvényes arra a mozgalomra js, amely elsőnek ért el pozitív eredményt s amelynek szellemi irányítói az egyésülést a jog formái között képzelték el. Ez nyilvánul meg a gyakorlati keresztyénség 1925. évi stockholmi Life and Work konferenciáján, melyen a kathoükus egyház képviselőjének kivételével 661 delegátus jelenik meg. 2 3) A Sőderblom érsek személyével elválaszthatatlanul egybeforrott konferencia az egyházak teljes egyenrangúsága alapján a szeretet módszerével kívánta a keresztyén egyházak egységét szolgálni. Sőderblom nemcsak a kathoükus felszívás módszere ellen foglalt állást, amely az igazi egységet csak a pápa primátusságának fenntartása mellett képzeü el, hanem a »faith and order« megoldási mód ellen is erélyesen síkraszállt, mert ez az egyesülést a hitvallás és egyházalkotmány alapvető kérdéseiben történő megegyezésben látja megvalósíthatónak. A keresztyénség: egységéről írt munkájában azt hangoztatja, hogy az íge többet jelent minden szervezetnél és a közös hitben való épülés fontosabb, mint maga a szervezet. Semmiféle törvény, vagy intézmény nem tudja a keresztyének igazi egységét biztosítani, hanem csak az evangélium. Az egység 1 célja nem lehet az uniformizálódás, hanem a közös bünvallás és az egyház közös feladatainak a felismerése. 2 4) Azért vagyunk sok egyház, mert nem engedelmeskedünk fenntartás nélkül a Jézus Krisztusnak. Annak ellenére, hogy a stocholmi konferencia eredeti célkitűzése szerint csak szociális térre kívánt szorítkozni és gyakorlati kérdésekkel akart szembenézni, a konferencia mind dogma tikai, mind pedig egyházjogi eredmények tekintetében korszakalkotónak tekinthető. Sőderblom ugyanis azzal a megállapításával, hogy »az Ige többet jelent az orgiánizációnál« egyúttal elfogadta azt az elvet, hogy minden együttműködés bizonyos szer vezetet kíván meg. Ez alatt azonban nem arra gondolt, hogy en2 2) Günther Holstein, i. m. 395. I. 2 3) A konferenciára vonatkozólag: 1.: Adolf Deissmann: Die Stockholmer Weltkirchenkonferenz. Vorgeschichte, Dienst und Arbeit der Weltkonferenz für Praktisches Christentum 19—30 August 1925. Berlin, 1926. 2 4) Nathan Sőderblom: Einigung der Christenheit, 14., 20., 126. I.
