Evangélikus Theologia 1947. 7.szám.
WEILER HENRIK: Népegyház-szabadegyház.
résen, eivilágiasodik, de ha résen áll, akkor éppen ez az egyház érti meg legjobban, mit jelent a nép iránti felelősség. A szabadegyház. A »szabadegyház« nem egységes fogalom. Szerepel, mint az államhoz kötött népejgyház, vagy pedig az eívilágiasodott, a hitvallástói eltérő népegyház ellentété. Lényegénél fogva nem jelenti okvetlenül a népejgyház ellentétét. Áz államegyháznak és az elvilágiasodásnak az ellentéte. A keresztyénség első századaiban 2 szabadegyházi mozgalom tűnt fel: a montanizmus és a donatizmus. A mohtanizmus volt az első reakció az egyház elvilágosodása ellen. Szigorúan gyakorolta a hivatalos és akkor már népegyház által elhanyagolt egyházfegyelmet.' Egyoldalúan hirdette az Űr közeli visszajövetelét, aiinit az egyház már nem hirdetett elég nagy erővel. Az elvilágiaisiodott népegyházzal szemben ők akarták létrehozni legelőször a tiszta, szent egyházat. A donatizmus az üldözések idején az egyház egyes vezetői által tanúsított ingatag magatartás elleni reakció volt. Különlegessége, hogy szerinte nem elég az egyházi hivatalra való felszentelés és az egyház által meghívás. Csak akkor érvényesek az egyes cselekmények, ha a kiszolgálójuk szent életet él. Egyébként az egyház egész berendezését nem bántotta. (Ezeket a vonásokat az újkori szabadegyházak történetében is látni fogjuk. A mai szabadegyházakat 3 csoportba sorolhatjuk: 1. az ind,ependenc szabadegyházak; 2. a hitvallásos szabadegyházak és 3. az amerikai szabadegyházak. 1. Az independens szabadegyházak. 'Főjellemvonásuk a függetlenség. Ezt a függetlenséget minden térre kiterjesztik. Függetlenek,az államtól. Függetlenek az egyes gyülekezetek egymástól és független az egyik gyülekezeti tag felfogása is a másiktól. A hangsúlyt arra helyezik, hogy mindentől függetlenek és egyedül Krisztustól függenek. A függetlenségnek ilyen erős hangsúlyozása, mint általában a szabadegyházak főjellemvonásai : ellenhatás. Angliában, amikor dúlt a harc az anglikán államegyház és a kálvinizmus között, az independensek elítélik az államegyháznak a kegyetlenkedéseit, látják az eívilágiasodott és a világi hatalomra támaszkodó államegyháznak az elriasztó példáját. Ebből érthetjük, hogy minden körülmények között az államtól való teljes függetlenséghez ragaszkodnak. A másik oldalon látják azt is, hogy az egyházi harc tárgyát kiép.ező püspöki hivatal olyan mértékben, ahogyan az a harc középpontjában áll, egyáltalán nincsen befolyással senkinek a lelki életére. A két szembenlévő táborral szemben azt mondják, hogy Krisztus egyháza nem ott van, ahol püspöki hivatal van, sem ott, ahol van presbitérium, hanem ott, ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az Úrnak nevében, ott van Ő jelen és ott van az