Evangélikus Theologia 1947. 7.szám.
DR. BOLERATZKY LÓRÁND: Az ökumenikus kérdés az evangélikus egyházjog tükrében.
kölcsi megnyilatkozásának az összetartozás gondolatán kell alapulnia. Keresztyéni cselekvés csak hitbeli közösségből eredihet. 1 8) A hit maga teljesen vallásos területen áll, távol a jog szabályozásától. Ha azonban ez a gyakorlati életben az egyén cselekvésében a közösség cselekvéseként jelentkezik, kapcsolatba jut a jogrenddel. Megállapíthatjuk, hogy az egyház egységes életét jogi formák nélkül is kialakíthatja, mert csak az a lényeges, hogy az egyházban Krisztus uralkodjék. Az egyházak ökumenikus élete azonban megkívánja, hogy az együttműködés jogi keretek között történjék. Ä jog teremti meg ugyanis a feltételek egv részét, ez védi meg az egyház életét idegen zavaroktól és ez biztosít az egyház részére a világ egyházat között őt megillető helyet. Gyakorlatilag a jog a történeti-társadalmi 'egyház időtől függő összefüggéseit csak secundáriusan szabályozza, míg az örökkévalósággal kapcsolatos viszonyt semmiféle vonatkozásban nem érinti. A lelki egyház pneumatikus nagyság, mellyel szemben a jogban eszközei nincsenek. 1 9) Ezzel a megállapítással azonban előtűnik az ökumenikus kérdés egyházjogi megoldásának a nehézsége is. Világos, hogy a keresztyén egyházak jogi vonatkozásban is megnyilvánuló kö zeledésének a nehézségei éppen abban rejlenek, hogy a katholikus egyház — ellentétben a protestáns egyházakkal — a lelki egyház ábrázolásához jogi formát is szükségesnek talál s ökumenikus kapcsolat létesítése esetén a jogi fogalomnak a vallási fogalmat teljesen körül kell foglalnia. Eszerint a felfogás szerint, mivel a lelkiegyház Istentől rendelt jogállapotához a pápa primátussága is tartozik, ökumenikus egyesülés csak a pápa priinátussága mellett történhet. Azt a tényt, hogy a római Kúria csak azokat az ökumenikus mozgalmakat támogatja, amelyek az ökumenikus kérdés megoldását csak a pápa primátussága mellett képzelik el, az 1928. évi január 8.-án megjelent MortaÜum Animos kezdetű cucyklika hangoztatja leghatározottabban. 2 0) Lényegileg ugyanez érvényes az orthodox egyházra nézve is, amely a presbiteri, diakoni és püspöki hivatalt, melyeket maga Krisztus létesített, a lelki egyház szempontjából elengedhetetlenül szükségesnek tartja a charismák terjesztéséhez. Viszont az anglikán egyház az ordinációban isteni rendelésen alapuló sacrális cselekményt lát, amely nemcsak a püspöki hivatal viseléséhez szükséges és nélkülözhetetlen charismát adja, hanem a püspökben a successio apostolica folytán az ordináció közvetítőjét teKinti, aki az egyház látható egységét helyreállítja. 2 1) Magától értetődőnek tűnt volna fel ezek után, hogy az ökuinenik'us mozgalom önmagától arra az útra terelődik, hogy a jogról és a telki egyházról azonos felfogást valló egyházak között' »») Günther Holstein, i m 376. I. Szontagh "Vilmos: Az egyház és a jog. Miskolci Jogászélet 19:>8, XIV. évi 93. I. ' 2 0) L. a Mortalium Animosra vonatkozóan a Theologiai Tanulmányok, szerkeszti Csikesz Sándor, 5. szám, Debrecen, 1928. 9. lapját *») Günther Holstein, i m 393. L
