Evangélikus Theologia 1947. 7.szám.
DR. BOLERATZKY LÓRÁND: Az ökumenikus kérdés az evangélikus egyházjog tükrében.
Tezett és aki az evangélikus egyház ma is mértékadó álláspontját képviseli az ökumenikus kérdésben. A Glaubenslehre c. munkájában azt hangoztatja, hogy a keresztyénségnek egyházakra való széttagozódását nemcsak az egyházban jelentkező világi eszméknek, hanem olyan tényezőknek i? kell tulajdonítani, melyek hozzájárulnak az egyházban érvényesülő szeíllem kialakításához. Ezek közé sorolja a nyelvi és nemzeti közösségeket, mint zárt szellemi individuumokat, továbbá a nagy történeti személyiségeket, akik a keresztyén egyházak egyes típusait különleges erővel képviselik és ígyi a közösségre alakítókig hatnak. Ha ezzel a keresztyénségen belül a szellemtörténeti differenciálódást okoztak, a lelkiegyház individualizálóinak, nem pedig az egység megbontóinak kell tekinteni őket. A vezetőszemélyeknek ez a munkássága a Krisztussal való lelki összetartozás tényét nem érinti, sőt aaw/xa Xqiotov Krisztus teste egységét még inkább csak érvényesülni engedi. A tagok Krisztus fősége alatt a többségben egységet és a? egységben többséget képviselnek. Ez óivj'a m'eg egyedül az egyházat az uniformizálódás folytán reá váró elszíntelenedéstől. A keresztyénség keretén belül a differenciálódó és integrálódó irányzat polaritása állapítható meg, mert mindannyiszor, ahányszor a keresztyénségen belül elszakadások fordulnak elő, nem hiányozhatik az elszakadt egyházak egyesítésére irányuló törekvés sem. Mint erkölcsi alapelv, ez azt jelenti, hogy a látható egyház különböző részesei között a kapcsolatok teljes megszüntetése keresztyénellenes. Eschatológiailag megfogalmazva ez azt jelenti, hogy a keresztyén egyházak egymástól való elszakadása csak átmeneti jellegű. Természetes, hogy Schleiermacher mindebből csak az egyéni magatartásra vont le következtetést, nem pedig átfogó ökumenikus programúira vonatkozóan. Megállapítja azonban azt is, hogy minden vallásfelekezet a keresztyén kegyesség különböző mértékű megnyilatkozása: A keresztyén hittartalam annál kevésbbé fog csorbulni az egyes egyházaknál, minél inkább érvényesül ott a szeretet ereje. Minden egyházban az Ige és a szentségek révén a lelki egyház jut kifejezésre, de egyikben sem tökéletesen, mert mindenütt az emberi tökéletlenség korlátolja és homályosítja el. A keresztyénség erejének fokozása érdekében szükség van theologiai közösségekre és fejtegetésekre' a keresztyén egyházak között, mert ma áz egyes egyházak élete, alkotmánya már nem függetleníthető az egyetemes keresztyénségtől. 1 7) Annak ellenére, hogy látszólag csak elvont dogmatikai kérdésekről volt szó, a következmények jogi természetűek. A keresztyénség ugyanis nemcsak Istenbe vetett hit, hanem hit által való cselekvés is, nemcsak vallás, hanem egyúttal erkölcs is. A keresztyén erkölcs azonban nemcsak a személyeknél és a személyekben alakul ki, hanem a közösségben és a közösségnél is. Miként az országos, vagy népegyházak országuk, vagy népük irányában erkölcsi felelősséget viselnek, úgy visel az egyetemes keresztyénség is erkölcsi felelősséget az emberiség és a világ felé. A közösség er1 7) Günther Holstein, i. m. 375. 1, " | • lTJ
